Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-07-27 / 31. szám
/ / / £<-•» . Je t) L. évfolyam 30. szám. /y\J K Ára 50 fillér. Sátoraljaújhely, 1947. Julius 20. ZEMPLÉNI A Független Kisgazda, Földmarjkás és Polgári Párt ZemplénVármegyei Szervezetének Lapja Főszerkesztő: Dr. Búza Béla Felelős szerkesztő: Kemény András Fömunkafárs : Dr. Dubay István 3 FÉ|JÍ gárdával ßlöFß „Harctéri jelentés a választási jronlról 3"eijes kisgazdapárti győzelmei várnait az augusztusi választásodtól a Semmelweis utcai „főhadiszálláson” A pártok „tervszerű rugalmas elszakadásokkal“ egymástól és kereteiken belül megkezdték „harimozdulataikat„. — Egyes pártok között már „kézitusa “ is volt. „Biztonsági óvintézkedések;“ kik nem szavazhatnak, kik nem választhatók és egyéb furcsaságok, a választási „előharcokból“... Még öt-hat hét pereg le és a magyar nép két év után ismét az urnák elé járul, hogy kifejezésre juttassa akaratát, s leadja szavazatait azokra, akikre rábízza további életének, sorsának vezetését; megválasztja országgyűlési képviselőit. Az augusztusi választások bejelentésével megkezdődött a választási küzdelem: a harc a pártok között: a voksokért. Ez a harc külső formában mégcsak az egyes lapok hasábjain nyilvánul meg és főként a fővárosban széke'ő pártok központjaiban érezhető. A vidék ma még aránylag nyugalmi állapotban van s ez jó is, mert talán sókkal fontosabb munkával, a kenyér betakarításával van elfoglalva. A fővárosban azonban már érezhető a választási „frontok“ kialakulása és az előkészítő „hadműveleti,, mozdulatok itt is, ott is fellelhetők. Sőt már egyes helyeken a szembe álló, illetve szembe került „hadoszlopok" között nyilt csatározásra, „kézitusára" is sor került. De tartsunk sorrendet a „seregek“ szemléjében s nézzünk körül kissé a választási fronton, hogy hogy is áll a helyzet. Régen volt. Szószerint is mondhatjuk, sírva jártak a magyar földön az emberek, akik a nemzet egyetemes érdekében a legnagyobb munkát végezték, a paraszti munkát. Volt okuk a búsulásra. Általában mindenkinek megvolt az, ami szükséges, csak a parasztnak semmije. Majdnem egyidő- ben 1928 telén, 1929 tavaszán Tiszántúlon, Dunántúlon összedugták a fejüket a parasztok, magyarók. Valamit tenni kell. Ha igy megy tovább, — érezte mindenki — földönfutóvá lesz a paraszt és koldusbotra jut az ország. Ősi ösztöne vezérelte a különböző vidékek magyarjait, földhöz“ vert parasztjait; szembe kell állani a rendszerrel bármilyen szenvedés árán és a sorson változtatni kell. Tiszántúlon, Dunántúlon, egyik faluban is, a másikban is felbukkant egy ember, egy paraszt, mellette egy veíeérző, parasztsorsot, magyarsorsot védelmező nadrágos. Ezek gyorsan, mint amikor nagy veszély közeleg, cselekedtek. Meglelték az összeköttetést. Levél jött, levél ment, futár jött, futár ment. Nem sok idő telt bele, igy az egész ország felelősségteljes parasztsága hitet tett a tettek ideje mellett. Tiszántúlon, Békésben, békés- tiek, Biharban, Derecskén, a bihariak, Dunántúlon, Alsónyéken, a dunántúliak leltek kapcsolatot egymással. A gárda egybe verődött. Az ellenálló pártnak a neve kész volt: Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt. Az első megyei szervezet Biharban bontott zászlót. Már ott megjelent a mai Kisgazdapártnak összes törhetetlen haracsa. Békésben már országos zászlóbontás volt, óriási paraszttömegek, hazáját, fajtáját féltő nagy sokaság tett hitet a magyar parasztdemokrácia mellett. Akkor, amikor ez még veszélyes volt. Vezérférfi kellett. Az összegyűlt parasztok vezérkara közösen, reménykedve, várva keresett, hivott valakit. Egy ember felé szállt a gondolat: Gaal Gasztont kívánták vezérüknek. Gaal Gaszton annak az elgondolásnak, ami a magyar nép leikéből feltört, iegnagyobb, mindenki előtt leg meghittebb képviselője volt. üzenet ment Gaal Gasztonntk és © vállalta, hogy megtesz minden tehetőt, de később több segítséget, több erőt, több akaratot kér. Napokon keresztül folyt a tárgyalás. Azt kérdezte, képviselve van-e a parasztság összes rétege? Mert mindegy annak a sorsa, aki paraszt, ha