Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1889

ban az egek Urához fohászkodott., kérve őt, hogy ártatlanságát derítené ki. Erre a temetőkertbe ment Petrovina sírjához, ott újból imádkozott s kezébe vette apostoli pásztorbotját s megérintette a sírjából kiásott holt tetemet, mondván : „Az Atyának és Fiúnak és Szent Lélek, Istennek nevében Petrovina kelj föl és tégy mellettem tanúságot!“ Petrovina fölkelt és a bíróság elé ment, tanúságot tett az ártatlan püspök mellett, hogy ő kellő vételárt kapott birtokáért és aztán visszament a sírjába és örökre bezárta szemeit. „Tetemrehivás“ Arany Jánostól.

Ezért a püspök nagyon neheztelt a királyra és kemény szemrehányásokat tett neki ledér életmódja miatt, s egyházi átokkal fenyegette, ba nem javul. De a király tovább folytatta régi könnyelmű életmódját, azért Szániszló őt átok alá helyezte. A király azonban boszűt forralt a püspök ellen, s alkalmat keresett, hogy azt éreztesse vele. Szániszló püspök mindennap reggel 6 órakor szent misét mondott a Szt.-Mihály nevű templomban. A király meglesve őt, megparancsolta szolgáinak, hurczolják ki a templomból; de a szolgák földre rogyva nem tudtak mozdulni, annál kevésbbé a szent férfiút megtámadni, erre a fölbőszűlt király maga rontott be a templomba kivont karddal és Szániszlót mise közben az oltárnál darabokra vagdalta. A szétapritott vértanú földi maradványait három nap és három éjen át sasok védelmezték a varjuk és kutyák ellen, míg nehány jámbor káplán ezeket összeszedette és illendően eltakarította, de itt is csoda történt, mert a szétdarabolt test egészen ép és sértetlennek látszott. Ez 1079-ik évben május 8-án történt, mely napon még most is nagyszerű búcsú van Krakóban Szt.-Szániszló vértanú emlékére.

Boleslav sem kerülte ki méltó büntetését, mert a római szentszék őt teljes egyházi anathemá-val sújtotta s meghagyta, hogy a lengyel királyokat ezentúl nem szabad megkoronázni. Mire Boleslavot hű alattvalói egymásután elhagyták, a templomok előtte zárva voltak, a mellett lelkiismerete is folyton nyugtalanította. Ezért elmenekült országából és hazánkba mint földönfutó érkezve, itt egy kolostorba vonult, szőrruhát vett magára s mint konyhaszolga fejezte be nyomorult életét.

E mondákból kivehető az is, hogy a lengyelek földrajzi helyzetökből kifolyólag, a kereszténység általánosításakor első dinastiajuk alatt még mindig Róma és Bizancz közt ingadoztak, Boleslav alatt pedig III. Ottó idejében Róma befolyása, a