Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1880
21 hogy az agyidegek vagy tömecsek hasonló rezgése vagy bármi más állapot változása az öntudatban a lélekben is hasonló egy vagy különnemű érzést vagy képzetet kelt? Csak is ennek föltevése mellett magyarázhatók meg az emlékezés főbb tüneményei, habár nem tagadhatjuk azt, hogy a legfontosabb tünemény, az én képzete, az öntudat, megmagyarázatlan marad. A midőn valamely képzet nem tud az öntudatba bejutni, azt mondjuk, hogy nem birunk visszaemlékezni, azaz feledünk. E feledés azonban legtöbb esetben csak időszakos bizonyos időre szóló, s igen ritkán feledünk el valamit egészen, feltéve hogy azt azelőtt jól tudtuk. Sokszor önkénytelenül eszünkbe jut, a minek visszaidézésén máskor hiába okoskodtunk, megtörténik, hogy a miről látszólag végkép megfeledkeztünk álmunkban tűnik elő. A férfi például nem csak elfeledettnek látszott gyermekkori élményeit, de még gyermek és ifjúkori álmait is képes újból átálmodni. Tannak emlékek, melyek ébren létünkkor fel sem tűnnek, csak álmainkban látogatnak meg. Hogy valamely képzetnek ismételt belépése az öntudatba, mily nagyfontosságu dolog a visszaemlékezés könnyűségére azt a fent említetteken kivül ugyancsak álmaink is tanúsítják. Ha valamely álom igen élénk volt, ez élénkség maga is biztosítja öt a feledékenység örvényétől. Ily álomkép akár eszmetársi tás, akár önerejéből képes magát bizonyos feltételek mellett felküzdeni, s igy újból megálmodhatjuk, de mert más elemek, képzetek is betolakodhatnak a már egyszer megálmodott álomba, a régi álom bizonyos variatioval ismét előlép. S így minél többször álmondtunk bizonyos tárggyal, annál többször fogjuk azt még megálmodni, bizonyos testi s lelki állapotok feltétele mellett. Innen magyarázhatók azon állandó alakok, melyek álmainkba bele szövődnek. A ki álmait egy nagyobb időszak alatt folyton jegyezné, az tapasztalni fogná, hogy hasonló, egynemű helyzeteket többször megálmodott, hogy az álmok országában a nagy variatio mellett is vannak állandó alakok, elemek, melyek rendesen szorongásba hoznak. Innen van, hogy ugyanazon ijesztőkép az ismételt megálmodás által olyan erőt nyer, hogy bármikor üldöz álmainkban.
