Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)
1945-09-23 / 46. szám
2. oldal Z'EMPLENI NÉPÚJSÁG 1945. szeptember 23. Szociális biztosítás a Szovjet Unióban A Szovjet Unió 1945-ös költségvetésében 37.5 milliárd rubelt irányzott elő szociális biztositásra. Ebből az anya és gyermekvédelem 10 milliárdot tesz ki. Hatalmas összeget fordít a szovjet állam a Honvédő Háború áldozatai, a rokkant katonák és tisztek segélyezésére. Az emberekkel való törődés és gondoskodás fejezi ki a szovjet állam lényegét. Az a körülmény, hogy az időlegesen vagy véglegesen munkaképességét elveszített egyén állandó járandóságot kap, nem szorul alamizsnára, nem" kell magát megalázni sem egyesek, sem testületek előtt nagyjelentőségű. Az a család, amelyik elveszti fenntartóját, mindazok részére nyugdijt kap, akikről az eltűnt dolgozó életében gondoskodott. A Szovjet Unió alkotmányában is kifejezésre jut a szociális biztosítás nagysága: „A Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége polgárának joga van anyagi biztositásra, öregség esetén, vagy ha betegség folytán elveszti munkaképességét. A dolgozóknak ezt a jogát biztosítja az államot terhelő széleskörű szociális biztosítás, valamint ingyenes gyógykezelés, gyógyszer és a dolgozók részére fenntartott gyógyintézetek és gyógyfürdők széles hálózata." A szovjet polgár, aki időlegesen elveszti munkaképességét, nem veszti el fizetését, mert az ambulatórium, poliklinika vagy a kórház orvosa által kiállított betegivre megkapja fizetésének 50—100% át. Aszerint, hogy mennyi idő óta van az üzem szolgálatában. Mindazok a dolgozók, akik elvesztik munkaképességűket, nyugdijat kapnak, függetlenül attól, hogy mi okozta ezt, öregség, betegség vagy baleset. Minden szovjet polgár, aki hasznos munkát végez a társadalom számára, öregség esetén nyugdijat kap, még abban az esetben is, ha nem vesztette el munkaképességét és tovább dolgozik. Általában a nyugdíjjogosultság 55 éves korban kezdődik, ha legalább 18 évi munkaszolgálat van bebizonyítva, egyes iparokban, bánya, vegyi stb. a nyugdíjjogosultság 50 éves korban kezdődik. Személyi nyugdijat azoknak az egyéneknek ad a szovjet állam, akik a .társadalmi és politikai életben kiváló munkát végeztek, vagy az iparban, mezőgazdaságban^ tudományban, irodalomban, művészetben, hadászatban tűntették ki magukat. A háború érdeke azt kívánta, hogy a nemzetgazdaságot azonnal a háború szolgálatába állítsák, valamint az államapparátusát is. Ma a győzelmes háború befejezése után a szovjet állam egyik legfontosabb és legsürgősebb teendője az. hogy a háború rokkantjait beállitsa a termelésbe. Ez az intézkedések tömegét tette szükségessé. Először foglalkozásra kellett őket tanítani. Azután el kellett őket helyezni az ipari életben, meg kellett javítani munkaviszonyaikat és mindennapi életkörülményeiket. Ma a háború invalidusainak harmadik osztálya teljes egészében el van helyezve. Megkapják az államtól a nyugdijukat, egyidejűleg a nemzetgazdaság valamelyik területén dolgoznak, vagy uj foglalkozási ágat tanulnak, esetleg középiskolát, vagy egyetemet látogatnak. Még érdekesebb az, hogy a rokkantaknak több mint a fele, aki ma dolgozik vagy tanul, súlyosan megsebesült vörös katonából és tisztből áll. Az a rokkant, aki visszatért foglalkozásához, nemcsak nagyobb anyagi jóléthez jut, mert fizetésétől függetlenül megkapja nyugdiját, hanem erkölcsileg is nagy befolyással van rá az, hogy érzi a megbecsülést és