Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
Az akadémiai szónoklat tulajdonképen egy tanulmány, melyet a szónok felolvas. A szónoklat e neme nálunk essayszerli modorban indult meg. Az essayista szónok általánosságban, a lehető legmagasabb álláspontról beszél, tárgya lehetőleg egy, egyetlen világításban, s mint mondani szokás madártávlatból tekinti a dolgokat. Ez emelkedéssel azonban, a mint azt György Endre*) helyesen jegyzi meg, mindig együvé van kötve az egyoldalúság, s emberi gyengeségünknek semmi sem eklatansabb bizonyítéka, mint hogy mennél fényesebb valamely tárgy egyik oldala, annál sötétebb a másik. Az essayista szónokban ezeken kívül igen gyakori a subjectiv elemnek tultengése. Az akadémiai emlékbeszédek némelyikének túlzott magasztaló hangja, melyet György Endre „émelygős“- nek nevez, leginkább onnan ered, hogy a szónok az elköltözött életében csak is a fénypontokat keresi, a nagy törekvéseket és nemes czélokat önmagokban és nem a kivitellel összehasonlítva tekinti. Az igazságnak, az utódok okulásának azonban, teljes képre van szüksége. Nemcsak hőst és dicső férfiút, de embert is kívánunk látni; mert különös, hogy az oly nagyság és dicsőség, melyben semmi emberit, semmi árnyoldalt nem látunk, hidegen hagy mint a csillagfény. Az essayszerü akadémiai szónoklat ellenében az objectivebb iránynak úttörője kétség kívül Gyulai Pál. Gyulai nem csak magasztal, de czáfol is, a fénypontok mellett a sötétebb pontokat is látja, az eszméket a tetteket lehetőleg minden oldalról fogja fel, bizonyos philosophiai nyugalommal vizsgálja. Midőn br. Eötvös József felett tart emlékbeszédet, mondja . . . „engedjék meg önök, hogy nyugodtan tekinthessek pályájára s a veszteség nagysága helyett eszméi diadaláról szóljak ............Eötvös biz onyára inkább a gondolat embere mint a tetté. Sokkal magasabb szempontból fogta fel és rendszeresebben tárgyalta a kor kérdéseit, mintsem elég gyakorlati és népszerű lehetett volna. A tett emberei olykor mosolyogtak rajta, de észrevétlen is hatása alatt állottak.“ Minél több oldalról van valamely kérdés megvilágítva, mennél inkább felel meg a rajz a tényleges állapotoknak, annál inkább közelitjük meg az igazat. Nem csak tudóst, nagy hazafit, dicső férfiút akarunk látni, de embert is, a kinek botlásain okulhatunk. A „de mortuis nihil nisi bene“ elvnek szigorú *) Angol államférfiak és szónokok. Crörgy Endre.
