Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)
1945-08-23 / 37. szám
ZEMPLÉNI NÉPÚJSÁG SZIVÁROGNAK VISSZA ... Aratási ünnepély Riesen Az első szabad Magyar aratást ünnepelte Bodrogköz népe az elmúlt vasárnap. A Magyar Kommunista Párt megyei bizottsága és a MADISz. kerületi és megyei vezetői látogattak el az ünnepélyre. 1300 an vártak ránk a MADISz. ház előtti téren. A Vörös és a há romszinü zászló alatt a munkáskéz művészi kalászkoszorui sorakoztak. A perzselő nap lecsöppen a föld míves nép arcára, veríték díszíti a homlokukat. Türelmesebb munkától edzett ideggel tekintenek fel az emelvényre, ahonnan száll feléjük a szabadság hangja. 1000 éve hiába várt ez a nép arra, hogy sajátjaként mutassa fel a kalászt. A koszorú, paloták és kastélyok dísze volt. A munkás Ízlése, verítéke az urat dicsérte. Becsületes munka:szimbólum,pompásan felékesitett arany kalász, most boldog a nép mely árnyékodban ünnepelhet. De igényt is jelent a a kalász koszorú, amit ki is kell elégíteni. A falu népe gondoskodott kenyérről, nagy feladatok első feltételéről ezért megbecsülést vár. A dolgozó falu még soha nem emelte föl ilyen felelősséggel a ka lász koszorút. Nehéz körülmények között tett bizonyságot arról, hogy méltó, jogos jussához, a földhöz. Ez a föld pedig teremni fog minden becsületesen dolgozónak. Dózsa György unokái szabad Magyar aratás első ünnepén büszkén tekintünk reátok. Emeljétek magasra a kalászkoszorut, hadd mutassa az utat jövendőnk útját büszkén és boldogan, fejezte be beszédét Csathó elvtárs. A MADISz, kerületi titkára Ko- sovits Gyula az ifjúság feladatairól beszélt. Ideje, hogy ifjúságunk megtalálja a helyes utat. A múlt reánk- kényszeritett helytelen szemlélete most mutatja meg igazán, mennyi veszedelmet rejtett magában. Az ifjú lélek ereje, lendülete, tisztánlátása biztosíték a jövő számára. Nem pártokban, de azok között álljon feladata magaslatán az ifjúság, amely munkájával, szervezettségével és tömegével, mint legbátrabb harcos teszi megdönthetetlen- né, erőssé a fiatal demokráciát. A felemelően szép népi ünnepélye legkiemelőbb eseménye a kalászkoszoru verseny volt. A koszorúkat tartó leányok izgatott érdeklődéssel várják az eredményt. Nehéz választani, hiszen mindegyik olyan szép, hogy dönteni is alig lehet. Őrhegy tanya munkás népe veszi magához az értékes jutalmat; Egy vörös zászlót, amit a ricsei pártszervezet ajándékozott. Szabó Lajos zemplénagárdi elvtárs a következőkkel adja át a győztes zászlót: „Uj gazdák, elvtársak a Magyar Kommunista Párt minden tagja most veletek ünnepel. Itt van 1945. augusztus 23. feltűnés nélkül, csendesen, hogy minél kevesebben vegyék észre. Pedig milyen garral indultak útnak I Szép, nagy német teher, vagy személygépkocsin, dúsan megrakodva minden jóval, drágával. Mélyen sajnálták azokat, akik itt maradtak, akik nem hittek a német propagandának. De csak — mondjuk — Qrácig vagy Linzig jutottak el. Útközben elvesztették a magukkal vitt drága holmit s most hazajöttek egy kis kézipoggyász- szal. Itthon elvbaráti széles karmozdulatokkal átölelve fldvözlik egymást a viszontlátás örömére. Ha megkérdezed tőlük, 'hogy vannak, hogy érezték magukat, odaát a Lajtán túl, fölényes mosollyal mesélik: »Ennyi és ennyi cukorkát, csokoládét, banánt, valódi feketét ettünk és ittunk meg. Odaát van minden, nem úgy mint itt.“ De ha megkérdezed tőlük, hogy miért nem maradtak ott, sietve, fagyosan faképnél hagynak. Most itthon körülnéznek, mit is lehetne elkezdeni. Térülnek, fordulnak, szimatolnak, összeköttetéseket keresnek. Lehet, hogy egy jól sikerült igazoltatás s [a mi „régi jó“ főszolgabiráinkat, szolga- biráinkat, s egyéb közhivatali volt nagyságainkat ismét ott fogjuk találni hivatali foteljeikbe, folytatva a munkát a régi szellemben. Ezért nem győzzük eléggé figyelmeztetni demokratikus olvasóinkat, hogy éberen vigyázzanak ezekre a vissza- szivárgókra, s ezekkel kapcsolatban az igazoló bizottságok és népbiróságok működésére. Legyenek aktivak, s adataikkal, bizonyítékaikkal legyenek ezen népi intézmények segítségére. A demokrácia védelmében ne legyenek lanyhák, elnézők, vagy éppen nemtörődömök. Ne felejtsék el, hogy hány főszolgabíró, szolgabiró, aktiv tiszt, sőt főispán úrról is, nem lehetett eldönteni, vájjon a korlátoltságuk, avagy deszpota hajlamuk volt a nagyobb? A régi bűnös kormányok e cselédei, vajban dúskálhattak és nem dolgoztak, addig ingyen — és Ínség — szellemi munkásokkal, szegény szülők szegény gyermekeivel dolgoztattak reggeltől estig. Azt hazudták ezek, hogy ezen állapotoknak országunk szegénysége, elesett- sége az oka. De ugyanakkor gazdasági és politikai közéletünk vezetői, kapitalistánk, fényűző gépkocsikkal drága ékszemost lélekben velünk első harcosunk az igazi vezér, Rákosi elvtárs. (zugó taps,) Csatánkat megnyertük. Miénk a föld. Most szabadon ünnepelhetünk. Győztes koszorútok legyen örök kötelesség és a felelősség munkátokban. A zászló pedig kötelezzen hűségre vezérünk, pártunk és népünk iránt. Szabadságról szólt a dal, a vers amit ünnepélyünk érdekessé, szeb- bétételére, a ricsei MADISz. tagjai előadtak. A nap feledhetetlen záróeseménye volt még a MADISz. esti ünnepélye. Zsúfolásig megtelt ottrekkel, bundákkal diszes, illatos dámákkal ékeskedtek, földünk minden javát élvezték, havi sok-ezer pengő jövedelemmel bírtak. Kérdezzék csak meg pl. a „Hangya* kirendeltség munkásait, tisztviselőit, hogy igazgatójuk, ez a briganti sváb, kinek juttatta az aranyért sem kapható citromot, a betegeknek-e, vagy pedig a főispán és a főszolgabíró uraknak? Ezek az urak a hivatalokban mindig „idegesek“ voltak, ha néha kicsit dolgozni is kellett. Az ügyes-bajos dolgaik ufán járó munkásember ritkán kerülhetett szinük elé, s ha igen, idegesen mordultak rá: Mit akar ? De privát dolgaikra annál nagyobb és több gondot fordítottak. Jajj lett volna annak a jegyzőnek, aki hivatali teendőit előbbre tartotta volna a főszolgabíró ur vitézi szőlőjének rendbetartásánál, A legnagyobb munkás- és anyaghiány idejében is mindent előteremtett a jegyző ur (nem maximális, hanem minimális áron) nem kiméivé (hivatali) időt és és fáradságot. A földmunkásnak abba kellett hagynia a munkáját a sajátján, hogy a munkaidőre, kész legyen az „ur szőlőjében.“ Jegyző ur pedig fülig elfoglalva az ilyen magánügyekkel, a hivatali teendőkre természetesen már nem igen ért rá. Tudjuk, hogy a falusi dolgozók ügyük gyorsabb elintézését csak úgy remélhették, ha azt egy kis vajjal, tojással, s egyéb jókkal támogatták. Ezek a visszaszivárgó urak legnagyobb része „vitéz* is volt. De csak a hivatali bársony székben ültek vitézül. Válságos időkben ők ugrottak meg a leghamarabb. A vitézi cim — jogcím volt a jogtalan vagyonszerzéshez. A „vitéz* urak egy- egy igényelt szőlőt olyan potom áron kapták, hogy az első évi termésből ki- fizetlhették volna, ha — akarták volna. A legtöbbje azonban adós maradt a fizetéssel. A felszerelést rendszerint csak úgy ráadásul kapták, amellyel nem számoltak el sehol, senkinek. A felszerelés rendszerint valahol „elveszett* most senki sem akar tudni róla semmit. Munkások, tiszteséges, demokratikusan gondolkozó olvasóink vigyázzatok tehát, nehogy a múlt kizsákmányoló, népellenes rezsim ezen kiszolgálói újból a nyakatokba üljenek. honunk közönsége jó hangulatban távozhatott. Ügyesen összeállított műsorok kiemelkedő száma Zilahy: Házasság szédelgő c. színdarabja. Az esti előadást reggelig tartó tánc követte. Boldogan távoztunk Ricséről. Feledhetetlen maradt számunkra az ott töltött idő. Bárány István MADISz. Jjárási titkár, Tárkányi József főjegyző elvtárs, Jekkel Árpád rendőrkapitány elvtárs, Weinberger Sándor párttitkár elvtárs azok, akiknek a legteljesebb elismerésünkön kivül köszönetét mondhatunk. Munkát végeztek ők és példát mutattak. 3 oldal. MH—iTiri Ta— Veres Péter beszélt a parasztpárt naggy&Iásén A Nem? éti Parasztpárt augusztus hó 20-án, hétfőn délután a Kossuth szobor előtt naggyülést tartott, hol Veres Péter is felszólalt. Elmondta, hogy a mostani kormány, az eddigiektől eltérően, hamarább cselekedett, mint ígért, hiszen Ígérgetni nem is volt ideje. Annál nagyobb örömmel fogadta és hagyta jóvá a földreformot a magyar nép. A végrehajtás körüli hibákat pedig ki fogjuk küszöbölni. Ne féljen a magyar paraszt, hogy mégegyszer visszaveszik tőle a földet, hiszen az eddig is az ő tulajdona volt, a hódítás, a vér és a munka jogán — fejtegette Veres Péter. Ezután vázolta, hogy milyen nehézségek előtt állunk, de jusson eszébe mindenkinek, hogy a szegénység, a gond ugyan nyakunkba szakadt, de okai nem mi vagyunk, hanem akik az országot pusztulásba vezették. Az ok azoknak az uraknak politikája, kik Magyarország legnagyobb bősége idején háború nélkül is koldussá, nincstelenné tették a magyar parasztot. Ezer évig nyomorogtunk, szolgák voltunk, most van szabadságunk és hatalmunk, hogy helyre- álljunk. Ne mondjunk le erről a lehetőségről, hanem akarjuk felépíteni demokráciánkat. Tanuljunk az angol néptől, ki áthúzta a választásokon a nemzetközi reakció számításait „és Churchillnek hagyta a dicsőséget és a munkáspártra adta szavazatát. A demokrácia ugyan nagy zajjal jár, de lehetővé teszi, hogy kiválasszuk a megfelelő embereket. Szabadság a politikában és a termelésben, de szövetkezés az értékesítésben, ez lebegjen előttünk, folytatta Veres Péter. Végül a Szovjet-Unióhoz való viszonyunkat magyarázta. Beszélt a szovjet nép bizalmáról a magyar nép iránt és arról, hogy a reakció szándékosan csinálja az ellentéteket. Felszólalt még Matics Lajos titkár is Az Országos Sportnapok keretében az Egyetértés az S. MÁV AC játszott futtbail mérkőzést hétfőn délután. Az Egyetértés mesz- sze felülmúlta szép, iskolázott játékával az S. MÁV AC-ot és ennek dacára sorozatos birói tévedések miatt 3:2 arányban kikapott az Egyetértés. De nemcsak a biró, hanem a közönség is levizsgázott ezen a mérkőzésen. Durva bemondások és sértegetések hangzottak el, amire azt hisszük, semmi szükség nincs. Ha valaki drukkol, egyik csapatnak, az még nem jelenti azt, hogy a másik csapat játékosait, vagy közönségét sértegetni kell. Tartsuk meg tehát higgadtságunkat és tárgyilagosságunkat és vigyünk a sportba egészséges demokratikus szellemet ahol két csapat nem mint ellenség áll szemben egymással, hanem legyen az nemes és szép játék.
