Zempléni Népujság, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-05-09 / 20. szám

2 sempieu A győzelmes nép örömünnepe volt a negyedik szabad május elseje Színpompás, vidám felvonulások egész Zemplénvármegyében A felszabadulás óta tddig Is ünnepelték mindtn esz ttndöben a dolgozók május elsejét. Eddig is voltak zászlós, virágos, színes felvonulások, vidám mulatságok — megnyit vonulásai a nép békevágyának, építő akaratának. De eddig még soha nem érezték annyira a magyar dolgozók azt, hogy május elseje az övéké, az egész magyar dolgozó népé, amely ebben az esztendőben, 1948 ban véglegesen és vissza vonhatatlanul birtokosa leit az országnak. Érezte ezt min­denki, Itt Zemplénben is. Ünnepi érzés töltötte el a dolgozó parasztokat, munkásokat, a velük együtt élő értelmiségieket és kisembereket. Sehol a falvak határában nem lehetett dolgozó embert látni 1948 május elseje már nemcsak a nép harcos ünnepi seregszemléje volt, hanem a belső béke, a nemzeti egység megvalósulásának, az államosítások és a 3 éves terv diadalának, népünk fokozódó jólétének és a ve tünk szomszédos, hatalmas Szovjetuniónak és a népi de­mokráciák szilárd béke front jónak, s végül a magyar dol­gozók nagy győzelmének ünnepe volt. Parasztok és munkások ünnepi találkozója Szerencsen- Szerencsen már elfizd nap este a Cukorgyártól lampio- no8-fáklyás tömeg ment vé­gig a városon. Reggel, amikor felvirradt a nagy nap, a cukorgyári fúvós zenekar hangjai kicsalogatták az ünneplőket a község fel­díszített utcáira. Megkezdő­dött a felvonulás. A környék beli tanyák ifjúságának lo­vasbandériuma haladt az élen, őket követte a színes, tarka emberáradat. Elől az egyesületek és utánuk haladt Úszta Oyula elvtárs főispán vezetésével a legjobb mun­kások csoportja, a gyár és a pártok vezetőt. Dalolva jöt­tek a ultörők, cserkészek, az iskolások, a szakszérve- zeti ifjúság egyenruhás cso­portja, majd zárt eg/égben a demokratikus honvédség és rendőrség alakulatai a dunamenti népek testvéri összefogását hirdetve. A C^o koládégyár dolgozói, a 3 éves terv, a munkaverseny, az államosítás győzelmét de venitik meg élöképes kocsi­jukon. A Gibárti villamos- müvek dolgozói jöttek ez­után munkaruhában, szer­számaikkal, a cukorgyáriak a gyár berendezésének ki­csinyített, mását hozták, ezen szemléltették a cukorgyártást. A Máv, a posta egyenruhás csoportjai után a gyári da­lárda, a FÉKOSz népvise­letbe öltözött színes, tarka csoportja. Feldíszített szer­számaikkal, szekereken, 4 ökrösfogaton vonultak fe! Szerencs és környékének parasztjai. A Rákóczi-vár kertjében Az MKP vezetésével jöttek a demokratikus pártok tö megei. jelszavaik a nemzed összefogást hirdették. A dol­gozók a nép ragy vezetőjé­nek, Rákosi Mátyás elvtárs­nak hatalmas képeit hozták magukkal. Zászlókkal, táb­lákkal vonultak a környező községek Mád, Mez*zombor, Bekecs, Legyesbénye, Ond, a Szerencs környéki tanyák dolgozói, hirdetve a mun­kásság és parasztság szét- téphetetlen szövetségét. Ami­kor a Rákóczi vár ker'jéhez ért a négy ezer főnyi tömeg, már soke/er ember várta őket. S am; kor a diszemel- vényen h lyet foglaltak a p irtok, egyesületek, az egy­házak vezetői és Úszta Gyu^ elvtár* hozzákezdett ünnepi beszédéhez, hatalmas zugó éljenzés és tapsvihar kö­szöntötte őket. A gyönyörű gyűlés u‘án felszabadultan ünnepelve má­jus elsejét a munkások, pa­rasztok, tisztviselők, katonák, kisemberek a kéeő éjszakáig szórakoztak, mulattok együtt. Bodrogköz népének lelkes, tarka felvonulása Ricséi Ricáén a sportpálya mel­letti zöld pázsitszőnyegen állították fel a diszemelvényt. Délután 3 órakor kezdett özönleni az egész járásból összesereglett nép a mezőre. Az emelvényről hosszú, szí­nes kígyónak látszott a fel­vonulás. Amikor közeledtek, akkor bontakozott ki a farka, szinpompás