Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
23 Ugyanis azt látjuk, hogy valamint áthatotta a lelkiismeret az érdek emberét s az erkölcsi jellem polczára emelte fel őt, ép úgy hatja át az emberek közös erkölcsi meggyőződése a puszta érdekegyeztetésen alapuló kezdetleges társadalmat és az erkölcsi állam magaslatára emeli fel azt. Sőt, mint leginkább a keresztény világnézletnél látjuk, a tiszta s még sym- pathetikus érzelmektől is ment jóakarat oly tettekre indítja az embert egy még nagyobb társadalommal, az emberiséggel szemben, melyek az őseredeti önzésnek már nyomait sem láttatják többé. Itt ismét végtelen fejlődés előtt állunk. S e fejlődés különböző két együtthatóját a növendék sehol oly érthetően föl nem ismerheti, azok összehatásának eredményét oly egyszerű, hatalmas példákban meg nem pillanthatja, szóval társadalmi öntudatát oly egyszerű eszközökkel annyira nem mélyítheti, mint épen a görög s római állami élet tanulmányozásánál. A gyakorlatra való tekintetből különösen ki kell emelnünk, hogy a rómaiak állami élete távolról sem részesül abban a figyelemben, melyet jelentőségénél fogva megérdemelne. A keleti őskor Hobbes szellemében való despotikus társadalmaival szemben már a görög törzsek is hasonlíthatatlanul közelebb jutottak az erkölcsi állam ideáljához: mégis Kóma népe volt az, mely az állameszmét a legtökéletesebben kifejtette; hiszen oly sokat áldozott fel érte. A görög nemzet a maga szétszórt virágzó gyarmataival, szigorú egység nélkül való, de rendkívüli fejlődésével úgy tűnik fel, mint valami nagy áradat, melynek nem hivatása, hogy azon egy mederben folyjon. Itt zuba- tagként pezsegteti le árját, ott ezer érre szakadozva kóvályog szerte szét csendes örömet kínálva kies partjain, mig végül egy óriási prairie gazdag tenyészetét kelti fel vizével, de oly pazarúl, hogy utána a kifáradt természeterő pihenőt tart jó egy ezredévig. Igazán nem azt kell csodálnunk, hogy a görög nép tökéletesebb állami formákhoz nem jutott, — hiány minden népben volt még — mint inkább azt, hogy a tökéletlen állami élet mellett kultúrája el nem sekélyedéit. Nem így Róma. Mély erkölcsiséggel párosult józanság vetette meg alapját az ő államiságának, de kultúrája kevésbbé mondható gazdagnak. Egész más folyamat ez! Biztos kőmederben harsog tova századokon keresztül feltartóztathatlanúl, s köröskörül kénytelen futással szakad belé minden. Meg volt győződve ez
