Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1890
17 gyermekek, hogy mi fán termett a régi labda ? Nem volt ám még akkor játékos bolt, a hol hálószámra árulják a kész kau- csuk gömböket; nem is értek volna azok nekünk semmit: hisz azt meg sem érzi az ember, ha hátba dobják vele. Magunknak kellett a játékszerszámot elkészítenünk. Az maga egy mulatság volt. . . Akkor aztán szombaton délután nem lévén iskola, kivonult az egész classis a czigánymezőre. Itt jó tágas tér volt: nem kellett félni, hogy a messze elütött labda beveri az ablakot.., Hajh de fölséges mulatság is volt ez! Csak az esteli harangszó vert bennünket belőle haza. S egy krajczárba sem került apánknak. Minden eszembe jutott, mikor ezt a régi labdámat megláttam. Még vele is álmodtam. Ott voltam a czigánymezőn; a kabátjainkat egy halomra hánytuk. Nem féltünk az influenzától. A Szűcs Sándor meg a Gona Sándor eligáltak az ütőfával. A Melchior futott hátra- forditott fejjel: társaim roszúl ütöttek. Nagy volt a rémület a pártban. Bukunk! Ne féljetek, itt vagyok én! En maradtam liberatornak. El is ütöttem a labdát fel az égre. Társaim szerencsésen bejutottak. Hanem helyettük engem dobtak hátba a labdával, úgy hogy fölébredtem bele. Hejh ha engemet még egyszer igy hátba dobnának ezzel a labdával! Dehogy dobnak! Labda sincs már a világon; labdázó gyerekek sincsenek már. Most már philosopháló, politizáló, kommandóra tornázó gyerekek vannak, manapság már kész vén emberek születnek. Vegyétek még egyszer kezetekbe azt a labdát, fiuk!“ Rajta tanulóifjak, mutassátok meg, hogy a mostani ifjúság is tud komolyan dolgozni s tud labdázni is! A szünidőben napi foglalkozástok a következő sorrendben folyhat le. Korán reggel fölkelés, G órakor kirándulás a szabadba, fürdés, útközben ásvány-, növény- s állattani tárgyak gyűjtése. Reggelizés után 8—10-ig szellemi foglalkozás, ezután valamely hangszeren való gyakorlás. Ebéd után gyűjtemények rendezése, kézi foglalkozás, 4—8-ig pedig labdázás, esetleg kirándulás.