menet. A köz­ségek szivükkel-lélkükkel ké­szültek erre a napra. Verse­nyeztek egymással, kivonul fel szebben, ötletesebben, ki nyeri meg azt a gyönyörű, hímzett vörös selyemzászlót, amit ott tart a kezében egy kékinges R-gárdista az emel­vényen. Kis úttörő gyerekek jönnek először kezükben zászlócskákkal, a ricsei EPOSZ szervezet Petőfi-zász lóval, a Magyar Dolgozók Pártjának hatalmas táblája. Rendőrök, az újhelyi és ri­csei labdarugók. Szekér, rajta fonó lányok, a Földműves- szövetkezet két feldiszitett traktora. Asszonyok, lányok, gyermekek Hatalmas taps tog&dta a semjénieket, akik traktor ral, négyökrös fogatra álli totl hatalmas, fcUzallago zott májusfával vonulnak fel. jönnek a többi községek is. A nagyrozvágyiak, őrbegy- taí.yaiak, cigáridiak kerék­páron, a Monyba tanyaiak élőképet mutatnak be: sze­kerükön kukoricát daráinak. A felvonulók között rengeteg gyerek, lány és asszony mind énekelve, nevetve, felszaba­dult örömmel az rrcukon integetnek az emelvény előtt — Aczél elvtárs felé. Itt vannak a zemplénagárdiak, révleány váriak, Cséke, Kis- rozvágy, Dámőc, Láca és ki tudná elsorolni ennek a gyönyörű szinpompás felvo­nulásnak minden részletét. Baksy Rezső lelkész: A népi demokrácia a dolgozóké Szotúk Bertalan tőjegyző elvtárs megnyitó szavai után Baksy Rezsó református iel- kész szólt először a mintegy 5000 főnyi hallgatósághoz: — Május elseje a munka megbecsülésének ünnepe, — mondotta — s most tudjuk azt, hogy mit ünnepelünk, amikor a népi demokrácia megbecsüli a munkást, ami­kor egyforma tagja mindenki ennek az országnak. Ezért hűséggel és szorgalommal kell dolgoznunk a magunk és a közösség jsvára. Aczél: Közös munkával építjük a magyar jövőt Amikor Aczet elvtars lep a mikrofon elé, hatalmas taps hullámzik át a tömegen. Gyerekek, lányok, asszonyok jönnek és virágcsokrokat ad nak át szeretett képviselőjük nek. A felhős égboltból las san cscperegni kezd az eső. „örülünk az esőnek, — mondja Aczél elviárs, — mert látjuk, hogy a jó Isten is jó szemmel nézi május elsejét és egy kis tavaszi esővel áldja meg termésün­kéi'1. Most már egész sűrűn esik, sokan kinyitják ernyő jühet, de senki sem mözdul. Minden szem Aczél elvlársra szegeződik, hallgatják beszé­dét. A múltról, amikor csend­őrök vigyázták május elsején a földesurakat, a jelenről, népünk győzelméről és gya - rapodásáról, meg a jövőról amit közös munkával az egész magyar nép épít ma­gának. i vándorzászló... Amikorra Aczél eivtars be­széde, — amelyet állandó helyeslés és taps szakitok félbe, végétért — az eső is elállt. A ricsei járás paraszt­sága, munkássága ás a ve lük együtt felvonuló értelmi ség percekig ünnepelte lel­kesen Aczél elvtáisat, aki beszéde után átadta a fel­vonulási verseny győztesének — Semjénnek a vándor zászlót. E/után szétoszlott a sokaság. Volt aki ott maradt az emelvény előtt, ahol az tánccsoportja szórakoztatta az ünneplőket. Volt aki a pályára ment, megnézni ho­gyan mérik össze erejüket Ujhely és Riese labdarugói. Aczél elvtárs is elvegyült a szőrakozók között. Körül­vették öt tanácsait kérték, kérésekkel halmozták el. Esteledett már amikor haza­felé indult . . . agárdiak, .rozvágyiak ének­kara, az Óihegy, |Monyha tanya és a zemplénagárdiak Sáíoraljaújhelyen a Magyar Dolgo/ók* Párifáaak me<raiaikulásár hirdették a felvonuló«: Sátoraljaújhelyen a spori- úttörőit. Hatalmas tao:ák hír­pályán gyülekeztek a dolgo­zók és onnan vonulták fe! a gyönyörűen feldiszitett vár- megyeháza elé. A város ezen a napon ünnepi képet öltött. Kivirágzóit hízak, üzletek, Rákosi Mátyás elvtárs s a népi d mokrácia vezetőinek képei díszítették a falakat, ablakokat. A felvonulást az egyesületek zászlói, a do­hánygyári zenekar, a Nem­zeti Bizottság nyitották meg. Utáruk vonultak hatalmas vörös csillaggal, benne jel­vényükkel