Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)

1947-03-02 / 10. szám

Átalakulóban Sárospataki megafon. „KÁSA NEM ÉTEL, A háborúból kikerült ifjúság fásult és nem érdeklődik az idealizmus iránt — halljuk ma- napság elég gyakran. S ez mint döbbenetesen komoly kérdés mered elénk. Vájjon valóban megsemmisült volna szellemileg hazánk legféltettebb kincse: az ifjúság. — Vájjon elvesztetle-e mindazt ami az életnek egyál­talán értelmet adhat? — Váj­jon képtelen-e nemesebb esz­mények szolgálatába állani és azokért küzdeni? Feltétlen kötelességünk gon- dőlni erre és foglalkozni ezzel a kérdéssel. Meri nem lehet en­gedni ifjúságunkat, hogy arra az útra lendü'jön amire egy el­múlt kor annyira kisértő erkölcsi nihilizmusa vezet- hetett volna esetleges dia­dala esetén. Mindez oly prob­lémával bir és oly érzékeny se­beket érint, ami népünk életét van hivatva eldönteni. Hiszen eddig az ifjúság csupán üres frázis volt, amelyet keletiénél talán többet is hangoztattunk ahelyett, hogy tettünk is volna valamit fejlődése érdekében. Vagy talán elfelejtettük azt, hogy a demokrácia üde levegőjét szív­juk és az előttünk álló élet az ifjúság felé mutat? Vagy elfe­lejtettük azt, hogy ha régi ide­áljait talán el is vesztette fiatal­ságunk, tulajdonképpen nem sokat vesztett, mert a régi esz­mények nagyrészben elkorcso- sultak és ezáltal elértéktelened­tek vagy valorizálódtak? Uj eszmények állnak már a fiatalság mellett, melyek szebbé tehetik az annyira agyonhajszolt magyar főidet és boldogabbá a rajta küzdő rögtörő magyar nem egyszer fájó éleiét. Nem kell tehát az ifjúságnak a régi vi­lág ideáljainak hasznavehetetlen tömege, de éppúgy nem kell annak cinizmusa sem. Sokkal fennköltebb és magasztosabb célok állanak az ifjúság előtt, melyek adhatnak majd és adni is fognak népünknek komoly értékeket s ezek nem szalma­láng fellobbanások, hanem iga­zában is mély ideálok lesznek. Tanuljunk meg hinni ebben, mert ezt az újjáépült ideált nem engedhetjük majd lerombolni és hasznavehetetlenné tenni sen­kinek sem, hanem mint féltve őrzött kincset adjuk át tisztán utódainknak egy még újabb kor reménységeinek. Okvetlen kell gondolni erre és okvetlen fel kell segiteni az ifjúságot pillanatnyi nemtö­rődömségéből, hiszen súlyos betegségen esett keresztül. Tö­röljük le könnyeit, emeljük fel segitsük rá az újjáéledés útjá­ra. Adjuk bele ebbe szivünket és lelkünket teljes egészében, mert az eredmény majd többet fog jelenteni mint az, amit reá­pazaroltunk szeretetünkből. A csira pedig egyre erősödni fog, mind nagyobb és nagyobb lesz- lassan terebélyes fává fejlődik majd, melynek hűsében nyu­godtan hajihatjuk majd egykor a kálváriás magyar siron elfá­rad éltünket nyugalomra. Le­gyen ez mint égő fáklya útmu­tatás, mely a reményevesztett magyarságnak egy oly mesés reménysugárnak ma még pi­cinyke fényét csillogtatja meg. Bokor Pál tót nem ember" — ez az a hírhedt közmondás, amit olyan sokszor a fejünkhöz vágnak szeretett tót „testvéreink." Hol hallották ezt, hol látták ezt leírva? — nem tudjuk. Bizonyos, kogy magyar újságokban, magyar röpiratokon a tőtság irányá­ban ilyen otromba megnyilatkozá­sokkal nem találkozhattak. Ám bi­zonyos és való igaz az is, hogy a magyar szépirodalom mindig a szimpátia és őszinle vonzódás kön­tösében szerepellette a tót ember alakját. nyeit, lapozgassunk Mikszáth köny­veiben, olvassuk el Eötvös zsáner­képét. merüljünk el Rákosi ifjúsági elbeszéléseiben: egyöntetű, meg­egyező tapasztalatunk az lesz, hogy az iró tolla a tót típust minden esetben meleg rokonszenvvel és együttérzéssel rajzolja meg. Itt-ott meg-megcsillan ugyan a tréfa, a szelid móka enyhén fluoreszkáló sava, — ez azonban csaknem min­den esetben annak a speciális beszédaberrációnak, a magyar nyelv helytelen kiejtésmódjának szól, mely a tót ember sajátsága. A be­csületes magyar kérdés, az őszinte keresztény szeretet melege hajtja át az „Egy tutaj történetéiben a pesti fiukat, amikor a kis Misot turósgombőcokkal traktálják, éppen úgy, mint Eötvös alföldi magyar gazdáját, aki tulajdon gyermekévé fogadja az elárvult tót kislányt... Ezzel szemben mily szomorú ké­pet mutat a mostani tót sajtó, melynek a magyarság ellen alkal­mazott uszító, utszéli hangja, több, mint megdöbbentő. Mennyire meg- rázóan hat a tóíság iránti szimpátia emlőin nevelkedett magyar generáció lelkére az a most alkalmazott gya­korlat, mely az utonáilás és durva rablás kritériumát meríti ki a leg­teljesebb mértékben! A lealjasulás milyen mély rétegeibe kellett sü- lyednie egy népnek, hogy hideg kegyetlenséggel űzze ki otthonából embertestvércinek ezreit, hogy minden isteni és emberi jog ellenére bir­tokba vegye annak tulajdonát?! Hogyan egyeztethető össze a magyar szépirodalom kiválóságainak említett alti Udje azzal a szadista kegyetlen­séggel, amely ezer esztendő óta első Ízben jelentkezik ilyen apopleklikus dühhel az eddig szelid ielkü jósá­gos szivü tótságban ? Jókai, Eötvös, Mikszáth és Rákosi ott fenn a magasban bizonyára irtózva fedik el tekintetüket egy felhőkár­pittal, hogy ne lássák kedvelt tótjaik ilyen metamorfózisát, mi pedig, mi pedig... vájjon ezek után tiltakoz- hatunk-e az inkriminitált közmondás lényegi tartalma elleu ? Spectator. Gflzdiaí érdekli: Olcsó műtrágya, rézgálic Az anyag- és árhivatal előtejesz- tésére a Gazdasági Főtanács hozzá­járult olyan tervezethez, mely biz­tosítja a gazdáknak olcsó műlrá- gyával való ellátását. Mind a szu­perfoszfát, mind a péíisó nagyjából ugyanannyi búzáért lesz a gazdák számára kapható, mint amennyiért a háború előtt megvásárolhatták. A rézgálic árát is úgy szabályozták, hogy az borban kifejezve ugyan­annyiban kerül, mint a háborús elölt. Egy mázsa szuperfoszfát ára körül­belül 50 kg, egy mázsa pétisó ára pedig körülbelül 100 kg búza árá­nak fog megfelelni. Üssük fel Jókai vonatkozó regé­A koaliciős pártok felhívása a terménybeszolgáitatásról A koalícióban egyesült pártok a következő félhivást bocsátották ki: A székesfőváros, bánya- és iparvidékek dolgozói kenyérellátásának biztosítása céljából február 15.-én országszerte megindult a terménybeszolgál­tatás elszámoltatása. A koalícióban egyesült pártok nevében felhívjuk vidéki szervezetein­ket. hogy működési területükön a terménybeszolgáltatás teljesítését minél ha­tékonyabban támogassák és a kiküldött bizottságok, valamint elszámoltatási bi­zottságok munkáját tegyék minél eredményesebbé. Az ország dolgozóinak kenyérre van szüksége. Ezt pedig csak a be* szolgáltatási rendeletek maradéktalan végrehajtásával biztosíthatjuk. A kenye­ret biztosító munkából a koalíciós pártok vidéki szervezeteinek a helyi érde­keket és szempontot mellőzve tevékenyen kell kivenniük a részüket. Mindazok a pártszervezetek, amelyek a vonatkozó rendeletek végre­hajtását megakadályozzák vagy magatartásukkal az eljárást késleltetik vagy an­nak eredményességét kedvezőtlenül befolyásolják, a koalíció érdekeit vészé- lyeztetik és az ország közösségének érdekei ellen súlyosan vétetnek. A koa­lícióban egyesült pártok az ilyen magatartás legkíméletlenebb megtorlásától minden esetben gondoskodni fognak. Nagy Ferenc s. k. a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnöke, Rákosi Mátyás s. k. miniszterelnök helyettes, a Magyar Kommunista párt főtitkára, Szakasits Árpád s. k. miniszterelnök helyettes, a Szociáldemokrata párt főtitkára, Veress Péter s. k. nemzetgyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt elnöke. Április 1-től számított hat hónapon belül hazajönnek a hadifoglyok A magyar rádió arról értesíti a hadífogolyváró közön­séget, hogy a hadifoglyok április I-töl számított 6 hónapon belül, tehát szeptember hó végéig mindannyian hazakerülnek. Megnyílt Zemplén vármegye Nemibeteg Gondozó Intézete A Népjóléti Minisztérium 1947 február hó l*vel enge­délyezte, illetve elrendelte a nemíbeteg gondozó működését. E nagyfontosságu elhatározásával már régen szükségessé vált és hiányt pótló intézménnyel gazdagodott a megye és város egész­ségügye. Az intézmény a Népjóléti Minisztérium, Zemplén vár­megye és Sátoraljaújhely együttes hozzájárulásával indul meg. Felhívjuk a közönség figyelmét ezen intézményre és arra, hogy bárkinek bármilyen bőr- és nemíbetegsége vagy csak gya­núja is van, jelentkezzen az intézetnél. Rendelési idő naponta d. e. 9—11 -íg, hetenkínt kétszer kedden és csütörtökön d. u. 6—7-íg. Az intézet házassági ta­nácsadási működést is fejt ki és ilyen tekintetben minden há­zasulandó orvosi tanácsért oda fordulhat. A vizsgálat és keze­lés díjtalan, úgyszintén a kezeléshez szükséges gyógyszereket is a Népjóléti Miniszter ingyen adja a rászorultaknak. Az intézet vezetője dr. Waller Sándor kórházi főorvos, bőrgyógyász, uru- logus, szakorvos. Az intézet Erzsébet királyné ucca 9. (Erzsé­bet kőzkórház) szám alatt működik. Külön várószoba férfiak és nők részére. 2 ZEMPLÉNI KIS ÚJSÁG.

Next

/
Oldalképek
Tartalom