Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891
25 lázatos árulást és újból méltó gyermekévé válni a közös anyának. Ratal utánam! És maga előre rohanva másokat is magával vitt a tűzbe. A keresztes lovagrend nem remélte e támadást, bátorságát veszítve futásnak eredt. Lokietek és társai látva a kedvező alkalmat, neki rohantak a rabló csapatnak és iszonyú mészárlást vittek véghez, korán hajnaltól késő estig tartott a véres ütközet. Húszezer hulla úgy a német keresztes lovagrendből, mint a segéd csapatokból födte a csatáiért. A mint a király másnap reggel a csatatért szemlélte, észrevette, hogy a többi sebesült között volt egy lengyel nemes, kinek belei egészen kint voltak és ő maga kezével visszanyomta azokat. Mire a király sajnálkozva igy szólt: „Ez a szegény ember nagy fájdalmat szenved!“ mire a sebesült válaszold: „Királyom, többet szenvedtem én rossz szomszédomtól, mint sebemtől!“ E nemes neve volt: Sáry Flóris, Lokietek Ulászló vigasztalva őt, mondá: „Légy jó kedvű, megszabaditlak a rossz szomszédtői!“ elvitette a sebesültet sátorába és ott ki gyógyitatta ; a mint a lovag fellábadt, az egész falut, melyben rossz szomszédja volt, ajándékba kapta a királytól ki lovagias vitézségét avval megjutalmazta, hogy zerge szarvakat és három lándzsát, beillesztette a régi nemesi czimerébe. Ezen nagy és fényes győzedelem után a király Krakóba tért vissza, mely alkalommal az egész nép elejébe ment zászlókkal, a papság keresztekkel és folyton zúgtak a harangok. A mi csak élt, örvendezett, mert már régen nem volt Lengyelországnak oly derék és vitéz királya. Lokietek érezte élte alkonyát, mert a sok hadjárat és evvel járó fáradalmak megtörték testi erejét, összehívta a főurakat, főpapokat és a nemességet és fiát Kázmért, jelölte ki utódjául, végre kibékült a világgal és csendesen elszenderült. Nem nagy volt a birodalom, melyet Kázmér atyja után örökölt, de benne a rend már uralkodott, úgy hogy vagyon sem hiányzott és a szomszédok elleni háborúkra elegendő pénz volt a pénztárban, a nép harczedzett volt a sok háború után. Okos és rendes gazdálkodás mellett Kázmér Lengyelországot magas polezra emelte és boldogította. Kázmér Krakóban megkoronáztatta magát Aldona, lithván származású nejével együtt. Kázmér még csak 23 éves volt, a neje még fiatalabb. Azért melléje adták tanácsadóul, Melsztyn Sáry Flóris nemes. Visszatérés Krakóba. (1333.) Nagy Kázmér (1333-70.) N.-Kázmér 1333—70.
