Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)
1945-10-14 / 51. szám
1945. október 14. ZEMPLÉNI NÉP Választási visszhangok Megkeressük a dolgozókat iró asztaluknál és szerszámaik mellett s megkérdeztük mit szólnak ahhoz a választási eredményhez, amit a Kisgazda Párt győzelemnek nevez, íme a visszhang: Dr. Borbély Endre főispán: Ez a szám amit elértünk szép eredmény, ha azt nézzük, hogy egy évvel ezelőtt az ország lakosságának 80 °/# a nyilas és németbarát volt. Tévedésben vannak azonban azok a jobboldali elemek, akik azt gondolják, hogy mo&t a Kisgazda Párt győzelme folytán a munkáspáríok vezetői a vezetőpo- ziciókból kiesnek és helyüket a Kisgazda pártra szavazó akarno- kok fogják elfoglalni. Ismételten leszögezem, a munkáspártok vezetői az ország érdekében és valamennyi dolgozó érdekében tartani fogják pozícióikat bár sokkal könnyebb volna nekünk is, ha csak kritizálnunk kellene és nem vezetni, csak azt néznénk hogyan lehetne gáncsot vetni azoknak a vezetőknek, akik emberfeletti munkával vállalták az ország újjáépítését. Szent meggyőződésem és azt hiszem ez a többi munkáspárti vezetőnek is a meggyőződése, hogy ezek az uj vezetők teljes csődbe vinnék az országunkat, éppen ebből a meggyőződésből kiindulva az egyetemes magyarság érdekében maradunk a helyünkön mert nem engedhetjük, hogy a régi rendszer levitézlett alakjai ismét vezetőszerephez jussanak. Megköszönve a főispán ur türelmét, az Íróasztaltól a dolgozó iparorhoz mentünk. Kájel Ernő férfi szabó: Az a véleményem, hogy a munkáspártok lOO’/o ig beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, természetesen azokban a belvárosi negyedekben, ahol az ingyenélők laknak, nem kaphattunk szavazatokat. Én aki hosszú éveken keresztül Budapesten dolgoztam, nem csodálkozom ezen, hisz a munkás- osztály a kültelkekre szorult. Hogy a kényes belváros ma sem azonosítja magát a dolgozók széles rétegével, a múlt gbünét látom meghúzódni. • Innen az energia hiány miatt a némán álló dohánygyárba megyünk és megkérdazünk egy munkás elvtársat aki éppen elénk akad. Fügéi Pál dohánygyári munkás: Amikor megtudtam az eredményt az újságból, dühömben a földhöz vágtam. Attól félek, hogy a reakció erősebb mint gondoljuk és hogy a végén megint a dolgozók maradnak alul. Azzal a meggyőződéssel búcsúzunk el dohánygyári eivtársunktóf, hogyha minden magyar dolgozó ilyen öntudatos lenne, nem kellene félni a jövőtől. Faragó Károly vendéglős: Nekem az a fontos, hogy aki vezet becsületesen és a dolgozók szere- tetétől áthatva álljon a helyén. Szeretném még azt is elmondani, hogy nem csak az dolgozik aki a bányákban és a kohók mellett áll, hanem én is, aki kis üzletemet egyedül vezetem és az elmúlt hónapra is 40.000 P adót fizettem be. A dolgozók pártjában vagyok még akkor is, ha ilyen nagy ösz- szegü adózás ellenére — mely összeg az államon keresztül az újjáépítés szolgálatába állítható — ÚJSÁG 3. ©Ida megvont ik az élelmiszer jegyeimet. Rcmé :m, ha dolgozók veszik kezükbe sorsuk irányítását, nem lesz áru rejtegetés és áru szabotá- ás és akkor én is visszakapom az élelmiszer jegyeimet. Toronyi Jánosné a Népbirőség tagja ezeket mondja: Én nem estem kétségbe, Budapest munkás negyedeiben megkaptuk azt a többséget, atnire vártunk. Bizonyos szempontokból még jó is, hogy igy történt, ebből világosan látjuk, hogy a belvárosban