segítséget, amivel a társadalom körülveszi. A munkás életre való felkészítés folyamata már a kórházban kezdődik. Az orvos ajánlatára megállapítják, hogy a rokkantnak milyen foglalkozás ajánlatos és vagy speciális ipariskolákban készül az uj foglalkozásra, vagy az üzemben tanul. A rendkívüli ipariskolákat nemcsak az állami biztositó intézmény tartja fenn, hanem az egyes gyárak maguk is szerveznek ilyen iskolákat. Sok szovjet üzemben olyan készülékeket találtak fel, amelyeknek segítségével megkönnyítik a rokkantak munkáját. Pl. a leningrádi Kirov gyárban a munkapadokon olyan változást csináltak, hogy ülve lehet mellettük dolgozni és Elizéew nevű rokkant 28 rész helyett ma 50 részt készít el egy nap alatt. A rokkantakat nagy számban az invalidusok szövetkezete foglalkoztatja, ennek több mint 15.000 különböző üzeme van és több mint egy és félmilliárd rubel értékű árut termel évenként. Ezek közül a szövetkezetek közül egyik, másik otthonra is ad ki munkát, ha a rokkant állapota ezt kívánatossá teszi. A rokkantak egészségének helyreállításával főleg két tudományos intézet foglalkozik Moszkvában és Leningrádban. Az ország legnagyobb tudósai és szakemberei fáradoznak azon, hogy minél jobb művégtagokat állítsanak elő. A rokkantakat úgy élelmezés, mint ruházati téren kivételesen kedvezőn® látják el. Külön étkezőik és áruházaik vannak, őket küldik elsősorban a szanatóriumokba és fürdőhelyekre. Színházakban, klubbokban őket illeti az elsőség. Gyermekeiket elsősorban helyezik el a bölcsődékben, gyermekkertekben és uj lakásoknál, lakás- javításoknál ők jönnek először számításba. A leszerelt katonákról is megfelelő gondoskodás történik. Egy hónapi fizetéses szabadságot kapnak és azután visszaállítják abba a munkába, ahonnan bevonultak. Azonkivül három hónapi fizetést kapnak. A leszerelés nem okoz munkanélküliséget, a Szovjet Unió terv- gazdasága ezt megakadályozza. A falura, kolhozba hazatérő vörös katona 5—10.000 rubel állami kölcsönt kaphat, ha uj házat akar magának építeni. A haza mindenképpen ki akarja fejezni háláját azokkal szembpn, akik a fasizmus ellen vívott élet-halál harcban résztvettek és testi épségüket áldozták fel az emberiség szabadságának kivívásáért. Abelowszki Antonia Kenyeret, sót, cukrot városunk dolgozóinak! A város közélelmezési hivatal ezen cim alatt megjelent cikkünkre érkezett válaszát lapunk örömmel közölte a legutóbbi számában, mert a közélelmezési hivatal készségét látjuk, hogy az élelmezési problémák megoldását, megvitatását a nagy nyilvánosság elől nem akarja elzárni, vállalja tevékenységének nyilvános bírálatát is. Mindenekelőtt le akarjuk szögezni, hogy cikkeink — sine ira et stúdió — pusztán a közellátás javulásának előmozdítását célozza, ez okból írjuk meg az észlelt esetleges hibákat s ezért közöljük javaslatainkat, vagy ötleteinket. Természetes, hogy a közélelmezés adminisztrációján kívül állók nincsenek mindenről tájékoztatva s a közélelmezési hivatal részéről a nyilvánosság számára nyújtott felvilágosítások esetleg megnyugta- tólag hathatnak. Pártunk egy pillanatig sem veszi ie szemét a közellátási ható Ságok tevékenykedéséről, s a dolgozók érdekében kötelességszerúen sietni fog segítségükre, ha árra fel lesz kérve, konkrét esetben és megfelelő módon. A ^Válasz“ cikkből csupán azt vesszük sajnálattal tudomásul, hogy a közélelmezési hivatal azt hiszi, hogy városunkban aligha akad olyan, aki már a jövő gazdasági évre is gondolva, búzakészleteket