Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
20 nyos az önzéstől, a minden áron való boldogulástól független elvek az emberi lélekben — már akármily primitiv alakban, de mindenkor kifejlődtek. Honnan jut az ember ily ideális mértékhez annak kutatása sem feladatunkhoz sem erőnkhöz nem illenék; elég az hozzá, hogy ez erkölcsi elvek oly kevéssé hajlandók az önzés uralmába törődni, hogy sokszor az egyéniség kiterjesztésének épen ellenkezőjéhez, az egyéniség föltétien feláldozásához vezetnek. Egyébiránt meg kell engedni, hogy a lelkiismeret a maga ellenlábasát az emberi lélekben, az önzést, teljesen sohasem képes lefegyverezni. E nélkül miként is érthetnők meg, bog)- oly emberek, kik bizonyos körben az erkölcsiség követelményei iránt elég érzékenységet tanúsítanak, egyéb dolgaikban a legféktelenebb lazaságot is, ha nem megengedhetőnek, legalább megbocsáthatónak tartják. De azért nem kevésbbé bizonyos, hogy a tökéletes jellem mértékét csak az oly emberre alkalmazhatnék némi igazsággal, ki élete legapróbb tetteit is kellő öszbangzásba tudta hozni oly erkölcsi elvekkel, melyek az ő mély és őszinte meggyőződése szerint a lehető legjobbak. Ilyen jellem természetesen ideál marad. Nagy tanulság rejlik ebben. Epen abban a körülményben, hogy az erkölcsiség oly végtelenül tökéletesíthető valami, látjuk mi az erkölcsi nevelés lehetőségét meg jogosultságát is. Nem elég t. i. a növendék egyéni tehetségeit kifejleszteni, hogy erős harezos váljék belőle a létért való küzdelemben, még az sem elég, ha erkölcsi axiómákkal emlékezetét úgyszólván csak megterheljük, hogy azokkal elvtelen emberek módjára erkölcstelenségét netán még feleziezomázza: arra kell őt rávezetnünk, hogy ez elveket élete minden körülményeiben alkalmazni is tudja, s azok folytonos tökéletesitésén fáradozzék. Ha Így kell cselekednünk a fegyelmezésben, nem lesz nehéz ez eljárás analogonját az oktatás körében is meglelnünk; hiszen a történelem meg az auctorok tanulmányát épen azért tartottuk oly gyümölcsözőnek, mert velők a növendék erkölcsi tapasztalatának szűk körét némileg kibővíthetjük; ennélfogva itt ugyanazon szempontokat kell érvényre emelnünk. Sőt ez úton a növendék erkölcsi érzülete sok tekintetben még könnyebben közelíthető meg, mint akár a fegyelmezés segítségével. Személyes dolgaira nézve, kivált a fejlődő ifjú, igen tartózkodó szokott lenni; intő, dorgáló beszédeknek meg épen ritkán enged némi befolyást. Üsztüuszerüleg is példák