meghúzódó svábok, a burzsoázia és a feketézők elvetemült ellenségeink, akik nem érdemelnek kíméletet. Nem tettünk hozzá és nem vettünk el a nyilatkozatokból, csak csokorba kötöttük néhány dolgozó vezető és kis ember gondolatait. Zemplénmegye Népmüuelésí Tanácsa megalakult és gazdag programmot adott arra, hogy a 25 éves jobboldali uralom által romlásba vitt országunk szellemi újjáépítésébe, a népi demokrácia megteremtésébe vármegyénk is bekapcsolódjék. Örömmel üdvözöljük a gazdag kulturális programmot. Senki sincs, aki nálunk inkább óhajtaná a nép kulturális felemelését a programúiban hangoztatott demokrácia ntján. De már most az indulás kezdetén szükségesnek tartjuk megállapítani, hogy mi igazi népi demokráciát akarunk. Programmokat bőven adtak az£elmult jobboldali reakciós rendszer urai is, néha még a demokráciát sem átallották szájukra venni. De csak a szájukon volt, cselekedeteik antidemokratikusak, »épellenesek voltak. Nekik nem volt érdekük az, hogy a dolgozó nép igazán demokratikus rendszerben, igazán müveit legyen. Nekik az volt az érdekük, hogy a néhányak uralmát lenntartsák a dolgozó milliók felett. Hogy ezt tehessék, ahhoz nem volt elég a csendőr, rendőr, börtön, internáló tábor, a kezükben kellett tartani és az ő érdekeik szolgálatába kellett állítani az iskolákat, szószékeket, újságokat, színházakat, rádiót stb., szóval a szellemiek, a lelkek felett való hatalmat is. Fölülről diktálták rá a népre a kultur- egyesületeket és kultúrintézményeket, mégpedig olyanokat, amelyek az uralmon lévő vékony rétegnek, az uralkodó osztálynak az érdekét szolgálták és nem a dolgozó nép érdekét. A most megalakult Népmüvelő- dési Tanács ne legyen ennek a rendszernek folytatója, mégcsak utóda sem. Ne próbálja meg a dolgozókat, munkásokat és parasztokat újból gyámság alá venni, még kuiturgyámság alá sem. Alulról kell az uj idők népi kultúráját felépíteni, alulról, a dolgozó nép fundamentumáról, nem pedig ismét felülről, a termény tetejéről. Természetesen nagy hivatása van a felülről jövőknek, a minisztériumnak, a vármegye vezetőségének is, de nem az, ami a múltban volt. A vármegyei Népművelési Tanács megalakulása egyoldalú tul- tengésben szenvedett. Kevés volt a munkás, semmi vagy majdnsm semmi a paraszt és túlnyomó többségben voltak azok, akik a múlt rezsimet oly készséggel kiszolgálták. Ennek volt a következménye az igen értékes felszólalások mellett az a kissé tulhangos felszólalás, amely erősen emlékeztetett a letűnt korszak nemzetvesztő jobboldali frázisaira. Huszonöt évvel ezelőtt pontosan ugyanazokkal a jelszavakkal kezdődött az a jobboldali kurzus, amely végül a Horthy—Szálasi kereszténytelen és nemzetvesztő banditizmusába torkollott. Sajnálattal nélkülöztük az ülés vezetőjének és előadójának abbóli figyelmeztetését, hogy az uj idők demokratikus népnevelésének elindításánál nincs helye a letűnt rezsim jobboldali jelszavainak. Pártunk képviselője volt az, aki leszögezte, hogy a demokratikus népnevelésbe idegen szempontokat nem szabad belevinni, sem párt, sem egyéb szempontokat, mert a Népművelési Tanács az egyetemes nemzeté. Tehette ezt annál is inkább, mert a Kommunista Párt célkitűzései, mint mindenben, ebben a kérdésben is a nemzeti célokkal azonos. A programm tervezői jó munkát végeztek a programm összeállításában, azt óhajtjuk, hogy jó munkát