rejtegetne, s amellett a lisztjegyekre kiutalt lisztet, vagy kenyeret is megveszi. A sóra vonatkozó javaslatunkat rekompenzációs üzletek kötésére nem úgy keli érteni, hogy az üzletet a feketéző ruszinokkal kell megkötni 1 A feketézést pártunk legélesebben elitéli, tehát javaslata semmiképen sem volt igy érthető. Mi a rekompenzációs üzletet kb. úgy gondoljuk, hogy a város vezetősége (polgármestere) megfelelő hitel megszerzésével és esetleg felsőbb hatóságok utján a kárpátaljai, vagy romániai sóbányák jogosult képviselőivel állapodna meg. Kárpátaijának valószínűleg nemcsak kenyérgabonára, hanem nálunk esetleg inkább nélkülözhető apróbb iparcikkekre is szüksége van. Mindenesetre a tárgyalásokat a sóbányák jogosult képviselőivel, illetve szerveikkel kell megkezdeni s nem a feketézőkkel. De meg kell kezdeni tekintet nélkül az eredményre 1 Reméljük, hogy közellátásunk nyilvános pertraktáiása jótékony hatással lesz úgy a tényleges közellátásra, mint a közvéleményre. Hogy nem fog mégegyszer előfordulni az az eset, hogy liszt hiányában a közélelmezési hivatal egyszerűen leszállítja a liszt és kenyér fejadagokat a létminimum alá, mint ezt most legutóbb tette. A közellátási miniszter ur itt jártakor a népgyülésen kijelentette, hogy a dolgozóknak biztosítja a kenyeret, többiekkel nem törődik. Ebben a szellemben kellett volna a közélelmezési hivatalnak eljárni. A dolgozóknak biztosítani kell a teljes fejacfágot, a többiekkel, nem törődni! Vagy azt hiszi a közélelmezési hivatal, hogy a lecsökkented fetadagokkal megmentette az üzéreket a feketézőket' a nem dolgozókat az éhhalálíól? Nyugodt lehet ezek akkor sem szenvedtek volna hiányt, sem kenyérben, sem kalácsban, ha egy deka li'sztet sem kapnak hivatalosan. Viszont a dolgozókat a csökkentés súlyosan érintette, amely növelte az általános elégedetlenséget I közellátásban a mai korszellemnek megfelelő intézkedéseket kérünk: Kenyeret a dolgozóknak 111 De nehogy úgy járjunk mint az a proletár gyerek, aki sirt még egy darabka kenyérért és az édesapja, rqert nem volt a háznál már egy falat sem, ingerülten lekent neki egy — pofont, hogy mért nem hallgat rnár, mikor látja, hogy nincs kenyér. Nem szeretnénk, ha a közélelmezési hivatal kenyér helyett lekenne nekünk egy — cikket. Tájékoztatás a közellátásról A város közönségének tájékoztatása és megnyugtatása érdekében szükségesnek látom közölni az alábbiakat: A Közellátási Miniszter ur 105 000/1945. számú rendeletével zárolta a gabonakészleteket, többek között, azokat is amelyeket előzőleg a város közélelmezési hivatala Sátoraljaújhely város közönségének ellátására már biztosított. Ennek a zárolásnak az a célja, hogy a Közellátási Miniszter ur tájékozódást nyerjen az ország gabonakészletéről. Amint ez megtörténik, előreláthatólag 1—2 hét múlva, Sátoraljaújhely város közönségének gabonaszükségletét a Közellátási Miniszter ur feloldja. Hogy azonban a közönség addig se maradjon teljesen ellátatlanul városunkban, a Főispán Ur saját hatáskörében felszabadított és a város közellátása céljára rendelkezésre bocsájtott annyi gabona- készletet, amennyi a közönség két heti lecsökkentett fejadag szükségletét biztosítja. Ennek a gabona mennyiségnek felőröléséről a köz- élelmezési hivatal már gondoskodott és az ebből őrölt liszt — jegy ellenében 7 dekás fejadagokban, minden liszt elárusitással megbízott kereskedőnél már is kapható. Polgármester helyettes. , Vagyis a demokratikus
