Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1875
„Ki magyar nyelvünk kifejlődését, gyarapodását, gazdagu- lását hátráltatni törekszik, egyenesen a hon legbecsesebb javát gátolja, s ekkép mint sértője s ellensége nemzetiségünknek nem dicséretre, hanem büntetésre ...........méltó.“ „ Post nubila Phoebus.“ A gymnasium 1861/2 évéről szóló könyvek lapjain már találkozunk a helytartó-tanács azon intézményével, mely a hazai tanintézeteket általában nemzeti lábra állítani elrendelvén, a Selmecbányái gymnasiumot is magyar ajkú tanárokkal látta el. Az ' eddig uralkodott tanrendszer lényeges változásokon ment keresztül. A magyarnyelv mint tannyelv régi jogaiba visszahelyeztetvén, a német és tótnyelvek mint rendes tantárgyak vétettek fel. — Mily hazafias szellemet, de különösen ragaszkodást tanusitott ez idő szerint Selmecbánya tótajkú ifjúsága s ezek szülei a magyar nyelv iránt, kitűnik az 1861/2 iskolai év V. tanárülése 2-ik részének a.) pontjából, mely szóról szói'a igy jegyeztetett fel: „A tótnyelvet illetőleg a n, m. magy. kir. Helytartótanács felszóllítása folytán a tanár testület semmi fáradságot nem kiméit, hogy a tanoncok, de különösen ezek szülei vagy gyámjai kiváltságát a tótnyelv tanulása iránt kipuhatolja. Tapasztaltatott azonban, hogy 153 tanonc közül nem találkozott három, ki említett tárgy tanulására késznek nyilatkozott volna; sőt a szülők komolyan tiltakoztak szülői hatalmuknál fogva az ellen, hogy gyermekeik a tótnyelvben oktattassanak.“ Jellemző még a b.) pont végső két sora, mely igy szól tanuló ifjaink oly erősen ragaszkodnak a magyar nyelvhez, hogy inkább tanpályájukat készek elhagyni mint ettől elválni“, — — Ez évtől kezdődik a magyar tudosit- ványok kiadása is, melyek 1862/3-bau érdemsorozat elnevezést nyertek s a tanulók szellemi előhaladását is kitüntették. Az ezután következő iskolai évek mindegyike nem egy nevezetes lappal bír a tanintézet történetében. Mellőzve azonban a hosszadalmaskodást, csak a legnevezetesebbekre óhajtók kitérjeszkedni. Az 1868/9-ik iskolai évben a szabadkézi mértani rajz és a tornászat tanszékeinek renszeresítése körül tett lépéseket a város, érintkezésbe tévén magát a n. m. vallás és köz- oktatásügyi Ministeriummal. Ezen eljárás eredményeként tekintendő a város azon vívmánya, mely által a tornászat és rajz tanszéke városi közintézménnyé vált; a városi közönség felügyelete alá helyeztetett, mely a tornászat és rajz közvetlen igazgatására egy átlandó
