Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)
1945-10-18 / 52. szám
1945. október 18. ZEMPLÉN! NÉPÚJSÁG 3. oldal. „Zempléni Népújság“ Szerkesztőségének Szekta Gyula (Audlátur et altera pars elve alapján kérem levelem közlését n. b. lapjukban, melyre szives válaszukat is várom) Részívettem a MKP által az értelmiségi dolgozók részére megrendezett naggyüiésen több társammal és kollégámmal, akik nem vagyunk a MKP tagjai. Megvalljuk, idegenkedve és várakozás teljesen néztünk a gyűlés elébe, mert vájjon mit is mondhat a Kommunista Párt nekünk újat és olyat, amit mi nem tudunk. Tudtuk, hogy a MKP az értelmiséggel szemben negativ álláspontot foglalt el. Tudtuk, hogy mozgalmukba bekapcsolni nem kívánnak minket és hogy mi sem tudjuk összeegyeztetni hazafias ás vallási felfogásunkat a Kommunista Párt célkitűzéseivel és meglepődve kellett megállapítanunk azt, hogy a gyűlés szónokai ragjfbgő éleselméjűséggel, éles logikával bebizonyították a hallgatóságnak, hogy az értelmiségi dolgozók a MKP célkitűzéseit maradéktalanul magukévá tehetik, sőt országunk, nemzetünk jövője érdekében magukévá kell is, hogy tegyék. Elégtétellel vettünk tudomást arról, hogy a hazafiasságról, a családvédelemről, a vallásszabadságról vallott nézeteink azonosak a MKP-nak a nagygyűlésen elhangzott felfogásával. Miután igy a nézetek tisztázódtak, nem látnánk elvi akadályát annak, hogy belépjünk a Magyar Kommunista Pártba.“ De . . . még mindig szükségesnek tartjuk bizonyos dolgok tisztázását. Aggályaink vannak afelöl, vájjon az ott elhangzott megállapításokat a párt hivatalos állásfoglalásának lehet-e elfogadni, illetékes megbi zottjai, illetve meghatalmazottjai által ? Nem szolgálnak-e ezek csupán választási célokat s csak a választások tartamára? Továbbá a hallgatóság, (melynek javarésze, mint a levél Írója is, köztisztviselő lévén) azt is szeretné tudni, hogy a Kommunista Párt életébe való bekapcsolódása esetén milyen garanciái lehetnek arra nézve, hogy hivatalában jog — és anyagi sérelem nem érheti? Ezt az utóbbi anyagiasnak látszó kérdést a köztisztviselők, illetve a kishivatalnokok azon az erkölcsi alapon tehetik fel, mert évtizedeken át megtanultak fegyelmezetten köp falni, cifra nyomorúságban élni. A gyűlésen is megállapítható volt, hogy a hallgatóság nem akkor tapsolt leglelkesebben, mikor n mozgó bérskála bevezetéséről volt 8ző. De azt senki sem kívánhatja tőlük, hogy szűkös falatjukat is könnyelmű elgondolás alapján levessék maguktól. Ma még a politikai és gazdasági erők világmérközése folyik. Az állami aparátusban és — kimondjuk mi is nyíltan — többségben reakciós elemek foglalnak helyett. Az állami szervezetekre az összes pártok nyomást gyakorolnak és befolyást akarnak szerezni, melynek hatóerejét a magunk szempontjából le sem tudjuk mérni. A nagygyűlés szónokai megállapították, hogy a párt nem kívánja a toll munkásait az épitő állványon dolgoztatni, a kőműves munkás elvtársat pedig a statisztikai hivatalban, meri ebbből a közjó keveset nyerhetne. Vagyis ha a kistisztviselők évtizedes munkája után, görnyedt háttal, állását veszítvén fizikai munkára kényszerülne, ez az ö és családja pusztulását jelentené, meri fizikai munkára alkalmatlan tőkéje pedig nincs, hogy könnyebb foglalkozást űzhessen. Ezért, nem tagadjuk, a köztisztviselő megalkuvó. És mert a politikai és gazdasági hatóerőket lemérni nem tudja, éppen érteiménél fogva úgy találja, hogy jobb ma megalkuvóan passzív magatartási tanúsítani, mint exponálnia magát a bizonytalanért. £ kistisztviselő társadalom, zöme az értelmiségi osztálynak, úgy véii, ha népeilenes magatartást nem tanúsít a demokratikus társadalom amúgy sem fogja kisemmizni, mert népi eredetű, munkások, kisiparosok, kiskereskedők sarja. A hallgatóság azt is szerette volna tudni, hogy a MKP hogyan képviseli az értelmiségi dolgozok anyagi érdekeit pillanatnyiiag?Nem hallottuk, hogy a MKP szót emelt a tisztviselők reálfizetése érdekében. Sokat hallottunk és olvastunk a fizikai munkásság megsegítéséről élelemben, ruházatban stb., de a szellemi munkások eddig — ugy- látszik — elhanyagolhatók voltak. Nem hallottunk szociális (beteg és nyugdíj) biztosítások megjavításáról, holott köztudomású, hogy pl. az OTBA városunkban már egy esztendeje nem működik. Pedig amelyik Párt ezekkel a kérdésekkel is komolyan és látható eredménynyel foglalkozna, az a kistisztviselő társadalom háláját is bírná. Ezekre a