gazdagabb, ha szegényebb. Mind- n kettőt az ág is huzza. Össze kell fogni az egész parasztságot, a megmozdulásnak csak úgy van értelme. Valakinek eszébejuíotf, hogy a Ti* Folytatása a 2. oldalon. A „négv nagv"Kétségtelen. hogy a választási „hadműveletek“ a koaliciós pártok a „négy nagy“ frontján dől el. A többi kis pártok mint „csatlósok" sodródnak v*gy ide, vagy oda, ez attól függ majd, hogy hogy végződött a választási harc. A „négy nagy“ között azzal kezdődött a „háboru“r hogy koalició ide, koalíció oda „tervszerű ru galmas mozdulatokkal elszakadtak egymástól“. Megtörtént, hogy egyes pártok a „rugalmas elszakadásban“ annyira mentek, hogy saját kereteiken belül is történtek némi „elszakadások“, bár nem valószinő, hogy ezek rugalmasak, avagy pláne tervszerüek lettek volna. Ezt ugyan sohase lehet tudni, ilyen „háborús világban“, majd elválik a végső győzelemnél... A „négy nagy“ tehát elszakadt. Egyelőre az erős ellenfeleknek kijárd kölcsönös „respektte!,, néznek faikasszemet, de már .„eldördültek“ me;szehordó ágyúik, melyekkel egymás „tiinterlandját“ támadják. Ezek a „támadások“ egészen különösek. Nem bántják, sőt inkább édesgetik, cirógatják egymás népét, kínálnak neki fűt-fát, mindent, hogy elcsaiogassák őket egymás csatasoraiból. Egyszerre valahogy mindenki ráébredt, hogy ő „a nép egyetlen és igazi vezére,“ és mint iiyen csak ő terelheti a népet az igazi útra. Ebben a kérdésben nincs szakadás a „négy nagy“ között. De a „csatlósok“ között sem. És abban sem, hogy mindenik párt ráébredt arra, hogy a magyar nép lelkében mélyen gyökerezett a vallásos hit és a pártok egyszerre ugyancsak vallásosak lettek. Nagyok és kicsinyek egyformán harsogják és hintik a nép közzé „vallásos hitük“ ájtatos zsolozsmáit. Egyelőre idáig jutott a válasz tási „harci tevékenység“ a főbb mozdulatokban. ígéretek, Ígéretek és újra ígéretek ... „Kézitusa“ egy belvárosi penzióban Az elmúlt héten az egyik kis párt „vezérkari összejövetelein“ megjelentek az egyik nagy párt „ kiküldött megfigyelői“ is természetesen „álruhában“, megfelelő iratokkal ellátva férkőztek be az „ellenség“ soraiba. Hogy hogy nem, mégis ^összecsapásra került a sor, mert a „megfigyelők“ leleplezték „incognitójukat", melynek a vége „kézitusa“ lett. A „választási előcsatározás“ a mentőautókban, illetve a rendőrség államvédelmi osztályán nyert befejezést. Ez a kis választás előtti „epizód“ érthető izgalmat keltett nemcsak a pártokban, hanem a választó polgárok köreiben is. A „négy nagy„ is rájött hogy itt vajamit tenni kell, ez igy nem folytatható, mert mi lesz. a választásokon, ha már a választások előtt „kézitusára“ került a sor. Hogy az ilyen és hasonló eseményeket megakadályozzák, bizonyos „biztonsági óvintézkedéseket“ léptetnek életbe, ilyen a pártközi értekezleten már jóváhagyott uj választási törvényjavaslat. A'törvény- javasiatból kitűnik, hogy minden egyes szavazókörre 600 szavazó esik, az előző 400-zal szemben és választójogot nyer minden 20-ik életévét betöltött magyar állampolgár. Neu> szavazhatlak A Magyar közösség volt tagjai, valamint akik 1945. évi VI. t. c. 9. pontjában felsorolt szervezetek választmányi tagjai, vagy pártjuk országgyűlési képviselői voltak. Ugyancsak nem szavazhatnak az áttelepülésre kötelezett svábok, a feloszlatott szervezetek vezetői, kivéve ha tisztségükről 1941. junius 22.-e előtt lemondtak. A demokrácia ellenes magatartásukért el- bocsájtott tisztviselők, a kényszernyug- dijazottak, vagy politikai okokbol nyugdijesökkentettek, a magánvállalatoktól politikai okok miatt elbocsáj- tottak, valamint azok, akik 1945 október 31-ig nem tértek vissza. Azok sem szavazhatnak, akik a számlálólap kitöltésénél valótlan adatokat közöltek. Elvesztették szavazati jogukat azok is, akik 1947 julius 1-e előtt internálva voltak, kivéve ha azóta kiderült, hogy az internálás indokolatlan volt, vagy ugyaneddig a dátumig rendőri fel ügyelet alatt állottak. Kik nem lehetnek képviselik Az uj javaslat a passzív választójog kérdését is szabályozza. Nem választható képviselővé a Nyilaskeresztes
