Zempléni Népújság, 1946 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1946-01-20 / 4. szám

0 1946. január 20. ZEMPLÉNI NÉPÚJSÁG 3. oldal. T „Össze kell fogni minden igaz demokratának“ mondotta Fekete Mihály nemzetgyűlési képviselő elvtárs, a MKP sátoraljaújhelyi beszámolóján Vasárnap délelőtt a Városi M02Í helységében szép számú közönség előtt tartotta meg beszámolóját Pártunk képviselője. munisták büszkék vagyunk arra, hogy éppen a mi Pártunk részé­ről történt ez meg bizonyságául annak, hogy a Magyar Kommu­nista Párt a dolgozók fpártja és nem hagyja cserben azokat a dol­gozókat, akik november 4-én hitet tettek Pártunk programja mellett, — mondotta: Kollár Sándor, a helyi szerve­zet titkára üdvözölte Fekete elv­társat. Először jelent meg közöt­tünk a Riasztások után. Mi kom­Fekete Mihály elvtárs beszéde Köszönetét mondok azoknak, akik a választások iedjén támo gatták a Pártunkat és a város min­den dolgozójának, akik remélem továbbra is helyi állnak és teljes erejükkel kiveszik részüket az újjá­építés munkájából. Belföldi és külföldi reakció csalódása A Magyar Kommunista Párt az ország legértékesebb tömegét egyesíti magában. Szavazóink az ipari munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség legharcosabb, jövőjét legtisztábban látó tömegei. A magyar nép szempontjából a jövőre nézve Ígéret ez, de ugyan akkor kemény, ökölcéapás azokra nézve, akik külföldön, vagy itt országunk belsejében még a reakció visszaállításáról álmodoznak. Mi, kommunis<ák a választások után, — noha nem lettünk több­ségi párt — az ország nehéz hely­zetét szem előtt tartva, nem vo­Harc az infláció A demkorácia A parlament már eddig is fontos intézkedéseket foganatosított. Első helyen kell megemliteni az infláció elleni harc fontos lépését: a pénz- dézsmát. Nem igy képzelte a a kormány e rendelkezés vég­rehajtását. Sajnálattal kell meg­állapítani, hogy akkor, amikor a tőkéseket akartuk sújtani, a ren­delettel a dolgozók húsába is vág­tunk. Ezt az alkalmat a reakció nagyszerűen kihasználta. Ennek a következménye, hogy a dolgozó tömeg számára az intézkedés újabb áldozatot hozott. A Magyar Kom­munista Párt oda fog^ hatni, hogy •a legszigorúbb rendelkezések szü­lessenek meg a dolgozók érdeké­nek védelmében. Bizunk abban, hogy ez sikerrel fog járni és a gazdagokat igy rá kényszerítjük áldozatvállalásra. Az élelem felkutatása a dolgo­zók szempontjából szintén lénye­ges és halaszthatatlanul végrehaj­tást követelő intézkedés llesz. A dolgozók százezrei éheznek, fáznak és mégis dolgoznak, ugyanakkor igen sokan évekre való élelmet rejtegetnek, hogy a spekuláció bű­nös piacait megkeressék. Az újjá­építést végző dolgozók ellátása kemény rendelkezéseket követel, amelynek végrehajtására jó állam- apparátus szükséges. . Beszédem elején kihangsúlyoz­tam, hogy a demokrácia olykor­nultunk ellenzékbe. Mi sem lett Volna könnyebb, mint az adott lehetőségeket kihasználva, a több­ségi párt nehéz helyzetét szem előtt tartva a kritizálás eszközéhez folya­modni és politikai tőkét kovácsolni a magunk számára. A nemzet érdeke vezet, midőn a kor­mányzatban részveszünk. A kom­munisták harci erejér- szükség van, ezért igyekszünk a parlamenti ülésszak alatt ezt a szellemet kép­viselni. Ebbő! adódik, hogy ez idő alatt viharos tapssal üdvözöltek minden indítványunkat, mely fon­tos rendeletek megteremtésére vo­natkozott. ellen. Pénzdézsma. % jóhiszeműsége I olykor a jóhiszeműség utján halad Különösen feltűnő ez az ideigle­nesség hónapjaiban, de a végle­gesség állapotában is előfordul. Mi bizunk a kormányban, minisz­tereinket, általában demokratáknak ismerjük. De mitér minden intéz kedés, ha a végrehajtó szervek reakciósak.' Sajnálatos jelenség, hogy a minisztériumok tisztviselői között nagy százalékban ülnek azok, akik a huszonötéves reakció minden fajtáját kiszolgálták és most is szívesebben folytatnák ott, ahol abbahagyták. De még feltűnőbb ez az állapot a közigazgatás alsóbb szerveinél. A közigazgatás meg­tisztításánál azokat kell meghagyni, akik nem menekültek el, hanem résztvettek a közigazgatás, a köz- biztonság és egyéb szervek meg­teremtésében. Nehogy azokat me* nesszék, akiket a régi rendszerben is csak kihasználtak, de az elő­léptetésbe nem részesülhettek. Ma több tisztviselő ül a közigaz­gatás hivatalaiban, mint 1939 ben. Az itt-ott beiktatott, lelkiismeretes népi elemek oly kevés mennyiség­ben szerepelnek, hogy ezt a rend­kívül fontos apparátust képtelenek a demokrácia, illetve a nép szol­gálatába állítani. Mi ezekben a sokak által »hozzá nemértőknek“ bélyegzett hivatalnokokban meg­bízunk sokkal jobban, mint átok­ban, akik már egyszer kátyúba