Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-04-20 / 17. szám
A Független Kisgazda, Földmüijkás és Polgári Párt ZemplénVármegyel Szervezetének Lapja 17. szám. Ara 50 fillér. Sátoraljaújhely, 1947. április 20. ZEMPLÉNI Főszerkesztő: Dr. Búza Béla Felelős szerkesztő: Dr. t)ubay István Városunk jövője A helyi sajtó mar rámulatott arra a szomorú körülményre, hogy városunk ismét partra vetett hallá vált: elvesztette természetes ellátó területét. Nemcsak környékét metszi el a határvonal, hanem közvetlen határából is cdaátra esik a mező- gazdasági terület. Nekünk Gsak az árteret képező — tehát szántóföldi művelés alá nem vehető legelők és a bortermő hegyoldalak maradtak. Kérdés: megtalálhatja-e a város ilyen körülmények között boldogulását, vagy ismét tengő- désre van kikerülhetetlenül kárhoztatva ? Vannak akik nem látják reménytelennek Sátoraljaújhely helyzetét, mert szeriniük a földrajzi fekvés bármennyire is befolyásolja egy város gazdasági életét, mégsem az egyetlen ható tényező. Vannak akik a' Bodrogköz mezőgazdasági termékeit kívánják boldogulásunk érdekében itt tartósittatni, remélve, hogy sz ebből származó többletjövedelem alkalmas lesz a város kereskedelmi és ipari életének feltámasztására, ébrentertására. Itt az a hiba, hogy a Bodrogköz fő gazdasági összeköttetése városunkkal a kisvasút, amely: Sárospatakon vezet keresztül. A várost a szénbányákkal összekötő nagyvasul: szintén Patakon keresztül vezet. Ez meg nem volna olyan nagy baj, a valóság azonban az, hogy Patakon van már jól kiépült, tapasztalatokkal rendelkező tartósító ipartelep. Itt nincs. Kissé nehéz lenne a mai viszonyok között versenyképes konzervipart teremteni itt helyben. amikor: a bodrogközi eredetű nyersanyag itt drágább, mint Patakon, hiszen az ide- szállitásnál lényegesen több a fuvardíj. Ugyanez az eset a tartósításnál és a legtöbb ipari termelésnél nélkülözhetetlen szén tekintetében is. De fennáll ez a fuvardíj különbözet a kész- gyártmányok tekintetében is, hacsak városunk neqj kivi’elre akar dolgozni. Egyelőre azonban alighanem a .belföldi fogyasztás igényeit kellene kielégíteni. A magyar ipar kilátásai a közeljövőben meglehetősen nehéznek mondhatók. Éppen csak azok az iparaink kecsegtetnek eredményes munkával, amelyek földrajzi adottságaik, vagy már teljesen fejlett voltuk következtében máris versenyképesek. Ma az ipar csak a régi bérek többszörösének fizetésével szerezhet munkásokat, s bár az igy előálló termelési többköhséget némileg fedezi a stabil valutában a demokrácia eredményezte fogyasztópiac kiterjedése által előidézett nagyobb kereslet adta értékesítési lehetőségek, a vállalkozói haszon a dolgozóknak a kormányzatra gyakorolt befolyása következtében kényszerűen oly csekély lesz, hogy még az ilyen kis kalkulációs hibák is súlyos bukást eredményezhetnek. Ne áltassuk magunkat álomképekkel. Ha az idegen tőke a Bodrogköz mezőgazdasági termékeinek tartósításával kíván foglalkozni, az nem nálunk próbálkozik majd, hanem földrajzilag kedvezőbb helyen,—például Patakon. Nekünk véres verejtékkel, nehéz munkával kell megalapoznunk városunk jövőjét, ha élni akarunk. De ne essünk az ellenkező végletbe sem és ne várjuk ölhetett kezekkel a kikerülhetetlénnek látszó visszaesést. Hanem fogjunk össze és legalább lokális viszonylatban. helyiérdekű e’len- téteinket félretéve próbáljunk meg együtt dolgozni valamennyien. Sok jó magyar