Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)

1947-01-19 / 4. szám

L. évfolyam 4. szám. Ára 50 fillér. Sátoraljaújhely, 1947. január 19. ZEMPLÉNI A Független Kisgazda, Földmürjkás és Polgári Párt ZeinplénVármegyei Szervezetének Lapja PÁRT és NEMZET (B. L) Hogy valaki tagja vagy nem tagja valamely poli­tikai párlnak abból nem követ­kezik az, hogy az illető okosabb ember és nagyobb hazafi mint a másik, mert senkit sem elvei tesznek államférfivá, hanem csak az a haszon, melyet a nemzetnek szerezni képes. Nem akarunk vitába szállani egyik párt programjával sem. Tisztelet meggyőződését, feltéve, hogy csakugyan meggyőződés. Ezúttal csakis arról szeretnénk beszélni ami a pártpolitika fö- iött van. Mert kell a nemzeten belül egy tisztultabb magaslat­nak lenni ahol pártkülönbség nélkül találkozhat mindenki és kezet foghat egymással aki igényt tart a magyar névre. Nemzetünk történelmében sok olyan katasztrófa volt, melyek a magyarságot egy időre ösz- szetörték és a haladás utján évszázadokra visszaveteték. Ezek a periódusok rendszerint akkor következtek be, amikor a párt- gyülölködés elhatalmasodott az országban. Magyarországot mindég a saját "bűnei buktatták el és saját erényei emelték ismét fel. Elbukott olyankor amikor — Deák Ferenc szavai szerint — „a politikai pártok jobban gyűlölték egymást mint ameny- nyire szerették a hazát“. Ha zord idők járiak a nemzet felett, ilyenkor szükség lett volna ezer esztendő minden bölcse- ségére, bátorságára, összefogá­sára, de ehelyett a pártoskodásra és a pártok egymást túllicitálva gyűlölködő, nagyszájú és önző politikára kapatták a népet, ekkor elbuktunk. Ezután a bu­kás után évtizedek, évszázadok kellettek ahhoz, hogy a nemzet ismét megtalálja igazi énjét és pótolni tudja mindazt amit a pártoskodás folytán könyel- müen elherdált és amig más népek haladtak, nekünk a mulasztásokat kellett pótolnunk, Történelmünk diagramján pontosan meg lehet állapítani hányszor részegedett meg a magyar nemzet az osztály és párt gyűlölet halálos mérgétől, mert mindannyiszor bágyadni kezdett ereje, zülleni a bátor­sága, gyöngülni az akarata, sülyedni a tekintélye. Párt és nemzet két külön­böző fogalom. Miért is csak az a meghatározás lehat helyt­álló, hogy a párt a nemzet függvénye és nem megfordítva, mert a történelem tanúsága szerint a nemzetek túléltek minden pártot és túl fognak élni a jövőben is. Egyetlen párt sem lehet ön­célú, hanem minden párt célki­tűzését összhangba kell hozni a nemzet céljaival, történelmi mulijával, hagyományaival, jó­szokásaival. Amelyik párt nem ezt követi és a kialakult nem­zeti közvéleménnyel ellentétes célkitűzései vannak az nem tud gyökeret ereszteni a nemzet testében. A pártokat véleménykülönb­ségek szülik, olyként hogy min- denik a nemzet boldogulását akarja elérni, de a vélemény- különbségek folytán más-más módon és más eszközökkel. Éppen ezért kell, hogy a párt­érdekek alá legyenek rendelve az egyetemes nemzeti érdekek­nek. Ezért minden pártnak, párt­vezérnek és mindenkinek aki­nek csak valami köze van a nemzetvezetéshez át kelt érezni a felelőség súlyát, hogy nagy tétről a nemzetről, a nemzet jövőjéről folyik a játszma a pár­tokon belül is. Olyan sorsdöntő napokban, milyeneket ma átélünk nem lehet helye a derüre-borura ígérgetésnek és követelőzésnek egyik párt részéről sem, hanem a pártszenvadélyeknek háttérbe kell szorulni a nagy nemzeti ér­dekek előtt. A nemzet mint olyan soha­sem politizál, hanem békét, nyugalmat, rendet, biztonságot akar hogy dolgozhasson