vitíék az ország szekerét. Mi har­colni fogunk a fasizmus és a reakció megbújt maradványai ellen. A megbocsájtás járjon ki, azok­nak, akik a múlt elnyomott és félrevezetett áldozatai voltak, az értelemszerzőknek pedig, akik pusztulásba vitték a nép millióit nem bocsájtunk meg soha. Ezután Fekete elvtárs a rémhír­terjesztés és fecsegés módozataival foglalkozott, amelyek szintén a reakció eszközei közé tartoznak. Foglalkozott továbbá a jóvátételi kötelezettségekkel, amely kisebb értékű, mint a Németországba el­hurcolt gépek, állatok és egyéb érlékek tömege. Kihangsúlyozta, A demokrácia jó és Igen sok esetben tapasztaljuk^ hogy a munkásság, mely minden nehézségek ellenére kiveszi részét a nemzet építő munkájából, sok­szor váddal illeti a demokráciát. Mi ezeket a vádakat jogosnak tartjuk, hiszen mi sem vagyunk megelégedve. Jól tudjuk azonban, hogy az ilyen bírálatra szükség van, mert ez a bírálat jóhiszemű és építő szándékú. Célja az, hogy meggyorsítsa a reakció felszámo­lását és a demokrácia-' fejlődését. Baj lenne, ha e bírálatot nem folytathatnánk. Sokkal szomorúbb jelenség az, amely más részről nyilvánul meg demokráciánkkal szemben. Ha lukas a cipő, vagy sok pénzt kell adni egyes élelmi­cikkért, ha nem elég meleg a szo­bám, mindezért mi járna más, mint a gyűlölettel kinyögölt megállapí­tás: »Hát ez a demokrácia?“ Hát ez nem az, hanem ez a háború és a fasizmustól reánk maradt keserű örökség, melynek leküzdésére a demokrácia minden erejét mozgó­sítani kell. Nincs helye tehát a felelőtlen kritizálásnak, mert ez nem építi, hanem rombolja az amugyis gyengeségekkel küzdő demokráciát. Végezetül foglalkozott Fekete elvtárs a munkásság, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség helyzetével és áldozathozatalával. Ezekre épitjük a mi* optimizmu­sunkat. A Magyar Kommunista Fárt harca még ezután kezdődik, mindent el fogunk követni ezért a népért, az országért, ezért hívjuk segítségül ennek a városnak min­den demokratikusan gondolkodó becsületes munkását és értelmi­ségét. Fekete elvtárs beszéde az egybe* gyült közönség helyeslése, élénk tetszésnyilvánítása és hangos tapsa szakította meg igen gyakran. Kollár elvtársna helyi szervezet titkára köszönte meg az újhelyi pártszervezet nevében a mind- a nnyiunk számára értékes és tanul hogy bizik a magyar becsületes* ségben és a magyar nép helyes ítéletében, amely megérti, hogy ezért a háborúért egyenként és egyetemesen felelősek vagyunk, és a háborúban való részvételünkért» az okozott károkért kártérítéssel tartozunk. Az ország külpolitikai helyzete is nagyban függ a jóvá­tétel teljesítésétől és főleg ajtói, hogy milyen erőssé tudjuk kiépí­teni demokráciánkat. Tehát bel­politikánk hatással lesz külpoliti­kánkra és az elkövetkezendő béke­tárgyalásokon olyan mértékkel mérnek majd, amilyen mértékben teljesítjük vállait kötelezettségein­ket. • rosszhiszemű birálói ságos beszámolót. Felszólalásában rámutatott azokra a jelenségekre, amelyek helyi viszonylatban |fel- tünőek. Felhívta a rendőrség fi­gyelmét arra, hogy állítson fel gazdasági rendőrséget. Sajnálattal állapította meg, hogy városunkban a pártok között nincs meg az a kívánatos együttműködés, amely kifejezné a demokratikus összefogás és a koalíció szellemét. A »Szózat“ eléneklésével a nagy­gyűlés végétért. • Délután Sárospatakon a »Bod- rogparti Athénben“ tartott beszá­molót Fekete Mihály elvtárs, az Ipartestület nagytermében. Vázolta a mai politikai helyzetet és külö­nös gonddal foglalkozott a törté­nelmi város értelmiségének prob­lémáival, kihangsúlyozta a nevelők fontos szerepét. Ki kell emelni a magyar népet elmaradottságából, mert enélkül nincs igazi felemel­kedés — mondotta. Sajnos, a de­mokrácia nem nyújthat ^gondtalan megélhetést a szellem munkásai­nak, akik épp úgy küzdenek materiális gondjaikkal, mint a többi becsületes fizikai dolgozó. Mégis támogatniok, épiteniök kell a demokráciát, melynek előbb túl kell lennie a jelenlegi nehézsége­ken, hogy több támogatást adhas­son a magyar kultúra harcosainak. A gyűlés után érdeklődött a város problémái iránt. Jólesően vette tudomásul, hogy a város dolgozó népe kivette részét az újjáépítésből a két híd helyreállí­tásával. Sárospatakról tovább ment Fe­kete elvtárs a bodrogközi községekbe ahol panasznapokat és beszámoló gyűléseket tartott, melyet a falvak népe örömmel fogadott. Beszédei- < ben az ország gazdasági helyzetét vázolta kihangsúlyozva, hogy az MKP minden erejét megfeszíti a jelenlegi nehézségek megszünteté­sére. A demokrácia támogatására szólította fel a lakosságot, hangoz- Folytatás a 4-ik oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom