Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
8 Sturm és az ő követői koruk tudományos igényeihez alkalmazkodva valóságos latin oratort képeztek tanítványukból. Hogy az auctorokat a történeti s ethikai okulás eszközeivé, s ennek közvetítésével a nevelői feladat részeseivé lehetne tenni: arra nem igen gondoltak. Az auctor — úgyszólván — példatár vagy frázis-gyűjtemény számába ment csak. Egy korunk- beli philologus, a Wolff Fr. A. fellépése után, főleg azt hibáztatná ez iskolán, hogy épenséggel hiányzott belőle az auctorok olvasásának encyclopaedikus haszna, vagy is a classikus népek szellemi életének történeti méltatása. Még több kifogása volna a paedagogusnak. Az itt elvégzett tömérdek olvasmányból, minthogy ethikai tanulságok abból le nem vonattak, az erkölcsös jellem fejlesztésére, mint legfőbb nevelői feladatra alig sugározhatott ki némi áldásos meleg; még a mihez a nyelv- tanítás oly kitűnő alkalmat szolgáltat, maga az értelmi képzés sem tartatott eléggé nagyra, főczél lévén a rhetorikai ékes beszéd; olyas czél, mint a minőt elég igazságtalanul a mai gymnasiumnak szoktak némelyek*) szemére vetni. Nem is maradt el egyik irányban sem a reactio. Kettős forradalom viharzott el a latin iskolák fölött a nélkül, hogy hatását velők azonnal éreztette volna. Már Locke drágállotta az iskolák latin nyelvi tudományát, melyet — nézete szerint — az erkölcsi nevelés elhanyagolása árán ápolgattak. tí késégklvül sokallotta volna ezt az árt a mathematikai vagy bármely más tudományért is. Csakhogy az ő szemében az iskola javíthatatlan volt s terveit csupán a házi nevelés körében hitte megvalósíthatóknak. Épen így Rousseau is. Mindazáltal a paedagogiai eszmék megindult forrongása, mely az egész embert s annak erkölcsi lényegét igyekezett a nevelésben érvényre juttatni, lassan lassan az iskolát is a maga körébe vonta. Kezdték méltányolni a paedagogu- sok, hogy bár fegyelmezés dolgában az iskola távolról sem rendelkezhetik oly eszközökkel, mint a gondos magánnevclcs, oktatási szervezete még mindig felette nagy hatalom az erkölcsi nevelés szempontjából is, minthogy a szellem sokoldalú és harmonikus kiképzése az erkölcsiség egyik elsőrangú emelője; s észrevették, hogy van a tananyagnak oly része is, mely egyenesen a jellemképzés szolgálatába állítható, a mennyiben erkölcsi *) Fraryn kivűl Esmarch is hangoztatja e vádat.
