Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885

37

tiója: ezek daczára sokszor megkísértett eldöntésüknek; mindeddig nyílt kérdések még. Végül a nyelvelmélet egyes ágai sem részesülnek fontosságukkal arányos gondozásban.

Nézetünk szerint a nyelvelmélet három nagy ágazatban vonandó bele a gymnasiumi tanításba. Ezek: a semasiologia (jelentéstan); a grammatika s a stilistika. Az első közíilök valódi mostoha gyermeke különösen a tankönyviróknak. A második a rá fordított időt tekintve, úgy látszik, túlteng. Végre épen ez az oka, hogy a harmadikra — leszámítva tán az anyanyelvi oktatást — úgyszólván rá sem érünk.

Bármelyik ág felől induljunk el e három közűi, nem kis sorára a teendőknek nyílik kilátásunk, kivált a mi a tudományos előmunkálatokat illeti. Mi ezúttal csak az elsőnél maradunk; s eddigi fejtegetéseinkből ki is tetszhetett már, hogy miért fordulunk épen oly feltűnő hajlandósággal a nyelvészet fájának e sokat Ígérő hajtása felé. A nyelvelmélet értékesítésénél a gymnasiumból kikerülő tudós nemzedék igényeire kell főként tekintettel lenni. Ily szempontból pedig a jelent- mények tanánál fontosabbat nem képzelhetünk. Általában véve is, a mily igaz, hogy a nyelvelmélet tanulmányának van valami képző ereje, ép oly igaz, hogy e képző erőből a jelentmények vizsgálatát illeti meg az oroszlánrész. Sőt maga a grammatikai és stilistikai okulás, valamint másrészt az Írónak mélyebb átértése s mindennemű más czélokra való értékesítése is egészen más lendületet vehetne, ha minden Ízben a jelentmények gondos szemmeltartása előzné meg azt. Mindamellett a nyelv- elmélet ezen ága tantervek és tankönyvirók méltánylását egyaránt nem tudta még kivívni; s a mi több, az elméleti paedagogia sem részesíti általános figyelemben.

Vessünk előbb egy pillantást e disciplina szaktudományi állására! A szónak lelke és életelve az ő jelentése. Nem mondhatnók-e ily értelemben, hogy a jelentéstan, a mennyiben lehetséges egy tudomány, koronája minden nyelvészetnek ? Néhány kitűnő nyelvtudós valóban figyelemreméltó nyilatkozatot tett e még fejletlen tárgy fényes jövője felől; s az iskola tapasztalatai bizonyos tekintetben csak igazolhatják reményeik jogosultságát.

„Valamely egyes nyelv jelentéstanának — mondja Curtius György — feladata volna megmutatni, mily sajátságos módon fejlődtek ki ebben a szók jelentései; bizonyára a legeslegna-