Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)

1945-08-09 / 33. szám

2. oldal ZEMPLÉNI NÉPÚJSÁG 1945. augusztus 9. Hónai Sándor közellátási miniszter elvtárs nagyhatású beszédet mondott a vasárnapi népgyülésen a fettete piacot megfogom, spekulálni ne spekuláljon senki a dolgozó náp Életire ás Igazságára. Vasárnap d. u. 5 órakor a Szociál­demokrata Párt Népgyülést tartott. A népgyülést Rilyák János elvtárs nyitotta meg, majd dr. Borbély Endre főispán elvtárs üdvözlő szavai után Antal Gyula elvtárs politikai beszámolót tartott és buz­dította a hallgatóságot a reakció elleni harcra. Utána Rónai elvtárs emelkedett szólásra és a következő beszédet mondotta: Nagyon nehéz viszonyok között kaptam a megbízatást, a demok- ratikás pártok bizalmából, minde­nekelőtt a két munkáspárt bizal­mából töltöm be a közellátási miniszteri tárcát és amig ott nem Lojális vagyok a múlttal szem­ben, nem akarok kritikát gyako­rolni. Azt mondom, elérkeztünk egy olyan időszakhoz, amikor a közellátást már meg kell szervezni s a megszervezésnek az alapja az, alapgondolata csak az lehet, hogy ami kevés van az azoknak jusson, akik becsületes munkájukkal rá szolgáltak. Miniszternek udvariasnak kell lenni. Ez az udvariasság sok min­denre kötelez, egyet azonban senki sem vehet el munkáspárti minisz­tertől azt ugyanis, hogy ne mondja meg őszintén, nyersen az igazat még akkor is, ha bizonyos [mér­tékig az udvariasságba bele ütkö­zik. Én ennek a mozgalomnak 4 Évtizede vagyok tagj?, amelyből 3 Évtizedet vezetőtisziségben töltöt­tem és hallottam ez alatt az idő alatt hA a sokszor hangoztatott JzociélL igazságot, hogy aki nem iolgozik ne is egyék. Természe- esuck lógja tehát tartani mindenki, hogy most amikor ezt a nagyon súlyus feladatot rám bizták, akkor minden erőmmel, minden idegszá- ammal azon fogok dolgozni, hogy :zt a követelést valóra tudjam vál- ani, hogy aki nem dolgozik, ne s egyék. Minden intézkedést ez og vezetni. Szaladgáltak az autók 5ssze-vissza, szedték az élelmiszere­cet és hordozták össze-vissza, sok- lok százezreket keresve egy-egy lton. Én azt mondtam, hogy hol- íaptól szállítani nem engedek és :sak azok fognak, akiknek én adok engedélyt, akik az árut nem a fekete- jiacra, hanem a dolgozó embernek /iszik. Tudom beleütközik egy pár aka- iályba, de megbirkózók vele. Nehéz i feladat, hiszen amikor a kineve­zés hire elérkezett Miskolcra, és Üszakmagyaroszágra, ahol engem eginkább ismernek, annyi szeretet- eljes bizalom szált felém, szóban És írásban, amely azt juttatta ki- ejezésre, hogy mi fog történni íónai Sándorral, megtud-e birkózni i nehéz feladattal ? Én éreztem ezt i szeretetet és amikor elfoglaltam a hivatalt az ország különböző területéről barátok, pártok halma­voltam addig is tudtam, hogy nehéz a helyzetünk. De ahogy a magyar közmondás mondja. »Üres élés­kamrának bolond a gazdasszonya“ ha nem is üres, de kevés van, s ezt a keveset úgy kel elosztani, hogy jusson belőle azoknak, akik az ország újjáépítési munkáján dolgoznak. Nemcsak azért nehéz a feladatom, mert keveset Kell széjjel osztani, s mivel a matematika körvégei nem változtak meg, 2x2ből nem lesz több mint 4, de gondoskodni kell arról, hogy a 2x2-ből ne legyen 3 és a negyediket ne lophassa el senki a dolgozó embeT asztaláról. azt mondtam Sándor ne félj, ha téged a nép :szeret azzal Lgyőzni fogsz 1 I tisztelt Clvtársaiml Nekünk mint mondottam kevés van, a magyar nép azonban annyi szeretetet, annyi megbecsülést, annyi támogatást kapott már eddig is, a nagy szabadság- szerető Szovjet néptől, bizonyosra veszem, hogy ma amikor a kenyér elosztás mun­káspárti miniszternek a feladata, hogy ezt a támogatást továbbra is megkapja a magyar nép. Rajtam keresztül rá fo gunk szolgálni arra, mert azt a küz­delmet, amelyre Antal barátom rámuta­tott, a kenyérfronton is folytatni fogjuk, mert ha tervem sikerül, akkor ajdolgo- zók megkapják a mindennapi kenyerü­ket, nem fognak éhezni, a munkát becsü­lettel elvégzik, ha felépitettük ezt az országot a magunk a magyar nép és demokrácia számára, akkor bizonyos, hogy a szabadságszerető népek részéről megbecsülést és támogatást fogunk kapni. Vannak kütelezettsÉgelnk és pedig jővátételi kötelezettségeink. Val­lom, hogy eme kötelezettségeinknek nekünk 100% ig eieget kell tennünk. Ezeknek a kötelezettségeknek a teljesíté­sében hiánynak nem szabad mutatkozni, hogy miért erre már a múltban éles for­mában rámutattam. A németek és sajnos magyarok is, akikről ugyancsak Antal elvtársam megemlékezett mit müveitek és milyen károkat okoztak, ha nagy lelkű lesz a Szovjet velünk szemben és engedményeket fog adni azt csak egy féle képpen érhetjükel, ha demokratikusak leszünk és szolgáljuk a dolgozó nép érdekét. A tavalyi készletek nagyrészt kifogytak. Ezeket a készleteket, amelyek még ren­delkezésre állanak az ujjal együtt, mint mondottam igazságosan kell elosztani. Megkell azonban őszintén mondani, hogy nem leszek szimpatikus sokak előtt, mert én számokkal nem akarok előrukkolni, a termés jelentések olyanok, amelyek alapján meg kell mondani, ha nem akarunk márciusban vagy áprilisban tiszta kukoricát, akkor kevernünk kell a kenyérhez árpát. (Közbekiáltások: nem baj, csak nagy darab legyen.J Meg kell mondanom, hogy ennek az Bizonyos vagyok, hogy a demok­ratikus pártok és m ag y a r dolgozók támogatását megkapom és ha majd a rendőrséget arra kérem, hogy támogas­son, mert tudom, hogy te rendőrség, ha még nem is vagy tökéletes és fejlődő állapotban vagy is, egyet megtehetsz, állj mellém és a feketepiac megszünte­tésére lépjél akcióba. Meg kell monda­nom, hogy volt olyan szerencsétlen kor­szak, amikor én magam is sokakkal a toloncház hideg betonján feküdtem, Ennek végét kell szakítani. Ha elfelejt­keztek a fogadkozásukról és arról, hogy rimánkodtak az életükért, akkor elég, ne tovább, ebben az országban minden­kinek áldozatot kell hozni és dolgozni kdl és igen csak az fog enni, aki dolgozik A magyar demokrácia és annak egyik vezetője a közellátásügyi miniszter nem hajlandó tudomásul venni, hogy a múlt bűnös rendszer, akik az országot tra­gédiába sodorták, azok a fogházban jobban éljenek, mint a proletárok. Nem lesz külön kosztolás. Meg fogjuk szüntetni és ezt az álla­potot tovább tűrni nem fogjuk. Intéz­kedni fogunk, hogy a törvényhatóságok első tisztviselői .sürgősen állítsák össze azt a katasztert, akik az ország dolgo­zóit adják és családtagjaik, valamint ,az öregek és betegek természetszerűleg belekerülnek. Ezek mindennapi kenye­réről fogok csak gondoskodni, a többi nem fog engem érdekelni és letöröm a fekete piacot. Vagy beletörnek a be­csületes munkába, vagy elpusztulnak éhenl Kell egy pár szót mondanom a gazdák felé. Ha ők is akarják szolgálni, mint ahogy hiszem, hogy szolgálják a de­mokrácia ügyét, nem hajlandók éretlen propagandának felülni és a demokrácia ellen cselekedni. Hiszek a magyar paraszt becsületességében és szabadság- szeretetében. Hiszek Dózsa Oörgy paraszt­jaiban, hogy akarják az ország önállóságát, függetlenségét. Ha akarják, akkor köte­lezettségeiknek sürgősen tegyenek ele­get, hogy a munkásosztály, amely meg­feszített erővel dolgozik, hozzájusson a kenyérhez, hogy az ö termelvénye el­jusson a falu népéhez. .Kényszert, erő­szakot nem akarok a magyar gazdákkal szemben alkalmazni. Én szeretem, be­csülöm, értékelem a fajtámat, szeretném, ha közel tudnánk jutni a falu és város dolgozói, nemcsak kapni akarok, hanem adni is akarok. Megvan a tervünk, hogy a falu népét hogyan tudjuk ellátni me­zőgazdasági és ^háztartási cikkekei, ha a parasztság megértené a demokratikus kormány felszólítását, szeretném ha tudná magát mentesíteni a csavargóktól, akik hátizsák számra viszik a pénzt. És gon­dolna a dolgozó, szenvedő munkás­testvérére és gondolna arra, hogy ami­kor a kenyeret ezeknek a szájába jut­egy szál takaró nélkül, szalma nélkül, férgekben. Hánnyan mondták Istenem, csak mégegyszer szabadíts meg a szen­vedéstől. És jöttek a nyilas brigantik, és minden pillanatban ki volt téve annak hogy akasztófára kerül, hogy tudott akkor rimánkodni és imádkozni, fogad- kozni, hogy csak ettől szabaduljak meg, elég lesz egy szál fehérnemű, elég egy szoba amiben csak egy ágy van, nem kell vagyon, fennmaradását, szabadságát, boldogu­lását és ne segítsük a ^spekulánsokat. Sem a kicsit, sem a nagyot. Akik ott­hagyták az üzemeket, műhelyeket, mert a spekulánság az őket csábította, miért dolgozzon ő 7—800 pengőért egy hétig, mikor egy batyuval megkereste a havi jövedelmét. Ezeknek ne nyújtson a falu népe segédkezet. Bocsássa a termel- vényeit rendelkezésére a Közellátásügyi Miniszternek, hogy becsülettel eloszt­hassa a magyar dolgozó nép közölt, mert csak így tudjuk a demokráciát biztosítani. Ha nem teszi, megtömheti a ládát ezresekkel és elveszti a demok­ráciát, elvesztette a ládában levő pénzét mindenét, márpedig a magyar gazdá­nak nem lehet érdeke és jól gondolja meg, amikor a termelvényét értékesíteni akarja, hogy hogyan jutassa el a dolgozó emberhez. A város dolgozói nem hálát­lanok, érzik milyen nagy dolog a de­mokráciát biztosítani. Ezen a fronton megpróbálom a küz­delmet végigvinni. A sok javaslat eljut hozzám és hozzáteszem a magam aka­raterejét, hiszem hogy nem lesz hiány és meg tudom valósítani. Tudom azt is, hogy nemcsak a gazdasági életben vannak spekulánsok, hanem a politikai életben is minden hájjal megkent embe­rek körülvehetnek. Megpróbálhatnak helytelen útra vezetni, én megmondom nyugodtan, ne spekuláljatok a reakció javára, mert már megettem ji kenyerem javát, a politikát ismerem, ismerem az útvonalat és azok a tisztviselők, akik nem akarnak becsülettel beállni a nép szolgálatába, azoknak én mellettem ke­resnivalójuk nem lesz, ha valamelyik azt hiszi, hogy a kömüveslegényből lett minisztert könnyű lesz átejteni, az fog a legjobban csalódni. Harc tehát a kenyéren keresztül a reakció ellen, ebben a harcban én elől akarok járni és hívok minden becsüle­tes magyart ebbe a harcba, gazdát, mun­kást, tisztviselőt, kisiparost, minden dol­gozó embert, kapcsolódjanak bele. Rak­juk össze erőnket. Teremtsünk igazsá­got a kenyérfronton, mert a küzdelem­nek, a harcnak ez egy igen átkos [for­mája. Azok felé pedig akik nem akar­nak ebben a harcban résztvenni, mert gyávák, gyámoltalanok, azt mondom, ne kapaszkodjatok és engem ne igye­kezzetek visszatartani, mert én ezen az utón előre akarok haladni. Ebben a küzdelemben, mely a de­mokrácia megerősítéséért folyik, és is azt gondolom, ha van a magyar népnek olyan rétege, mely gyáván, kicsiny ge­rinccel meglapul, nem mer kiáltani, leg­alább álljon félre, ne moneja, hogy Rónai Sándor ebből baj lesz, bízza rám • - _ •-----------L fi f _ - - J____1 _ n 1 • Eddig ebben az országban megszervezett kizellátás nem vnlt és ezek ma nda állnak feketézni ás gyűjteni a vagyont

Next

/
Oldalképek
Tartalom