Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)

1945-08-19 / 36. szám

1Q45. augusztus 19. ZEMPLÉNI NÉPÚJSÁG 3. oldal. Pártiskolások ünnepélye Engedjél! szabadon a hísnyilasohat Pár hete annak, hogy a budapesti rendőrség szabadon engedett 1000 kis- nyilast, Partos Mihály belügyi állam­titkár elvtárs jelenlétében. A demok­ratikus Magyarországnak olyan gesztusa volt ez, mely méltán gondolkodóba ejtheti a reakciót. Vájjon nem e itt az ideje, hogy fel hagyjon nemzefrontó munkájával ? 1 Tudjuk, hogy a sátoraljaújhelyi inter­náló táborban is vannak nagyon sokan olyanok, akiket sodort magával az ár a Göbbelsi és Szálasi propagandától elbűvölve egy jobb élet lehetőség remé­nyében .álltak be a nyilas pártokba. A nép, amelyet a kapitalizmus kizsák­mányolt, s amely kenyér helyett csak munkanélküliséget adott, neki özönlöt­tek a nyilas pártokba, hol minden tag­nak emeletes házakat Ígértek. Termé­szetes, hogy ezekből még kunyhók sem lettek, s hamarosan rá kellet jönni a népnek, hogy a náci propaganda csoda fegyverei többé nem csodák, mig aztán a Vörös hadsereg európai győzelmei végkép észhez térítették őket es látták, hogy most már aztán ígéreteket sem kaphatnak azoktól, kiktől ezt eddig bő­ségesen kapták. De kik voltak az ígérgetők? Kik voltak azok, akik különböző jel­szavakkal szédítették ezt a népet azért, hogy ók annál könnyebben süthessék meg politikai pecsenyéjüket. Ezeket az urakat az értelmi szerzőket kell oda­juttatni, ahol ma a kisnyilasok, a be­csapottak vannak! Azokat, akik nem voltak nyilas pártba ugyan, (mert akkor is és mindenkor óvatosak voltak) de azért ők voltak a leghívebb kiszolgálói a reakciónak. Menjenek tehát ezek az urak a becsapottak helyére. Ne folytat­hassák tovább is aknamunkájukat a demokrácia ellen. Kerüljenek végre az ig*zi bűnösök az internáló táborba, az értelmi szerzők. E sok gazságnak az értelmi szerzői, mely gazságok sorozata az országot tönkre tette. Ne mételyez- hessék tovább a demokráciát és ne akadályozhassák annak kifejlődését. 0 „demoliratiluis“ pékmester Ez az úriember igen sokszor hangoz­tatta már, hogy ő micsoda demokrati­kus érzelmű. Most ismét bebizonyította ezt, mégpedig a következő esettel: A pékségben alkalmazásban volt kb. 3 hónapig Hanasovszky Ferenc pékse­géd. A múlt héten beteget jelentett 2 napig beteg is volt, mit orvosi bizo­nyítvánnyal igazolt. Természetesen a »demokratikus pékmester“ levonta a két napot a munkabéréből és azonnali ha­tállyal minden felmondás nélkül elbo- csájtotta. Nem füzünk semmi kommen­tárt ehhez, a közönségre bízzuk, ítélje meg, vájjon valóban „demokratikus"- e ez az „úriember“ ? Rohammunkával készültünk párt­iskolánk záróünnepélyére. Minden időt felhasználva 5 nap alatt kész műsor állt előttünk. Nincs villany mit csináljunk ? Reggeltől estig csör­gött a telefon, futkostunk jobbra balra, mig a Szovjet parancsnokság segítségével ezt is megoldottuk. 15 óra helyett 20 órakor kezdtük előadásunkat. Zsúfolásig megtelt a városi mozi helyisége. Ismeretlen szomszédok térnek meg szép rendben egymás mellett. A páholyokban összeér a munkás válla a finomabb ruhába öltözött szellemi munkáséval. Fel­emelő látvány, talán a lelkek is közelebb értek egymáshoz. Az egyszerűen és Ízlésesen díszí­tett színpadon felsorakozik a 19 elvtárs és az internacionálé cigány­zenével kisért hangjaival megnyitja műsorát. Földes István elvtárs pártunk köz­ponti kiküldöttje üdvözli a közön­séget. Műsorunk célja kettős bizony­ságot teszünk arról, hogy nem telt el hiába valóan a két hét, előbbre jutottunk, tudásban gyarapítottuk ismereteinket. De a tanulás mellett szórakoztunk is. A „Zempléni Népújság“ augusztus 15 iki számában megjelent „üzemi bi­zottság“ cimü cikkre az alábbi választ kérjük közölni. Az üzemi bizottság egy olyan szerv, amely a munkás és munkaadó közötti ellentéteket békésen igyekszik megoldani és úgy az üzem, mint a munkás érde­keket szemelőtt tartani. Tisztában van ezzel a jelenlegi kormányunk, akik biztosítják számunkra ezt a jogot, ezért is látták szükségességét az üzemi bi­zottságnak. Minden esetre a kesztyűt eldobta a cikkiró elvtárs, mi pedig fölvettük. Egy­ben azonban igazat adok Önnek és­pedig abban, hogy nem tettünk eleget kötelességünknek akkor, amikor nem tisztítottuk meg az üzemet olyan embe­rektől, akik lépten, nyomon akadályoz­zák munkánkat. De vegyék tudomásul, hogy nem alszunk és nyitott szemmel járunk. Az Vasárnap délelőtt 11 órakor diák sta­féta. Indul a Köztemető bejáratától az Orosz Hősök emlékművéhez. Ugyanakkor a sátoraljaújhelyi összes sport egyesületek és a vendég csapat az állomástól mezbe öltözve zenés fel­vonulása az Orosz Hősök emlékművéhez. Az összes sátoraljaújhelyi sport egye­sületek az Orosz Hősök emlékművét I megkoszorúzzák. „A szociális kultúra a valóságon épült fel.* Ez a kultúra magán viseli egy osztály sorsát, a haladást és a fejlődést. Elpusztul az a kultúra, mely nem a valóságon épült fel, mint ahogy elpusztul a társadalom, ha újat nem ad.* Földes elvtárs nagy tetszéssel fogadott előadása után a pártiskola hallgatói munkás­dalokat adtak elő, egy kis Ízelítőt a szociálista kultúra termékeiből. Egyszerű, vidám kis jelenetek tarkítják meg műsorunkat és fog­lalják keretbe pártiskolánk két tag­jának az „ újjáépítés “-ről és Párt­iskolánk feladatáról tartott előadá­sát. Különösen hatásos műsor szá­munk volt egy ügyesen kidolgozott táblajáték, melyet a közönség lelkes tetszés nyilvánítással fogadott. Műsorunkat reggelig tartó tánc- mulatság követte a Vigadó helyisé­gében, ahol Jónás Aladár cigány­muzsikája mellett jó hangulatban szórakoztak vendégeink. Reméljük, hogy ez a két hét, amit itt töltöttünk nem marad nyom nélkül, hanem tovább is azon az utón fog haladni, amelyen elindul­tunk. Ez az ut pedig a becsületes munka útja a boldogabb jövőért. eddigi hallgatásunk is tényleg bizony­sága volt annak, hogy megértéssel próbáltuk az illelő urakat együttműkö­désre bírni, ami úgy tűnt fel részűnkről, mintha tehetetlenek lennénk s minek az eredménye a múlt heti cikk volt, mellyel kiugrasztottuk a rókát a jukból. De itt ezennel ünnepélyes Ígéretet teszek, hogy a jövőben úgy az üzem, mint a munkás érdekeket szemelőtt tartva még erősebben fogunk dolgozni, kíméletlenül félreállitunk mindenkit, aki ebben az igyekezetünkben gátol. A lemondásunkra