az újhelyi határ­vadászok. A dohánygyárak gyönyöiü menete büszkén h rdette, hogy a gyár a ter­melési versenyben az él- üzemek sorába lépett. A MOSzK teherautóján a sző vetkezeti termelés hatalmas jövőjét mutatta b-, az Erzsé­bet kórház dolgozói a 3 éves terv eredményeit szemléltető képeket vitttek. „A nép rend jét védjük“ ezt hirdette a demokratikus rendőrség cso­portja. A vasul fútőbázának dolgozói is büszkén vitték a táblát. „A munkaverser.y- ben a kitüntetett élmüheiyek sorába léptünk." Egyenru­hában, énekelve jöttek a kis detíék a dolgozó nép egy­ségét, a Magyar Dolgozók Pátijának színes csoport­jaiban. Első« k«zmt n munkaver § enyben A megyeháza előtt lelke­sen ünnepelték a szónoko kát, Bóka László kultusz- államtitkár és Csathó József elvtársakat. Az újhelyi dol­gozók hetezres tömegét büsz­keség töltötte el. A kis ha­társzéli város mind a két Üzeme első helyre került az országépliő versenyben. D 'után lenn a Diane- kertben az isko'ák kullur- cíoportjai szórakoztatták a dolgozókat, majd felavatták a MKP-nak a kanadai ma­gyaroktól küldött, gyönyörű selyamzászlójál. Zászlóanyá­nak Berta Sí odoráét válasz­tották, aki a messzi tenge­rentúlról, Kanadából küldte ennek a zászlónak jelképé­ben az üdvözletét a zempléni kommunistáknak. Időközben eleredt az eső. Szétoszlatta a szórakoiókat. De amikor elállt, ismét összejött a fia­talság és szórakozott, táncolt, mulatott egészen éjszakáig. „A. pataki diákok ne álljanak meg dicső hagyományaiknál“ „Tanulj jobban, magad i jeztc osszedet, mindenki érez­és nemzeted javára !* —ezt hirdette a sárospataki diákok táblája a május elsejei ün­nepi felvonuláson. A tábla mögött sorakozott fel a pa­taki iskolák diákjainak több mint ezer főnyi tömege. Üt vannak a környező köz­ségek, Végardó, Hercegkút, tanyák, Halászhomok, Ká- csárd. „Tiéd a föld agyár, az ország'1 ezt hirdette a táblájuk. — Tavaly tnég sokak előtt kétséges volt, megmarad e ez a demokrácia? — ezzel kezdte bestédét Aczél elv­tára, a négyezer főnyi hall­gatóság előtt. „De ma már mindenki érzi és látja, hoiy a népi. demokrácia rendje végleges, hogy szabid, egész séges és gazdag országot építünk.' Aczél elvtárs a pataki ifjúsághoz is szólott: „1848 ra emlékeztette ókét, amikor a pataki diákok is ott álltak a szabadság- harcosok soraiban. Mi azt szeretnénk, ha a pataki diákok nem állnának meg dicső hagyományaiknál •— mondotta —, hanem felylát­nák ‘azt és odaátlnának a nép mellé.. Mert az az érti l miségi, aki érzi, hogy neki a t épérl kell dolgoznia, meg becsült tagja lesz a magyar népi demokráciának“. H - lyeslően zúgott fe! a taps t‘s amikor Aczél elvtára bei« te, hogy itt Patakon is meg fog valósulni az a nagy nem­zeti összefogás, amely majd eggyé forrasztja a kétkézi dolgozókat a szellem mun­kásaival. az értelmiséggel. Ez a május elseje már igazán a dolgozó nemzet ünnepe volt. Nemcsak a munkáspártok, de a Kisgaz­dapárt és a Nemzeti Paraszt­párt is elküldték szónokaikat az ünnepségekre. Dr. Soltész József a Kisgazdapárt megyei titkára Tállyán, dr. Blsztray László To'csván, Varga Ber­talan főjegyző Mikóházán tartottak ünnepi beszédeket. De a többi községekben, Tokajban, Tál'yán.Tolcaván, Erdőbényén, Tiszakarádon, Bodro^haiomban, Olaszllsz- kán, Korcsán, Mikóházán, Taktaharkányban, Tiszalu- con, B odrogkereszturban, Mo­nokon, Megyaszón a dolgozó nép tízezrei ünnepeltek má­jus elsején. Május elseje ebben az év- ben egész Zemplén megyében minden dolgozó ünnepévé vált. Tavaly még a felvonulók tábláin ez a felírás állt: mNem a tőkéseknek, a népvek épít­jük az országot I“ Azóta for­dult a világ. Ma már való­sággá vált az uj jelszó ts: uTiéd az ország, magodnak építed/- És ezt érezték Zemp • lén megye dolgozói ts a má­jusi nagy ünnepen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom