Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1881
12 mesékhez tanulságot nem alkalmazott, hanem meséibe rejtette s alkalomszertileg a hallgatóság erkölcsi szükségleteihez szabta, pedig a mostani gyűjteményekben mindegyik meséhez kitlön-külön van egy tanulság utánírva. Szabó szerint: „Szembeötlő még az is, hogy a'tanulságok gyakran egészen másüvé vágnak, mintsem a mese szöveg váratná. Hihető, hogy Aesopus, ha ugyan irt valaha mesét, tanulság nélkül készítette azokat, alkalmazásuk önkényt könnyű lévén. Most oly tanulságokkal találkozunk, melyeknél eszélyes olvasó sokkal jobbakat vonhat el magának.“ Nagyon valószinű, majdnem bizonyos, hogy Aesopus írásban nem'hagyott hátra meséket. Aristophanes Darazsaiban 357 lapon 126 v. „Az öreg meséit társalgás közben, de nem könyvből tanitá, mig u. azon költő Madaraiban 387. 1. 471 v. mondja: „oud’ Aesopon pepá- tékas,w a mi Svidas szerint ennyit jelentene : „Te még Aeso- pust sem olvastad“ s a tudatlan, miveletlen ember jellemzésére használtatott. Ugyanily értelemben veszik Erasmus és Scaliger. Igaz, hogy a görögj irók közül többen tesznek az ae sopusi mesékről említést, nevezetesen : Euripides, Aristophanes, Aristoteles, Plutarchus s mások ; igaz, hogy Socrates a börtönben azok közül többet versbe foglalt (Plato, Phadonjában c. 4.) igaz, hogy sokan úgy szólnak aesopus meséiről, mintha Írott művek léteztek volna (Augustinus in libro contra mendacium : Nec apud auctores tantum saecularium literarum, ut apud Horatium, mus loquitur muri, et mustela vulpeculae; ut per narrationem fictam ad id, quod agitur, vera significatio referatur: unde et Aesopi tales fabulas, ad eum finem relatas, nullas tam inerüditus fuit, qui putaret appellanda mendacia : sed in literis quoque sacris cetera.“ Maxim. Planud. „Et post haec suas conscripsit fabulas, quas in hunc usque diem extantes apud regem reliquit.“ sőt úgy nyilatkoznak felőle mint, más Írókról igy : Phaedrus in libro V. „Aesopi nomen sicubi interposuero, Auctoritatis esse scito gratia : Ut quidam artifices nostro faciunt saeculo
