Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1887
4 és csiszoljuk olyanokká a minőkké az anyag, az eszközök, képességeink s a felsorolhatatlan számú külső körülmények gyúrni, faragni és csiszolni engedik. És mivel mi hivatásunknál fogva azokkal foglalkozunk, kikből lehet valami, természetes, hogy a számomra kínálkozó kérdések csoportjában a lehető legalkalmasabbak egyike a pályaválasztás kérdése. Tárgyalta már e kérdést a gondolkodóknak egész serege. Egyik mint a nevelés tudomány különös kérdését, másik életbölcseleti szempontból, egy harmadik a nemzetgazda és politikus megvilágításában; többen mint a társadalmi kérdések legégetőbbjét, sőt találkozott olyan is ki valóságos bölcseleti rendszer kaptafájára feszítve iparkodott abból egy kis tudományos remeket teremteni. Ha fejtegetésemmel igényt akarnék támasztani azoknak meggyőzéséhez, kik előtt a mások által, a hírnév szerezte tekintély alapjain bebizonyított állítások többet nyomnak, mint az egyéni meggyőződés közvetlen érzése: akkor szükségesnek tartanám helyenként idézni azokat az írókat, kiket e tárgy körül megkérdeztem. De mivel én első sorban a szülékhez, aztán az ifjakhoz szólok, inkább majd csak a mindennapi élet tapasztalataira és a történelem egyes alkalmas tényeire fogok hivatkozni. Nem mintha tagadni akarnám az elméleti ismeretek hasznosságát e kérdés felöl; hanem csupán azért mert kerülni akarom még látszatát is annak, hogy tudálékoskodom. Igaz, hogy ezen eljárás mellett tágabb tért nyitok ama gáncsoskodásnak, mely szerint páva tollakat ragasztgatok az enyéim közé, de hisz nem is állítom én egyetlen szóval sem, hogy ujjat akarok mondani. Régi dal, régi dicsőségről, akarom mondani: régi jaj, régi bajról. Avagy ki előtt lesz újság, ha röviden arról szólok, hogy minő fontos kérdése a családi életnek a pályaválasztás úgy a szülőkre, hunt a pálya kezdőkre nézvést? Nem-e csak ismétlésekbe bocsátkozom, midőn a pályaválasztás jogát ítélem oda valakinek? s ha végül a pályaválasztás mikéntjéről szólok, nem-e csupán gyenge viszbangja vagyok a jó szülők benső meggyőződésének? Bocsássanak meg ismétlő matatásaimért, mert ezeket nem lehet eléggé gyakran hallani; mert ezen aprólékosnak látszó dolgoknak olyan befolyása van az ifjú életére, hogy azokról megfeledkezni bűn, még pedig olyan bűn. melynek büntetését egész nemzedékek érezhetik meg.
