Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)

1947-03-16 / 12. szám

L. évfolyam 12. szám. Ara 50 fillér. Sátoraljaújhely, 1947. március 16. ZEMPLÉNI A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt ZemplénVármegyei Szervezetének Lapja Pártunk és a belpolitikai helyzet Bizonyos reakciós körök, a közvéleményt úgy igyekeztek hangolni, hogy a teljes szuve- rénitásnak visszakapása felé vezető utón, a különböző ál­lomások arra használhatók fel, hogy a mi belső politikánkban is messzemenő változásokat lehet előidézni. Ezért tartott-a pártunk vezetősége mindig kri­tikusnak a békeszerződés alá­írásának időpontját és ezért igyekezett elkövetni mindent, hogy a fönnálló válság el ne mélyüljön még jobban és a nemzeti erő a békés együtt­működés helyett, nehogy olyan irányban terelődjenek el, ame­lyek könnyen megsemmisítik azokat az eredményeket, ame­lyeket eddig elértünk az újjá­építés terén. Pártunk arra törekszik, hogy a kölcsönös bizalom, megérté- sen és a nép javara irányuló munkán felépülő politikai hely­zetet stabilizálja. Pártunk éppen ezért szükségesnek tartja, hogy minden egyes vezetője a leg­kisebb községi szervezed vezető is múltbeli működését tegye lelkiismeretes vizsgálat tárgyává — hogy milyen mértékben fe­lelt meg működése a pártok közötti működésnek. Mikor pártunk önmagában megteszi azokat a szükséges lelkiismeret- vizsgálatokat és azokat az intéz­kedéseket, amelyek a bizalmi válság elosztására törekszenek, akkor megköveteli, hogy a velünk szemben álló pártok részéről is ugyanolyan mérték­ben megtörténjenek azok az intézkedések, amelyek a többség akaratán nyugvó párt méltósá­gát és tekintélyét m nden körül­mények között megóvják és tiszteletben tartják. Azok a személyi változások, amelyek a párt vezetőségében történtek, nem irányulnak arra, hogy a párt 17 éves múltját a leg­csekélyebb mértékben is fel­adja hanem hűséggel ragasz­kodik mindazokhoz az elvekhez, amelyek ennek a pártnak a lényegét teremti, de meg akarja teremteni az együtt­működésnek azt a feltételét, amely a békés épitőmunkának áll a szolgálatában. A múlt tapasztalatai alapján a párt soha sem került ki a kiélezett helyzetből megerősödve, hanem mindig erőt vesztettünk. Ellen­ben a békés épitőmunka idején a páriunk rohamosan erősödik és erői mind nagyobb mérték­ben tudnak az állami életben is megnyilvánulni. Ezért van szükség a megbékélésre. A politikai kérdések tisztá­zása érdekében számos kérdés került a pártközi értekezletek elé. Tisztázni kívánja a most folyó pártközi megállapodás az általános iskolák kérdését, ahol pártunkat az a cél vezeti, hogy ezt az intézményt szervesen a magyar élet követelményeinek megfelelően épitse bele a ma­gyar közoktatás rendszerébe. Felvetődött a tárgyalások so­rán a vallásoktatás kérdése is. — Pártunk álláspontja az, hogy ismerve a magyar nép ragasz­kodását keresztény vallásokhoz, nem jelent mélyebb változást a vallásos nevelés terén az ha a szülők akaratától teszik függővé azt, hogy a gyermeket vallásos oktatásban akarják-e [részesíteni vagy sem. — Azonban lehetősé­get kell nyújtani, hogy azok akik maguk felekezeten kívüliek a gyermekeiket ugyneveljék,ahogy az felfogásuknak [megfelel, ne legyen gyermekeik számára kő- telező a vallásos oktatás. — A tankönyv kérdésben azért foglalta el pártunk azt az [állás­pontot, hogy hajlandó az egy­ségesítéshez