feltett kérdésekre vár a nagygyűlés hallgatóságának nem kommunista része megnyugtató választ. Egyébként köszönettel vettük tudomásul a párt egyik szónokának azt a kijelentését, hogy a MKP illetve a dolgozók hálásak lesznek az értelmiség azon részének, amelyik küzdelmeinek legnehezebb időszakában veiök tartott. * A hozzánk intézett levelet közé- teszűk azért, mert az értelmiség egy olyan tagjának megnyilvánulását iátjuk benne, ki túl van már az úgynevezett „krízisen“ és Ito molyán foglalkoztatják a demokráciánk nagy kérdései. Tekintve, hogy nem egy elszigetelt egyénről van szó, hanem többeknek hangú falát s véleményét tükrözi vissza levele, ezért legközelebbi számunk ban válaszolunk. (Szerk.) rendkívüli követté • és meghatalmazott miniszterré lett kinevezve Szekfü Gyulát, a magyar tudományos élet egyik kiválóságát ^ Nemzeti Főtanács és a Szovjet Unió előzetes hozzájárulásával reiftkivüli követ és meghatalmazott miniszteri megbízatással nagykövetté nevezte ki. SzékhelyeMoszkva. Falusi történet • Még tavasszal történt, hogy Sántha Béla 5 ho!d földet kapott. Sántha Béla egy vö t a sok 100.000 nincstelén közül, ki a földreform által uj gazda lett. Az öröm, mit a kapott fö*d okozott, egy kis keserűséggel is vegyült. Tavasszal szántani kellett volna. Nem volt ló, eke es semmilyen más szerszám. De Sántha Béla hozzáfogott, mint azt igen sok uj ga-datarsa lette: k t kezével íuria a földet, felszántotta es nevetette. Izzadott, verejtékezed, de most már önmagának dolgozott. Örömet tálait a munkában. Az uj gazdák összeálltak, kisegiteiték egy- mad, a a főid fel lett szántva, be tett vetve es uj szabad élet sarjadt a. ur-,k .ittál elhagyót földeken. Amikor a faiujabeliek, mindnyájan fu' voltak a munka nehezén, - rra gondolt ik, jó lenne valamilyen pártba belépői. összedugták a fejüket az uj gazdád összedugták a fejüket „a regt gazd ik“ és megvitattak a dolgot. Sántha Béiáék hamar döntöttek. B leptek abba a pártba, mely a legtöbbet dolgozott és dolgozik értük. Kivá ioitak a piros könyvecskét és most csendesebb, tnunkálianabb időszakban megtárgyalják ügyes bajos dolgaikat. De a regi gazdák, eíüaön Biio Andrással sokáig tanakodtak, húzódoztak. N.m tudták magukat elhatározni. „Csak nem lépek abba a Pariba, amibe a kódisok I“ mondfák a régi gazdák és nem is lépteké Beléptek egy másik pártba, ahol nem voltak „kódisoká*... Bíró András nemzette észre, hogy neki sincs több földje, mint Sántha Béláéknak, azt sem vette észre, hogy megint „az urakkal ült le egy iáiból cseresznyézA;*. Egy ideig még csak ment valahogy a parolázás, de csakhamar észrevették, hogy abba a pártba, amelybe beiratkoztak, mindenfele fajta városi ingyenélő benne van, csak éppen kisgazdák nem. Van ott bankár, régi főldesur, raffináit ügyvédek s mindenféle ingysuéiő, csak éppen dolgos parasztember nincs Biró Andrásét: megint összedugták fejűket cs ismét tanakodtak. A döntés nehezen ment. Megint csak előjött a régi betegség.: „Hát én a kódÍ3okkal.. . ?“ D: ekkor az asztalra csapóit Horváth Máté: „Tudják meg kend- tek, hogy nekem elég volt ebből a paraszti cirkuszból 1 Nincs itt többé régi, meg uj gazda! Nekem elég volt a kendtek urhatnámságából.“ Eleget verejtékezett az uj gazda is azon a földön, amit most magának művel és éppen itt voli már az ideje, hogy az sajátja legyen. Vegyítek tudomásul, hogy mindnyájunknak egy pártban van a helyűnk, abban # pártban, ahol munkások vezetik és intézik a munkások ügyes Dí jos dolgát. Én pedig ebbe a pártba lépek. Ezzel Horváth Máté kirohant, magára h3gyta Biró Andrásékat. Elment Sántha Béláékhoz és bátran, felemelt fejjel azt mondta neki: „Eljöttem beiratkozni ide a kendtek pártjába, de megvallom egy kicsit szégyellem magam, mert már régen meg kellett volna tennem.“ Odaadták Horváth Máténak is a piros könyvecskét és ő megelégedetten elindult hazafelé. • Útközben találkozott Biró Andrásékkal ... Biró András messziről kiállton feléje: „Úgy látom, kend onnan jön, ahova mi fariunk“. Ä „Cs$k nem Sántha Béláékhoz mennek kendtek is?4 ragyogott felTforváth Máté arca. „Da biz oda megyünk 1“ Qsszefogózkodiak a falu közepénk beállítottak Sántha Béláékhoz: „Hát itt vagyunk,* Isten hozta kcridteket, mondta Sántha Béla triaghatódva. S a^óta sze- retetben és békességben élnek egymás mellett az „uj és régi gazdák“ s nincs löbbé viszály a Sántha Bélák és Biró Andrások között. Ma délután 5 órakor a Nőgyűlésen minden nő ott legyen
