Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1889
8 Azonban nagy és szerencsés vállalataiban egy nagy szerencsétlenség kínozta őt, mert a Wawel-vár alatti barlangban egy óriási sárkány lartózkodott, mely telhetetlen volt és éjjel nemcsak az állatokat, hanem a környék lakosait is pusztította. Ha nagyon éhes volt fényes nappal is kitört és a szántóföldeken keresztülrohant, a mi útjába esett, ember vagy állat azt kegyetlenül szétmarczangolta és megette, különösen a gyermekek és öreg emberek, a kik gyöngeségöknél fogva előle gyorsan nem menekülhettek estek áldozatául. Ezen borzasztó csapás olyany- nyira sanyargatta Krakow lakosait, hogy már nem is gondoltak menekülésre és arról tanakodtak, hogy az új várost mindenestül ott hagyják. Azért Krakusz parancsára, a ki a nép boldogságát oly nagyon szivén hordta, naponta 3 darab házi barmot dobtak a sárkány barlangjába, miáltal nemcsak az állatok, hanem az emberek is megmenekültek a nagy veszélyből. Ezen állapot nyomasztó volt Krakó lakosaira, de leginkább nemeslelkű királyára, mert ő attól tartott, hogy halála után a nép elhagyja a várost, s így Skuby, szűcs parancsára a sárkány részére kijelölt barmok közt az egyiket leölték és kitömték kénnel, taplóval, viaszkkal és kovakavicscsal és a felső rétegekbe égő taplót tettek, s azt mint rendesen a barlangba dobták. Midőn a sárkány szokás szerint lenyelte a prédát, ez belsejében meggyúladt, minek következtében a sárkány borzasztó orditozással a Visztulához sietett és erre rengeteg sok vizet ivott s szétpukkadt. Még mai napig is mutogatják a krakkói várban a sárkány barlangját (szmocza jama). A szörnyeteg elpusztításával Krakó város emelkedni és terjeszkedni kezdett, úgy, hogy az ország fővárosává és a lengyel királyok koronázási helyévé lön. Krakusz pedig a sárkány ügyes megöletése által a haza atyjának és megszaba- ditójának nevét vívta ki magának. Ekkor különféle törvényeket hozott, bíróságokat szervezett, szabályokat és rendeleteket adott ki, melyek az ország javát és boldogitását előmozdították. A lengyelek ragaszkodtak ezen törvényekhez, az ország béke és szabadságban felvirágzott, lakosai pedig bőségben és boldogságban éltek. Krakusz a lengyel király a közjó javára, a népen bölcsen és igazságosan számtalan éven keresztül uralkodott. Végre vén korában megelégedve végezte be életét. Földi ma