végezzenek a végrehajtásában is, az Igazi népi demokráciának az életbe való bevitelében. Nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem az, hogy mit csinálnak. Más eszközökkel A budapesti választások olyan hatást váltottak ki az ország dolgozóinál, amivel a reakció nem számolt. Mint előrelátható volt, ez a választás túllépte a kereteket és nem a múltból ismert követváiasz- tási jelleget kapta. Egy héttel a választások utón tárgyilagosan és a számok tükrében nézve a dolgot, meg lehet állapítani, hogy két arcvonal osztálytagozódásának szavazólapokkal való harca folyt le. A Kisgazda Párt vezetői és lapja is kénytelenek elismerni, hogy a munkáskerületek maradéktalanul a munkás egységlista mellett vonultak fel. Pontosan lemérhető az is, hogy a túloldalon azek a rétegek szavaztak tömegben, kik kiszolgálói szálláscsinálói voltak Hitlernek Földesurak, kik visszaszeretnék venni a földei, Qyosz tagok, kiknek fáj az Üzemi Bizottság, a Teleki-téri tüzkőárusok és a nagy feketézők, közös nevezőre jutottak. Bebizonyult az, hogy nem könnyen áthidalható ellentétekről van szó, de súlyos gazdasági érdekek csatája zajlott le. Azok a polgári elemek, kiknek az egységes lista túl vörös volt, nem a másik három polgári listára szavaztak le, amelyek résztvettek a választáson, hanem arra a Kisgazda Pártra, mely ma a demokratikus pártok legjobboldalibb pártja. A jobboldal, mely látszateredményből indul ki, győzelmi tort ül. A magyar dolgozók hétfőn többezres tömegben kivonultak az u*cára. Kedden 10.000-s tömegek példás rendben, de arcukon ülő elszántsággal mutatták meg a Belvárosnak, hogy itt va- g/unk és itt maradunk 1 Szerdán az üzemek munkásai szimbolikus tüntető sztrájkot rendeztek. Ma még a Kommunista vezetők visszatartották az elementáris erővel feltörekvő szenvedélyeket. Meg vagyunk győződve róla. hogy Pesten nem vesztettünk csatát. A nácik is eljutottak Sztálingrádig. Agyongyőzték magukat. Az eredmény? Erről nem kell többet mondani. A munkásosztály a magyar dolgozók, többé nem hagyják magukat kisemmizni. Próbálják az ezerholdasok visszavenni a paraszttól a földet. Nem azért- végeznek rohammunkát a bányák robotosai, hogy ennél melegedjenek a nyomor haszonélvezői. Olyan eszközökkel és olyan fegyverekkel fogunk harcolni, amilyet az adott pillanat és eMenségeinknek szemérmetlensége diktál. Ha harc kell, lesz harc. A november 4-ki választások fogják megmutatni azt az irányt, hogy milyen eszközökkel kell harcolnunk. A Magyar Kommunista Párt lánglelkfl vezére Rákosi Mátyás nyíltan leszögezte, hogy magyar talajból fakadó népi demokráciát akarunk. A Kommunista Párt volt az, amely a Nemzeti Frontot életre hívta. De megválogatjuk * partnereinket. Szívesen működűnk együtt, sőt munkára hívjuk a demokratikus elemeket, igazi kisgazdákat, be- sületes polgárságot, a magyar értelmiséget. Ezekkel továbbra is együtt akarunk dolgozni, sokat szenvedett, ezer sebből vérző hazánk felépítéséért. A Magyar Kommunista Párt Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi örököse. Nekünk a magyar nyelv szent. Ennek az országnak minden röge sérthetetlen előttünk. Tanúsítják mártírjaink és honhoz való jogunkat, a magyar kultúra, a magyar nyelv szeretetét ugyanúgy nem hagyjuk elvitatni magunktól, mint ahogy nem hagyjuk, hogy a magyar dolgozókat az éjét javaiból való részesedéstől elüssék.