a fel- emelkedésért és közjóért ezen előfeltételek és biztosítékok vé­delme alatt.' Meg kell tehát találni a pár­toknak azt a kiemelkedő magas­latot a nemzeten belül ahol pártkülönbség nélkül mindenki kezet foghat és közös meg­egyezéssel eltávolítani a köz­életből minden robbanó anyagot. A vitás kérdések tárgyalását, melyek nincsennek közvetlen összefüggésben a nép anyagi Korunk lüktető, lázas munkával teli életében élő ember bizonytalanul ke­resi hovatartozását az újjáéledt és fel­frissült demokráciában, illetve annak társadalmában. Egymás után pattognak szebbnél szebb jelszavak, hol erről, hol arról az oldalról és a csöndes szemlélő kíváncsian figyeli, hogy váj­jon sikerűbe az emberiséget arra a csöndes békével teli mesebéli révpart­ra terelni, hol a brutalitás es az em­beri jogok eltiprása helyett az egye­dül domináló erő a szeretet. Ezekkel az aktuális kérdésekkel fog­lalkoztak az „Uj Ember“ előadói vá­rosunkban, január 11 .-én tartott irodal­mi estjükön, melyen úgy az egyházi, mint a világi vezető egyéniségek is megjelentek, a zárda tornatermében összegyűlt nagyszámú érdeklődő kö­zönség soraiban. A rossz utazási viszonyok miatt az előadók csak, közel egy órai késéssel tudták megkezdeni előadásukat. Az előadás előtt a Városi Kamarazenekar játszott egy nyitányt, melyet RÖZSüli- geti László karnagy vezényelt nagy hozzáértéssel. A megnyitó beszédet Hómét Gyu­la apátplébános mondta, melyben kö­szönetét fejezte ki Mihalovics Zsig- mondnak, az A. C. igazgatójának, hogy az irodalmi estet megjelenésével megtisztelte. Úgyszintén köszönetét mondott a közönségnek is türelmes várakozásáért. A továbbiakban rámu­tatott arra, — a rövid, de annál érté­érdekeivel, de amelyek alkalma­sak arra, hogy bizalmatlanságot és nyugtalánságot ébresszenek a társadalom egyes rétegeiben fel kell függeszteni és elhalasz­tani amig a feszültség enyhül. Ha a politika legfőbb törvé­nye a nemzet élete, akkor meg kell teremteni az ország nyu­galmát a magyarok békességét és egymás megértését. Ez a politikai ambíciók nélkül dol­gozók, az adózók, a nemzet érdeke és követelése a politikai pártokkal szemben. Katolika irodalmi estje kesebb és tartalmasabb megnyitójában •» hogy városunk társadalma milyen osz­tatlan lelkesedéssel várta egyházi ve­zetőivel az élén az „Uj Ember" heti­lap neves munkatársait. Az első vendégszónok Pénzes Bal­duin bencés tanár volt, ki „Történel­mi átértékelések“ cimen (mintáz ,Uj Ember“ vezércikkeinek állandó Írója) két megirt, de még ki nem adott ve­zércikkét olvasta fel. Igazi értékeink — mondotta — min­den időben fennmaradnak és ugyan- egy értékűek, mig viszont azok, kik­nek értékük kétes, hirdethettek bár akármilyen eszmét is, a tömeg egy ideig talán bálványozza őket, de ké sőbb kiábrándulna belőlük, kötelet aka = zt nyakukba. Fejtegetései során utalt Gyulay Pálra és Széchenyire is. Ismernőnk kell Széchenyinek nagy ér­tékeit, aki minden átértékelést kibír. Mi tehát vezetőnek és felettünk álló­nak csak azt ismerhetjük el, — fejez­te be beszédét Pénzes Balduin szer­kesztő — aki valamilyen formában Széchenyire hasonlít. A következő beszédet Mihelics Vid egyetemi tanár tartotta, — „Ka­tolicizmus helye az uj világban“ cim" mel. Beszédében részletes beszámolót adott a katolicizmust érdeklő kérdé­sekről. Magasan szárnyaló előadása valódi élményt jelentett városunk kul- turközönségének. Amikor az ember belép egy terembe — kezdte beszédét — keresi a he­„Minden változás a haladást szolgálja” Az Akció

Next

/
Oldalképek
Tartalom