Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1877
8 minőnek Erődi nevezi, hanem inkább tekinthető Ízletesen berendezett angolkertnek, melyet a hány pontról szemlélünk, mind annyiszor más más, szépnél szebb képet nyújt, kedvesnél kedvesebb virágcsoportozatot mutat; s melyben minden virág bájosan nyílik, minden növény természetesen gyarapodik, minden bokor szabadon virul, minden fa kedve szerint nő; nevezhető vidám változatosságu bájos tájképnek, melyben a kellemesen folyó költői nyelv, a gazdag képletek, fenséges eszmék, nemes érzelmek sat. oly kedvesen hatnak ránk mint a völgy ölében csörgedező csermely, a mező nyíló virágai, a ligetek zengő seregeinek bájdalai, mint a szép természet bájos jeleneteinek kellemesen összehangzó egységes tündérképe. Ilyen, és nem más értelemben nyilatkozhatott e bájos szépségű műről Toldv Ferencz, midőn ezeket mondotta: „Eger a magyar eposzok koronája, melyben annyi művészi értelemmel a legkülönfélébb alkotó részekből oly harmonikus egész állott össze, hol nem tudjuk e nemzeti s individuális bélyegek külön féleség ét és sokaságát, vagy az érzések festését, vagy a történetek fűzését, vagy az erőben és lágyságban, szigorú szabatosság sismét virágzó képekben dús előadást csodáljuk-e, vagy a technicai tökélyt magasztaljuk s tűzzük-e ki példányul? Ez akis Iliás, ez az eposzaink eposz a, mely magaelegendő múlhatatlan fényt és ragyogást árasztani,,2) De vegyük e szép müvet szemügyre részletesen ; gyönyörködjünk a költeménynek alkotásában, erkölcs és jellemfestésében, s előadásában. A költő mellőzi a tételt, fölemelkedést és a fölső bűvös erőknek befolyását. Bekezdése mély bús hangulatú, elegiai ömledezésü érzeményfolyam, rokon a haza és világfájdalommal, mely minden önálló gondolkozásu és mélyebb érzésű igaz honfi, miveit ember kedélyében megvan. Hogy a költő a propositio, invocatio és a machina kihagyásával a classicismus ösvényét elhagyta, ez nála nem hiba, hanem teremtő geniusának merész fölfogása; mert a költőnek nem szükséges, sőt nem is lehet szorosan ragaszkodnia a merev elméletek rideg szabályaihoz; különben a szép müvek és a nemzet géniusza, melynek ápolói előkelőén a költők, nem szabadon fejlődik. hanem az erőszak merev szabályzata alatt szenvedve hátramarad. E fölfogás indította a költő lángeszét arra, hogy az alak riM Kijltészettau. Erődi Daniel. Esztergom 1874. s) Toldy Ferencz Kritikai Berke VIII. k. 394. 1. Budapest 1874.
