Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1888
18 tartalmaz, de ezen elemek sűrűbb és nagyobb fajsúlyú gőzei az alsóbb rétegekben foglalnak helyet és igy a spectroskopra nem hatnak.*) A többi napoknál pedig fényük és sajátságos színeikből következtetve bizonyos elemek, melyek a színképelemzésnél előtérbe lépnek valószínűleg a többi elemekhez viszonyítva túlnyomó mennyiségben vannak jelen s ennek tulajdonítható, hogy nem minden nap fehér fényben ragyog, hanem másféle szinü: zöldes, sárga, narancs, ibolya, kék stb. napok is léteznek, a melyek a színezett napok csodáit tüntetik fel az ég boltozatján. Ha a napok színképeit vizsgáljuk arra a meggyőződésre jutunk, hogy azok photosphürája izzó gázukból áll, melyben különféle elemek sublimált állapotban vannak. Ezen izzó állapotban levő elemek színképei jelenlétükéi elárulják, a miből a napok anyagösszetételeit — a mennyire kísérleteink megengedik — képesek vagyunk meghatározni. A mi Napunk fehér fényben ragyog, Fényét már annyira megszoktuk, hogy minden más fény, mely a Napétól eltér természetellenesnek tűnik fel. Ha a többi napok fényeit vizsgáljuk, azt találjuk hogy azok között vannak olyanok, a melyek sárga, zöld, kék és ibolyaszinben vagy ezek erősebb és gyöngébb árnyalataiban pompáznak. Minő hatással lenne a Föld lakóira nézve, ha Napunk fényét ibolyaszinüvé változtatná át? Ezen különféle színben ragyogó napok nyitják meg a „szi- nezett napok“ sorát, melyekkel az universumban mindenütt találkozunk s a melyek közül egy pár szabadszemmel is látható mint pl. a Hattyú különböző szinü kettős csillagzata (aranysárga, zafirkék). Ha a napok színeit azok photospháráiban levő izzó elemek okozzák, akkor azok ugyanazon elemek, a melyek színképeivel a spectrum-analysisnél találkozunk. A csillagok színképeiben a sötét vonalak száma és elhelyezkedése módot nyújtanak azok alkatának meghatározására, föltéve, ha e vonalak — az ismeretes elemek szinképeinek vonalaival mindenben megegyeznek. Ezen az utón könnyen felismerhetők azon elemek, a melyek a csillagok anyagában léteznek.**) *) Fehér J.: Kisérlt. ttan. II. 429. 1. **) Roscoe H. E.: A vegytan alapvonalai 239—248. l)r. Szabó J.: Ásványtan 212—220.
