Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1879
lehet a gyermekre oly irányban hatni, hogy gondolatai egymásutánjában, bizonyos logikai rend legyen. De a társas élet a fesztelenséget, a képzelet csapongását s általában a változatosságot kedvelvén, legföljebb tárca vagy levélíróvá képesít, míg a komoly elmemüvek alkotására mély tanulmány vezet, melynek alapját az iskolának kell megvetnie. Sohase mulaszsza el azért a tanító valamely olvasmány befejezése után a fő gondolat kiemelését, mely körül a többiek szervesen csoportosulnak. Már az emlékezetben tartás végett is szükséges a főgondolatok ily csoportosítása, mert az egybe nem fűzött részletek nyomtalanul tűnnek el emlékezetünkből: de még inkább szükséges ez azért, hogy a tanuló a mű szerkezetébe pillanthasson s annak titkát elleshesse. Az ily módon nevelt ember még a regényben sem az érzék csiklandozó részleteket, hanem az összhangzó compositiót s a jellemek lélektani igazságát fogja keresni. A tanulók nagyon gyakran vétenek a compositio követelménye ellen. Dolgozataikból legtöbbször hiányzik a szerves élet, mert nem gondolataik fejlődése, hanem összetapadása folytán keletkeznek; nem a szerves, központi élet szüleményei, mint pl. a fa, hanem a véletlené, mint a szervetlen test. — Dolgozataikba mindent bele tesznek, a mit tudnak, nem tekintve azt, vajon a thémával áll-e valami összefügésben. Olvasgatás vagy a véletlen folytán támad egy tetszetős gondolatuk, ezt följegvzik maguknak, jó lesz az a legközelebbi dolgozatba tölteléknek. Annyi ügyessége legtöbbnek van, hogy egy kis csürés-csavarás után valahogy rákeríti a sort. S ha tanára elég figyelmet nem tanúsít ennek fölismerésében, rósz compositiója mellett még dicséretet is arathat. Tanulótól nem várunk valami sok eredetiséget, vagy új gondolatokat. Megelégszünk sokszor utánzással is ; de a szerkezet kerekdedségét minden oly tárgynál megköveteljük, mely képessége körét túl nem haladja. II. Az eddig mondottak a mű belalakjára vonatkoznak ugyan, de a stílusra nézve is lényegesek, mert a szerkezet képezi azt a magvat. mely a külső alakot, vagyis a nyelvet létre hozza. S hogy amannak becse művészeti szempontból nagyobb, mint ezé, mutatja az, hogy a döcögős nyelvezetű Zriniász hasonlíthatlan magasságban áll műérték tekintetében a ragyogó nyelvezetű Zalán futása fölött,
