Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-03-05 / 5. szám
6. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 5 szám. sörgyárban és a szőlő több embernek ad kenyeret, mint a sörgyár. A szőlőket másra telhasználni, nem lehet, sörgyárakat esetleg más termelésre is át lehet alakítani. Külön adóval kellene sújtani azt az árpát, amit sörgyártásnál felhasználnak, sőt tovább megyek, meg lehetne teljesen szüntetni a sörgyártást. A betegek részére orvosságképen használt sör helyett, minden megerőltetés nélkül lehet sokkal nagyobb eredményre vezető gyógybort előállítani. Ezen korlátozással a belfogyasztás lényegesen emelkedne és az olcsóbb borok felvételére elegendő piacunk volna. A sörfogyasztás háttérbe szorításán felül kü- lömbséget kell tennünk a hegyi szőlők és a homoki szőlők között, helyesebben azon szőlők között, amelyek másra mint szőlőgazdálkodásra nem alkalmasak és azok között, amelyek szőlőgazdálkodásra nem alkalmasak és azok között, amelyek szőlőgazdálkodásra csak másodsorban alkalmasak, illetőleg, amelyek mezőgazdasági művelésre alkalmasak. A mezőgazdasági művelésre alkalmas szőlőket külön termelési adóval kell sulytani, amelyek a hegyi szőlők legalább háromszoros adójának feleljenek meg. 2. Kevés a szőlők hozama. Ez a panasz csak a hegyi szőlőkre vonatkozik és épen azéit indokolt a homoki szőlők külön megadóztatása. Ezen a bajon gondos szelekcióval és a hiányok pótlásával lehet csak segíteni. Ezen kérdéssel nem kívánok bővebben foglalkozni, csak mielőtt tovább mennék, megállapítom, hogy szőlőink tőkéinek legalább 20%-a hiányzik és azonkívül egy másik 20%-ra tehető az a kár, ami abból ered, hogy a meglévő tőkék, vagy egyáltalán nem, vagy csak keveset teremnek. Így a szőlőink csak 60%-át termik annak a mennyiségnek, amit teremni kellene. Ha most elgondoljuk, hogy a meddő és hiányzó tőkékre éppen annyi költségünk van, mint a termő {.tőkékre, akkor egyszerre világos, hogy miért kell ráfizetnünk, a szőlőtermelésre. Minden szőlősgazda megelégedne egy 20%-os nyereséggel és ezzel szemben 40% termés hiánya van. Ezen a téren lehet a legtöbbet segíteni és a legkönnyebben segíteni, csak erő, kitartás és munkakedv kell hozzá. 3. Nem kielégítő a borunk minősége. Sajnos, be kell vallanunk, hogy akkor, amikor a homoki szőlőkben a 13—15%-os édeskés borok nem ritkák, nálánk a bortermésünk legalább fele csak a 11—12% alatti. Sőt igen sok borunk van, amely a 9— 10%-nál nem magasabb és savanyú Ily borok nem alkalmasak arra, hogy a Tokajhegyalja régi hírnevét vissza állítsák és a szőlőbirtokosok ezek eladásából adóságukat kifizessék. Nem lehet rossz néven venni a termelőktől, hogy jobb minőségre nem törekszenek, de mikor keveset terem a szőlő és a birtokos aggódva látja szeptember végén, vagy október elején, hogy a szőlője napról-napra összemegy és a remélt mennyiségnél is sokkal kevesebb termésre számíthat, nem vár, {[hanem leszüretel és vinkót szüretel. Ezen gyenge minőségű borokat kimélet- nélkül halálra kell Ítélni, mert ezek nem alkalmasak arra, hogy a Tokajhegyalja régi hírnevét visz- szaállitsák. Tekintettel arra, hogy a technika viványait borgazdaságban már mindenütt igénybe veszik és a piac az olcsó édes borokat szereti. A kémia és a technika segítségével ezen borokat készítsük ki megfelelően és a fogyasztók kívánsága szerint, a külföldiek mintájára, hozzuk forgalomba. A 12—13 %-os borokat, mint állandó jellegű típus borokat, melyek évről évre teljesen ugyanazok legyenek, hozzuk forgalomba és csak az ezen felül álló borokat kezeljük, mint Tokajhegyaljai specialitásokat, amelyekért a lengyelek rajongtak és amelyekből a hegyaljai pincékben kevés van, de egész gyűjteményeket lehet még ma is a hires lengyel pincékben mohos üvegekben elképzelhetetlen évjáratokból felfedezni. A fenti válzoltakat szerény nézetem szerint, ha betartanánk, igen nagy eredményeket tudnánk elérni, de ezzel még nem szabad megelégedni. A bortermelésen, mint egyetlen foglalkozáson felől uj termelési irányokat kell keresnünk és azokat is könnyen megtalálhatjuk. A bortermelésen kívül célszerűnek mutatkozik részben a csemege szőlő termelésre áttérni, amely igen jó mellékjövedelem reményével kecsegtet, megfelelő arány mellett esetleg az egész termelési költséget fedezheti és amit a legfontosabbnak tartok, akkor ad a gazdáknak pénzt, amikor másból pénzt előteremteni nem tud és az utolsó fillérét szőlőmunkáltatásra adta. A szőlőtermelésen kívül igen fontos uj foglalkozási és termelési iránynak tekintem a gyü- mülcstermelést. A gyümölcstermelés fokozását egyrészt az arra alkalmas és kihasználatlan, jobban mondva minden művelés nélkül álló, parlagjaink jövedelmezővé tétele és a nagy belszükségletünk teszi indokolttá, amely nagy fogyasztást csak igen