vonatkozóan csak azt mondom, hogy abban a pillanatban lemondok, amikor a munkásság úgy kívánja, mert egy népszerűbb és alkal­masabb vezetőt jelöltek a bizottságban. Örömmel félre állok és minden erőm­mel támogatni fogom a vezetőt. De nem állok félre, amíg a munkásság bi­Délután 5 órakor a miskolci VSC. és a sátoraljaújhelyi MÁV AC. vasúti baj­noki mérkőzés. Hétfőn, 20-án Vs4 órakor az öreg Egyetértés és az S MÁV AC. öregfiuk fogadott football mérkőzést tartanak. Utána V* 6 órakor a sátoraljaújhelyi Egyetértés és a sátoraljaújhelyi MÁV AC. serleg mérkőzést tartanak. A MÁDISZ SZÍNPAD Az ágyulövések és aknarobba­násoknak zaja még felejthetetlen emlék volt mindenki számára. A félelem még nem tűnt el a város lakóinak arcairól és annak idején alakult meg a Magyar Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség. Az ifjúság átérezte számára sokat jelentő változásnak értékét és napról napra nőt a MADISz-nak a taglétszáma. A MADISz szórakoztatta az ifjú­ságot. Szórakoztatta, hogy minnél hamarább elfelejtsék a múltnak borzalmait, de szemelőtt tartotta akkor szükségessé vált komoly munkák és problémák elvégzését is. A MADISz-nak kezdettől cél­kitűzése volt, hogy segítsünk ott, ahol lehet és ennek igyekezett is elegeit tenni. A város annakidején hiányt szenvedett kulturális téren is. A közönségnek a szórakozásra nagyobb szüksége volt mint bár­mikor, amit az ifjúság megértett, mert hiszen saját magán tapasztalta. Ebben az esetben tömegszórakoz­tatásról lehetett szó. Az ifjúság itt is ki akarta venni részét és február 6 án a MADISz keretén belül szín­társulat alakult. Az ifjúság tehet­ségei örömmel vállalták magukra ezt a nehéz feladatot és örömmel dolgoztak e terv megvalósításának érdekében. Dolgoztak és jelszavuk volt aKkor az ismert közmondás „minden kezdet nehéz*. Ez a kez­det igazán nehéz volt számukra, merthiszen csak önmagukra számít­hattak. A város egyes vezető egyénei még korainak látták ezek megvalósitását és elzárkóztak segít­ségükkel. (Habár nemsokkal később másoknak érdekeiért megváltoz­tatták elhatározásukat.) Többek közt elmesélik. Saját erőnkben bíztunk és tudásunkban. [Éjjeleket áldoztak fel e közös célért. Tél volt. Nappal íütetlen teremben próbál­tak, éjjel pedig a technikai aka­dályokat próbálták leküzdeni. Mel­lesleg megemlítjük, hogy voltak a MADISz színtársulatnál is tech­nikai akadályok és nehézségek, mégis eljutottak odáig, hogy már az első előadásnál megnyerték tetszésünket és erkölcsi sikert tud­tak aratni. Egy helybeli állandó szinház megvalósításán dolgozunk. Megin­dulásunkat illetve megnyitó előadá­sunkat ismét fáradalmas munka utján szeptember 1-re tervezzük. Reméljük, hogy ez sikerülni fog és adhatunk valamit a Közönségnek, amire nemcsak azt mondhatja, hogy szórakozás, hanem színházi él­mény is. Azt akarjuk megvalósítani, hogy a közönség nem csak időtöltésből járjon el színházba, hanem szóra­kozni és az előadás élménnyé vál­jon minden egyes néző számára. Hirdesse! a Népújságba! Válasz az „üzemi bizottság“ című cikkre zalmát bírom, soha. Omségi 0. b. elnök. Országos sportnapok Sátoraljaújhelyi programul

Next

/
Oldalképek
Tartalom