Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-03-05 / 5. szám
8. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 5. szára. ügyi miniszter ur Ónagyméltósága felfüggesztette. Lapunk szerkesztőségét többen felkeresték, hogy vájjon ez a hir megfelel-e a valóságnak, vagy sem ? Ezúton értesítjük az érdekelteket, hogy hasonló rendelkezést a m. kir. földmiveléstigyiminisz- ter ur nem adott ki csupán a „Borászati Lapok* folyó évi 5. számában közölt rendelet értelmében jár el a földmivelésügyi kormány. Ebben a rendeletben csupán a költségvetések felülvizsgálásáról, valamint az egyes hegyközségi alakulás elhalasztásáról van szó. Tehát nem arról, hogy egy meglévő törvény egyáltalában nem fog életbelépni. Ilyen rendelkezés az adott helyzetben jogilag el sem képzelkető. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a hegyközségi járulékok kivetésének határait mérlegelni kell, de lévén a hegyközségi szervezet autonom, tehát önálló, ezúton is felhívjuk a t. hegyközségi tagokat, hogy a járulékok kivetése elleni fellebbezéseiket a vármegyei alispáni hivatalhoz adják be idejekorán. Ismételjük, hogy a hegyközségek működésének felfüggesztéséről szó sincsen és igy azoknak megalakulásáról gondoskodni kell. Hogy a megalakulás kellő mederben folyjék hogy a járulékok megfelelő összegben vettessenek ki, e tektntetben úgy a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete, mint pedig lapunk szívesen ad felvilágosítást.“ Ami a Tokajhegyalja területét illeti, itt egyetlen egy oly hegyközség sincs, amely az 1929. évi XVII. te. rendelkezései folytán alakult volna meg, mert a tokajhegyaljai hegyközségek az 1894. évi XII te. VIII. fejezete szerint alakultak, A Tokajhegyalja zárt területének vármegyei hegyközségi tanácsa mindamellett a hozzá a rendelet vétele napjáig beérkezett hegyközségi költségelőirányzatokat betekintés és észrevételezés végett felterjesztene, a földmivelésügyi miniszter ur a megfelelő utasítások megadása mellett azokat a tanácsnak már vissza is küldötte. A Hegyközségi Tanács a f. hó 12-én tartandó közgyűlésében fogja tárgyalni az eddig beérkezett hegyközségi költségvetéseket fi „Zempléni jazöa“ jelenleg vármegyénk legelterjedtebb, legtöbb példány számban megjelenő lapja. Ezért Hirdessünk a „Zempléni Gazdádban Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető: dr. Szén József plébános. Baromfiak hasznosítása a mező- gazdaságban. Irta: Kubacska Béla, Budapest. Mezőgazdasági növényeink közül a takarmányrépa és a cukorrépa igen jelentékeny károkat szenved a répabarkók kártevéseitől. Ha a fiatal répapalántákat erős bogárinvázió éri, nagyon gyakran minden védekező eljárásunk meddő marad és a lerágott növények teljesen kipusztulnak. A répabarkók (lisztes- és sároshátu répabarkó) elleni védekezés három részből áll, és pedig : a régi és az uj répatábláknak a körülárko- lásából, a répának klórbáriummal történő megper- metezéséből és a kártékony bogaraknak szedeté- séből. A szedetés történhetik napszámosok által, de igen előnyösen lehet ezt végeztetni baromfival, különösen pulykával és tyúkkal is. Nagy bogárjárás esetén és amikor kevés volt a rendelkezésre álló napszámos erő, számtalanszor vettük igénybe a gazdaságban a pulykák segítségét is, nagy tálkákban legeltetve velők a mégtámadt répaföldeket. A baromfival való legeltetés annyiból is célszerűbbnek bizonyult, mert a gyökérnyakban rágott lyukakból, honnan a napszámosok a bogarakat kivenni már nem tudják, a baromfiak minden nehézség nélkül szépen kiszedegették őket. A répaföldeken 30—50 drb-os falkákban legeltettük a pulykákat, egy-egy falkát egy pásztorgyerek őrizetére bízva, aki az állatokat föl és alá kergetve a répatáblán, azt egy pásztában teljesen megtisztította a bogaraktól. Az egyes falkákat egymás mellett terelgették a gyerekek egy-egy pásztában s igy az egész táblát befogták, kellő meny- nyiségü pulyka esetében. A legeltetést napokon át kellett végeztetni, hogy a rögök közül állandóan előbujó barkókat mind felszedjék. A kora reggeli órákban ne hajtsuk ki a földekre a pulykákat, csak kilenc fél tiz óra tájban. Ekkor kezd a répabogár vándorolni és ebben az időben kezdi el a répalevelek rágását. A korán reggel kihajtott pulykák erre az időre már teleették magukat más egyébbel és el is fáradtak, úgy hogy ilyenkor már csak a fák hüsében szeretnek heverni s mire a kora délutáni órákban újra elkezdik a legelést, a barkók nagyrésze akkor már ismét elbújt a rögök közé. Ha tehát erre nem fi-
