Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876
— 9 A hibát ne másutt keressük ; nézzünk végig a magunk házatájékán. — Hiányzik családjainkban a kellő odatekintés, mely rugalmasságot öntsön az ifjak leikébe; hiányzik a megfigyelés, mely azonnal felismeri a valódi tényálladékot a szellem elörehatolá- sában vagy visszamaradásában, s időtlen munkának nem tart bárminő tekintetet az ifjú jövőjére. Panaszkodunk is eleget, kivált manapság, hogy ilyen meg olyan korcs az ifjúság; mihelyt leverte magáról az iskolák porát, csupa „felvilágosodott“ világfiakat kapunk, kik legke- vésbbó sem törekszenek a szegény haza nagygyátételére, inkább annak fekélyeivé válnak. Illusiókban nem szoktuk ringatni magunkat; inkább óhajtunk tárgyilagos alapon gyógyítani ott is, hol ugyancsak neki kell gyürkőzni a dologhoz, ha eredményt felmutatni óhajtunk. Amaz érdek, a sympathetikus t. i. melynek félreismerése okoz e tekintetben minden bajt, tanárt és szülőt egy lépéssel közelebb von; csakhogy ezt a közeledést a szülőnek kell — nagyon természetesen — megtennie. Hogy miben áll ez, röviden elmondjuk. A gymnasium arra való, hogy benne ismereteket gyújt- hessen össze minden oldalról a növendék annyira, hogy ha szakpályát választ, mint a „tudós“ mellett „müveit“ elnevezésre is érdemes egyén szerepelhessen a társadalomban; ha pedig akár a szegényebb sors, akár a szerencse kedvezései más körbe ragadják őt, ne szaporítsa számát amaz individuumoknak, kik semmi egyebek, mint hézagos műveltségű lelkek;, s kiknek igénye az élethez vagy fölötte csekély, vagy épen túlságos. A gymnasium feladatához híven, természetesen a követeltük hozzájárulással, szakembereket is megóv egyoldalúságtól. Pedig az ilyenek sem ritkák. így tehát, a kétféle tekintet mellett is, egy az iránya az oktatásnak: rokonszenv keltése igaz, szép és jó iránt ; vágytámasztás a tudományban elmélyedés után arra az időre, midőn az ismeretközlés formalismusa véget ért; odaadóvá, elinó- lyedövé fejlesztése az igyekvő szellemnek oly körülmények számbavételével, minők vagy minden esetben, vagy kevésbbé. vagy csupán nagynéba adnak módot az önművelésre.
