Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891

no A k rakó i efi.v'ctein ala­pítása (1364.) Ihrkovits rabló. Ünnepnapon nem jó va­dászni. is következett. Lehetne még sokat felhozni gyöngeségei közül, de inkább elősorolandó a jó, a mit az ország javára tett. Ezek közé tartozik a krakói egyelem alapítása (1364), hová Kázmér sok idegen tudóst hozatott, hogy a lengyel ifjúság saját tűzhelyénél keresse a tudományt; mert ő jól tudta, hogy idegen országokban a fogékony ifjú lélek idegen szokásokat, erkölcsöket tulajdonit el magának: ő azt akarta, hogy minden ember legyen ember és lengyel! Mindamellett nagyra becsülte a szorgalmas és munkás embereket, kiváltképén ápolta a haza- szeretetet; ellenben drákói szigorral büntette a gonoszokat, különösen a hazaárulókat és rablókat. — Borkovics pozeni vajdát azért, mert orgyilkos és rabló volt, elfogulta, tömlöczbe vettette és nem adatott neki semmi egyebet, csak szénát és vizet. Szegény ember, halála előtt az éhdühbe esve, saját kezeiről lerágta a testet és aztán kimúlt. Iszonyú büntetés, de az emberiség ezen időben szintén kőszivü volt, azért a bün­tetések is ehhez képest elrettentők voltak. A milyen viharos volt Nagy Kázmér élete, olyan volt a vége is, mert a király egy perczig sem nyugodhatott, a mint a királyi teendőinek eleget tett, szabadba rohant. — Daczára annak, hogy már hatvan éves volt, nagyon szeretett vadász- gatni. Történt pedig, hogy 1370-ki deczember hó 8-án szép idő volt, noha az udvari kíséret figyelmeztette őt, hogy ünnep lévén, nem jó lesz nagyobbszcrü vadászatot rendezni, de ő szándékától el nem állt, lóra ült és el ment a sandomirzi erdőségbe, hol akkor sok dúvad volt. Azon időben a vadászai nem volt oly könnyű mint most. mert csakis nyíllal vagy karddal kellett a vaddal szembeszállni, gyakran meglöriént, hogy a vadász a dühös vaddal bírókra kelt és az erősebb és ügyesebb lett a győztes. Ekkor is egy óriás agancsa szarvast vertek fel a hajlók, a király üldözőbe vette, de oly szeren­csétlenül bukott le a lóról, hogy lábát törte. Két orvos kezelte őt, azonban nem értettek egyet s a mit az egyik javított, azt a másik elrontotta. Krakóba hozták a beteg királyt, a hol vég­rendeletet csinált és kimúlt. Vele sírba szállt a Pinsztok utolsó férfisarjadéka, a kik 500 éven keresztül állottak Lengyelország élén. Az ország őt háládatosságból, mert sok jót tett vele, (különösen a szegények és elnyomottak lelkes pártfogója volt), a gonoszoknak félelme, továbbá hogy Oroszországot féken

Next

/
Oldalképek
Tartalom