Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1888
13 óriási tömeg körforgás! sebessége eredményezte azt, hogy az lassanként elvesztette gömbalakját s sphároid alakot nyert. Az ősanyag a folytonos tömörülés és hőkisugárzás által térfogatában kisebbedni kezdett, minek következtében forgási sebessége nagyobb lett. A tömeg ezen körforgási sebessége miután a centripetalis erő hatását legyőzte, a növekedő centrifugális erő következtében egyenlitője táján annyira keskeny lett, hogy egymásután egyes gyűrűk válhattak le róla. Ezen gyűrűk eleinte az anya- tömeggel összefüggésben állottak s csak miután az ösanyag tömegéből veszítve nagyobb és nagyobb forgási sebességei birt, válhattak le egészen. A gyűrűk halmazállapotában e leválások változást idéztek elő. A folytonosság a tömeg anyagában és mozgásában megszakittatott, minek következében az egyes gyűrűk halmazállapota is meg lett zavarva s csakhamar egy csomó — a keletkezendő uj égitestnek mintegy centruma —- képződött, mely körül öszpontosult a gyűrű összes anyaga, vagy darabokra szakadoztak szét s úgy váltak napokká. Hogy e gyűrűk állandóan megmaradjanak phisikai szerkezetüknek is változatlannak kellett volna maradni.*) Ilyen gyűrűleválások addig ismétlődtek mig az ősanyag tömegében annyira megsürüsödött, hogy gyűrűk felületéről már többé nem válhattak le; mire önmaga is egy naprendszer uralkodójává lett. Számtalan gyűrűleválásnak kellett történni, ha minden egyes gyűrűtől csak egy Nap, vagy minden Nap csak gyűrűből keletkezett legyen. Ilyen gyűrűképződések azonban csakis akkor vehették kezdetűket, midőn az ősanyag halmazállapotában már annyira megsürüsödött, hogy tömege a gyűrűképződéshez alkalmas anyagot szolgáltathatott. Az ősanyag halmazállapotát felette ritkának kell vennünk a concentratio befejezése után különösen a felületén, a hol a nehézkedés törvényei szerint a legkisebb fajsulylyal biró kozmikus anyagok foglaltak helyet. Ezen anyagok, a melyekből a legelső napok milliárdjai keletkeztek óriási tömegekben s nem gyűrűk alakjában váltak le az ősanyagtól és röpittettek gyors egymásután a végtelenségbe, az ősanyag centrifugális lökése következtében. Hasonló tüneményt (* Czógler Al. Pbys. tört. II. 56. 1.