ember, becsületes demokrata él ebben a városban. Ezek munka- erejét, nyilvánuljon az akár szellemi, akár fizikai téren, az újjáépülni akaró ország nem nélkülözheti. A demokrácia mindenekelőtt a munkára való jogot van hivatva biztosítani. A letűnt rend- szer egyik alapvető hibája éppen az volt, hogy nem egyéni vagy legalábbis nem csak egyéni rátermettség alapján adta meg a munkához való lehetőséget, hanem összeköttetések, ismeretségek. származás, pártállás alapján. Hogy ez mennyire veszedelmes lehet, nem is kell túlságosan messzire, a letűnt feudális világba visszamennünk, városunk újjászülető demokráciánkba való beleilleszkedése során éppen a már említett tartósítóipar terén láttunk súlyos balsikert. Pedig ez a próbálkozás nem is volt terhelt olyan alapvető hibával, mint a földrajzi adottságok figyelmenkivül hagyása. Ez a próbálkozás tudomásul vette, hogy városunk természetes háttere délen legfeljebb a Sátoraljaújhely és Sárospatak közötti útvonal feléig, mondjuk Károlyfalváig terjedhet és természetes felszivóterületét északnyugaton, a Hegyköz felé kell keresnie. De komoly szak- emberek nélkül, alkalmi vállalkozásként próbált boldogulni. — Boldogulni ? — Nem ! Hasznot szerezni. Buknia kellett. Hiába próbáltak a hóna alá nyúlni, eleve halálra volt ítélve. Szolgáljon intő például ez mostanra és a jövőre egyaránt. Ha már egyszer tudomására ébredtünk annak, hogy „városunk gazdasági élete nem fekvésétől csupán, hanem lakóitól függ,, — vonjuk le e megállapítás konzekvenciáit, Ne engedjük és főként ne segítsük elő, hogy botcsinálta doktorok operáljanak a város és környéke, ez élő és vérző gazdasági test vénái; között, hanem azoknak adjuk meg a lehetőséget a termelés és feldolgozás feltámaszlására és kiszélesítésére, akik erre valóban rátermettek. Mert ne áltassuk magunkat. Dempkratikus felfogás megszünteti a születési kiváltságot, az öröklött vagyon adta előnyöket, de ugyanakkor nem lehet antitalentumok próbálkozásainak gyakorlótere senv A demokrácia feladata, hogy ne engedje elnyomni a tehetséget anyagi eszközök, összeköttetések, ismeretség hiánya miatt. Ha komolyan szivünkön viseljük városunk sorsát és jövőjét a demokratikus államberendezkedésben és az egyenlőre, sajnos, korlátozott lehetőségek között, segítsük hozzá az arrava- lót, — de csak az arravalót, — hogy a neki tényleg megfelelő munkaterületen produkálhassa sajátmaga és a köz érdekében tehetségének gyümölcseit, — és akkor nem kell szembeszátInunk földrajzi adottságokkal, hanem éppen ellenkezőleg, hasznosítva azokat, önként adódik majd Sátoraljaújhely nagy feladata : Tokajhegyalja borkereskedelmének centruma, borkivitelünk kiinduló pontja kell, legyen 1 — ír. Autóbuszjárat Szerencs - Nyíregyháza és Sátoraljaújhely - Dámóc között Nagyfontontosságu ügyben hozott határozatot a törvényhatóság múlt szombati közgyűlése Felirattal fordulnak a közlekedésügyi miniszterhez, hogy állítson be sürgősen autóbuszjáratokat _ Szerencs •s Nyiregyháza, valamint Sátoraljaújhely és Dámóc között. A Szerencs—Nyíregyházai autóbusz összeköttetés megszüntetné a mostani lehetetlen állapotot amikor Ujhelyből reggel indulva, háromszori átszállással délután 5 órára lehetett csak Nyíregyházára eljutni. A másik járat pedig belekapcsolná a Bodrogköz forgalmát Ujhely gazdasági életébe, amire ennek a termőföldjeitől megfosztott városnak életbevágóan szüksége lenne. Hirdessen a Zempléni (is Újságban