hozzájárulni, mert ezáltal egyrészt olcsóbbá teszik a tankönyvek előállítását, más­részt egységes szellemben tud­ják a magyar ifjúságot nevelni. A múltban előfordult az, hogy a magyarság egyik legszentebb harcát a szabadságharcot úgy állították be. mintha az nem lenne egyéb, mint a hatalommal való szembeszegülés. A hiltankönyvek továbbra is megmaradnak az egyházak irá­nyítása altat, azok kiadása nem lesz egységes, hanem a fele­kezetek a maguk kivánal­A világóra mutatóját 99 évvel húzzuk vissza. — Idő: 1848 március. — Tavasz van. A felhős égen lassan keresztül tőr az egyre erősödő napfény s vérpezsdítő villamosságot lehel mindenbe és mindenkibe. Az emberek a hosszú mély álomból mint egy csodálatosan hirtelen jövő tavaszi varázsíge szavára ébre­dezni kezdenek. Híre jön a februári forradalomnak Páris- ból. Itthon Kossuth Lajos már­cius 3.-án követeli az ellenzéki program elfogadását. — Az elnyomott nép pedig remélni kezd. — Az alsóház hozzájárul de a főrendek vonakodnak, még remélnek ők is. Az ese­mények feltaitózhatatlan gyor- sásággal követik egymást. Bécsben kitör a forradalom s erre a főrendek is meghajol­nak és elfogadják a magyar nép óhaját, melyet március 15-én István nádor vezetésével 72 tagú küldöttség visz a király­hoz. Ezalatt a hazafias szellemű ifjúság Pesten is megmozdul, hogy siettesse a kibontakozást. Most már valami feltartózhatat- lan elemi erő vesz erőt a fia­talságon, mely magával ragadja az egész elnyomott magyar népet. — Az egyetemi ifjúság is csatlakozik a mozgalmhoz. Petőfi elszavalja a „Nemzeti dalt." Idegesen csillogó tüzes szeméből magnetikus erő sugárzik mely egyre több és több embert vonz a mozgalom­hoz. Szavai végig söpörnek gigantikus súlyúkkal a nép lelkén is meggyujtják benne a mainak megfelelő szellemben szerkeszthetik és adhatják ki. A többi tankönyvek egységesí­tése viszont az ifjúság egysé­ges szellemi nevelése érdeké­ben, pártunk meggyőződése szerint nélkülözhetetlen. hit ragyogó fényét. — „Eskü­szünk, hogy rabok tovább nem leszünk“ Petőfi szaval, a nép pedig ki lerázta magáról a gyűlölt láncot, mely bilincs­ként nehezedett kezeire önfeled­ten dörgi a refréneket, Főilobbant a magyar virtus mindenkiben. Most már tudják, hogy itt a cselekvés ideje, s ha nem; bánják is ők. Ta­vaszt, mámoritó tavaszt éreznek szivükben s friss vért ereikben. Ha kell most már van erejük törni és zúzni mindent és mindenkit aki az útjukban áll. Már van hit mely az eddig rabigában élő népet nemzeti hősökké avatja. A Länderer nyomdában megjelenik a szabad sajtó első terméke: a „Nemzeti dal“ és a 12 pontban összefoglalt kívánsága a nemzetnek. Ehhez s városi közgyűlés hozzájárul. A nép pedig a helytartótanács­hoz hömpölyög. Sokan még nem tudják, hogy mi történt, de látták, érezték, hogy segí­teni, harcolni kell hát ott vol­tak ők is. A helytartótanács­nál követelték a cenzúra el­törlését és Táncsics Mihály szabadon bócsátását. Ezalatt a röpiratokból mindenki meg­ismerkedik a nemzet kívánsá­gaival s még lelkesebben tüntet, az utcákon. Piros, fehér, zöld szallagok is előkerülnek. Mindenki őrül annak, hogy magyar és szabad. íme egy pillantás a történe­lem lapjaira. Talán már sok­szor is hallottuk de azt hiszem szépségével sohasem tudnánk betelni. Valahányszor olvassuk mindig uj hitet és bizakodást Március idusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom