Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1880
28 declinatiónál. Tanára észre Tevén már többször ezen hibáját, egyszer azt mondja neki, hogy a pauper és dives egy helyre fognak jutni, hogy tehát a pauper úgy declináltatik, mint az ö ellentéte dives, igy a tanuló többé nem felejtette el, hogy pauper ugyanazon declinatióhoz tartozik. Ennyit a tanulás módjára nézve, a mit ezeken felül a Mnemonica, vagy a mesterséges emlékezés művészete nyújt, az többet árt mint használ, azért ezt egészen tekinteten kivül hagytuk. Mégis mintegy megemlítésül, megjegyezzük, hogy a Mnemonica, vagy topologicus, azaz helyekhez köti a fogalmakat, vagy symbolicus midőn képek alá rejti a fogalmat. Bizonnyos esetekben, mint ezt föntebb megjegyeztük, elősegítik ezek az emlékezést, de rendszeres alkalmazásuk, meg- ketlőzteti a munkát s még sem ád kellő eredményt, mert az ész és értelem funotióját meglehetősen kiszorítja. így pl. Winkelmann az egész aristotelesi logikát symbolicusan azaz képek által akarta feltüntetni. A logikának definitioját pl. képletileg igy adja: Aristoteles elmerülve ül (azaz a logika a gondolkodásban nyilvánul) ; jobb kezében kulcsot tart (azaz a logika a tudományok kulcsa); bal kezében kalapácsot tart (azaz a logika a tudományos kutatás eszköze). Ily módon egy dolog helyett kettőt kell magunknak megjegyeznünk, e kettős és gépleges munka azonban, a helyett hogy könnyítené, inkább még megnehezíti az emlékezést, s a valódi és szükséges belátást távol tartja. „Az emlékezet“ mondja Yas Gereben, „az egyedüli paradicsom, melyből ki nem űzethetünk“ ! És valóban, a boldogság, melyet gyakran oly téves utakon keresünk, a földi éden melyért a lélek eped, nem a világban található fel, az csak saját lelkűnkben, érzelmeink, eszméink és emlékeinkben honol. Lelkünk birtoka, ha szép eszmékkel, nemes érzelmekkel van tele, egy oaz a szenvedések pusztaságain, melyen a fáradt lélek boldogságot s üdülést talál. Hogy azonban ezt feltalálhassuk, lelkünket minden irányban kell képeznünk. Emlékezetünket tehát ne csak puszta fogalmak és igazságokkal népesítsük be, mert a megőrzött tudományos igazságoknak, bármily nagy száma mellett is, érzelmileg szegények, erkölcsileg szánandók lehetünk. Lángész és nagy
