Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1887

inert fra asf egész társadalomra illenék hasonlatom, ügy földünk Sodorna és Gomorrha sorsat érdemelné. De a gyermek, midőn először lép e zajos világba a legtöbb esetben a külső csillogás felé fordul, lelke könnyebben és örömestebb befogadja a bűnt mint az erényt, tehát kettőzött éberséggel vigyázzon ne csak a tanító, hanem a szülő is.

így múlnak napok hetek sőt évek is. egyszerre csak itt az idő, melyben arról is kell gondolkodni, hogy az elemi iskolából, más iskolára adjuk gyermekünket. A pályaválasztás, ha nem is teljes valójában, de már itt van és nem csekély gondot ád. Az elemi iskola 4-ik osztályán túl vagyis rendes körülmények közt a gyermek 10 éves korában választani kell vájjon kijárja-e a fiú az 5 s 6 osztályt, át menjen-e a polgári esetleg ipariskolába vagy a közép iskolák valamelyikébe ? Egészen természetes ama vágy mely minden szülő keblét eltölti, midőn fiát az elérhető legmagasabb polczra akarja emelni. Más kérdés azonban vájjon elég józan-e a tett midőn eme vágy valósításához fog? Mert a gyermek tehetségén kívül annak jelleme, aztán az anyagi áldozat lehetősége s végre, a mi fő, a reményekben való csalódások eshetősége s a jövő bizonytalansága azok, miket itt figyelmen kívül hagyni nem szabad.

A gyermek tehetségének és jellemének megítélésében a szülő legtöbbször csalódik; az áldozatoktól még egyetlen jó szülő sem riadt vissza, s hogy a jövőben a legjobbat reméljük. az egyik áldása az emberiségnek: igy hát nincs semmi reális támaszték a mibe a felvetett kérdésre adandó felelet kapaszkodhatnék. És mégis az anyagi áldozat vezeti az emberek millióit arra, hogy a népiskolai kötelezettségnek eleget téve gyermekét a földmivelők illetőleg őstermelők pályájára adja. Mindamellett itt is elég sok a kivétel különösen oly községekben vagy azok közelében hol magasabb iskolák léteznek.

Az iparos kereskedő földbirtokos s a szorosan vett értelmiségi osztálynál ép az a nagyon is ritka kivétel, ki nem adná gyermekét magasabb iskolába. És valljuk meg, hogy a legtöbb esetben a véletlenre bízzák annak eldöntését vájjon polgári esetleg ipariskolába, reál vagy gymnasiumba adja gyermekét. A melyik jobban keze ügyébe esik. De itt is a polgári iskolát csak olyan pótléknak tekintik, a honnét majd idővel középiskolába adják gyermeküket.

A hol kéznél van a középiskola, ott nem is sokat gon