Kir kath. nagy-gymnasium, Selmecbánya, 1871
IY ban elegyítünk, ezek semmi módon sem vegyülnek. Ha azonban a Hydrogen egy más vegyületből szabadul ki, ekkor vegyül a kénnel. Az elemek egymással mindenkor bizonyos térfogatok szerint vegyülnek. Tegyük pl. a Hydrogent, Oxy- gent és Nitrogént, mint oly elemeket, melyek egyszersmind állandó ruganyosságu gázok, s melyekkel a mondottakat tapasztalati utón is bebizonyithatjuk. Yizsgáljuk csak meg a vizbontó készülék segítségével mily térfogati arányban van vegyülve a vizben ennek két alkatrésze, a Hydrogen és Oxygen. E kísérletnél úgy találjuk, bogy a vizben két térfogat Hydrogen és egy térfogat Oxygen van. Miután vegybontás által ily eredményre jutottunk, a dolog valóságáról viszont vegyképzés utján szerezhetünk meggyőződést. Bocsássunk ugyanis a köbcentimeterekre szabályosan felosztott Eudiometerbe két térfogat Hydrogent és egy térfogat Oxygent, s ha most a vegyülést villanyszikra segítségével létrehozzuk, tapasztalni fogjuk, hogy a két elem ily arányú egyesülése által ismét viz származott. Ha pedig az elemek nem a meghatározott mennyiségben vétettek volna, ez esetben tökéletes vegyülós nem lett volna létesíthető. Yagy ha a villany telepnek platinlemezben végződő két sarkát sósavba vezetendjük, ekkor szintén e ve- gyületnek alkatrészeit, t. i. a Hydrogent és Ohlórt fogjuk és ez esetben egyenlő térfogati arányiján nyerni. Az Ammóniának, mely egy vegysuly Nitrogént és három vegysuly Hydrogent tartalmaz, felbontása által hasonló eljárás mellett ugyanezen itt felhozott eredményre jutunk. Az elemeknek térfogatok szerinti vegyülósénél igen egyszerű viszonyszámokra találunk. Tegyünk fel egy bármely tetszés szerinti térfogati egységet, pl. a litert. S ha egy liter Hydrogen és egy liter Chlór kevertetvén a világosság hatásának kitétetik, akkor ezek egymással vegyülve összesen két liter sósavgázt adnak. Ha két liter Hydrogen és egy liter Oxygen villanyszikra által vegyittetik, kapunk ismét két liter viz- gőzt; de minthogy itt összesen három literből mégis csak két térfogatot nyerünk, tehát e jelen vegyülésnél sürü- désnek kellett történni. Három liter Hydrogen és egy liter Nitrogén még nagyobb sürüdés következtében megint csak két liter Ammóniát ad. Továbbá négy liter Hydrogen és egy liter Oarbonium ismőti sürüdés folytán két liter mocsári éget ad. Az itt fölhozott példákból tapasztaljuk, hogy a légnemű testek vegyületének térfogata az alkotó elemek térfogati mennyiségétől teljesen függotlen és mindenkor két térfogatot teszen ki. Ugyanezen példák egy Ilydrogén-tömecscsel együtt úgynevezett mintakép!eteket szolgáltatnak, melyek szerint egyéb vegyületek alakulása világosan megérthető. Hogy az elemek egymással való vegyülésének súlyviszonyát meghatározhassuk, elkerülhetlenül szükséges azoknak fajsulyát ismernünk. Jelenleg a Hydrogennek, mint legkönnyebb gáznak fajsulya vétetik egység gyanánt, melyhez a többi elemek fajsulya viszonyittatik. 8 ha a Hydrogen fajsulya =: 1, akkor az Oxygen f. s. = 16 ; a Nitrogen f. s. — 14; a Chlór f. s. = 35.5; a Sulfur f. s. = 32. stb. És ha hatalmunkban állana minden elemet gőz-alakban előállitani, akkor a legnagyobb könnyűséggel határozhatnék meg azok súlyát és térfogatát. Yizsgáljuk már most mily arányban áll a vegyület súlya, ha ismerjük azok tériméjét. Láttuk ugyanis hogy egy térem Hydrogen és egy térem Chlór két térem sósavat alkotott. Itt tehát egy sulyrész Hydrogen (— 1) vegyül egy vegysuly Clilórral (= 35.5 s. r.), s lesz belőle két térem azaz 36'5 s. r. sósav. — Vagy kőt térem Hydrogen (= 2 s. r.) vegyül egy térem Oxygennol (— 16 s. r.) s ad két térem azaz 18 sulyrész vizet. stb. E szerint tehát elmondhatjuk, hogy a térfogatok és súlyviszonyok, melyekben az elemek egymással vegyülni képesek, egyenes arányban állanak. Az elemeket véghetlenségig osztani nem lehet, s a szétosztás végső határánál nyert legkisebb részecskéket tömecseknek [Moleküle] mondjuk. Ezek már is föltevényesek s bizonyos erőkkel s tüzetesen vonzerővel bÍrnak. Az egyszerű testek tömecsei egyszerűek, az összetetteké összetettek; továbbá a tömecsek egymást nem érintik, mit különösen tapasztalunk a légnemű testeknél, melyek összenyomhatók. Sokan azt is állítják, hogy a tömecsek taszító erővel is birnak, s ha a taszító erő nagyobb a vonzó erőnél, akkora tömecsek egymástól ellőhetnek, mint ezt a gázoknál tapasztaljuk. Mások azonban a tömecsek taszító erejét inkább a höbekatásnak hajlandók tulajdonítani. Mert ismeretes körülmény, hogy a meleg a testeket kiterjeszti, s a hideg összehúzza; de a gázokat össze is nyomhatjuk, minekkövetkoztében térfogatuk szintén kisebbodni fog. S ezekből most azon helyes következtetést von hatjuk, hogy ugyanazon térfogatokban ugyanazon hőfok és nyomás mellett a legkülönbözőbb gázok tömecsei nagyságának és számának ugyanannak kell lenni. 8 ha ez igy van, akkor az eddig mondottak, hogy miért vegyülnek a testek csak bizonyos arány és mérték szerint, könnyen lesznek érthetők. Az egyszerű testek legkisebb alakban csak mint tömecsek létezhetnek; de vegy üde tokban mint féltöme- csak, azaz parányok [Atóm] szerepelnek. Pl. a sósavnak, mint összetett testnek tömecse egy parány Hydrogenből és egy parány Chlórból áll. Ámbár szabad állapotban egyik elem som alkot parányokat, de a vegyülés pillanatában az elemtömecsek parányokra oszolva, mint ilyenek lépnek a vegyületbe. Az elemek vegyülése tehát csakis akkor mehet végbe, ha az egyes elemparányok vegyületeikböl kiszabadulván, előbb egyesülnek más elem parányaival, mintsem a rokonparányok egymásra gyakorolt vonzerőnek következtében tömecsekkó alakulhattak volna.
