Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-10-05 / 19. szám
19. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal. tokaji, sárospataki és sátoraljaújhelyi járás főszolgabiráit és végül a sátoraljaújhelyi m. kir. pénzügyigazgatőságot, hogy az idegen származású boroknak engedély nélküli becsempészését akadályozzák meg, a csempészek ellen a törvény szigorával lépjenek fel. 14. A Tanács tagjai részéről egyhangúan felhangzott azon panasz, hogy a vaddisznók, nyulak, fácánok, elvétve őzek és szarvasok a szőlőkben és gyümölcsösökben nagy károkat okoznak. A Tanács a következőleg határozott. 248/1930 sz. A Tanács felkéri dr. Oláh István és Hegedűs Sándor tanácstagokat, hogy tegyék tanulmány tárgyává, hogy miként kellene az érvényben álló vadásztörvényt novelláris utón akként módosítani, hogy a szőlők és gyümölcsösök a vadak kártételével szemben megvédhetők legyenek. A tárgysorozat ezzel kimerittetvén, elnök a gyűlést berekeszti. Jegyzetté: Illésházy Endre Kurucz Károly sk. ügyv. titkár helyettes. a közgyűlés elnöke. Hitelesítik: Dr. Oláh István sk Deák Andor sk. Kevesebb elkeseredést! Irta: Dr. Baross Endre MSzOE igazgató, földbirtokos. Végigsöpör a gazdasági háború a küzdők felett, mint mikor a srapnellek tüze sodort köztünk és vert sort az élők sorában! A nagy gazdasági harc, ami ma dúl, nem kevésbé éles, mint a gépfegyver golyója, nem kevésbé romboló, mint a gránát és mi, akik végigéltük mindezeket, megértő- leg állunk a mának harcábán millió testvérünkkel együtt. De . . . Emlékezzünk vissza . .. vájjon esett-e zokszó, amikor rohamozni kellett és nekirohantunk a drótsövénynek és hónapokig odúkban éltünk és evett a tetü a Kárpátok között és ha fájt a testünk vagy a lelkünk — legyűrtük a fájdalmat, visszaszorítottuk a könnyeket és nem gondoltunk másra — csak a kötelességre! És sokan el is esteki Változott-e a helyzet? Nem! A küzdelem ideje nem mult el, a gazdasági harc nemcsaK nálunk, hanem mindenütt dúl és ezt a tényt fel kell ismernünk nekünk is, magyar szőlősgazdáknak 1 Mi is katonái vagyunk a gazdasági háborúnak, amit végig kell küzdenünk és nem szabad letenni a fegyvert. Állandóan ébren kell ügyelni érdekeink felett egyfelől, másfelől pedig továbbra is alaposan dolgozni. Az érdekek képviselete megvan, azokat támogatni szükséges. De szükséges becsületes, kitartó, elkeseredésmentes gazdasági munka is! És ez az amire reá kell térnem ma, amikor már elmúlt a konjunktúra, amikor a devasztált gazdasági rendből az uj gazdasági rend felé közeledünk. Ezt az átmenetet kell kibírnunk és itt nem szabad megtorpannunk! Legyünk elkészülve arra, hogy miként a fronton le kellett mondani mindenféle kényelemről és minden erőnket a harc számára kellett tartogatnunk, éppen úgy ma is a személyes igények hát- térbetolásával a gazdasági harc számára kell tartogatni minden energiát. Mert kétféle tőkével dolgozik a gazda! Az egyik az a pénz-tőke, amivel tényleg néhányan rendelkeznek, a másik pedig, ahol ez a pénztőke hiányzik és a személyes igények csökkentésének parancsa lép előtérbe. Ez is tőke. Felismerjük az adott helyzetet, lemondunk mindenről esetleg és csak a gazdaság céljait látjuk és azokat mozdítjuk elő. Tehát a gazdaság számára meg kell takarítanunk mindent, a gazdaságtól nem szabad elvonni az emberi élet számára a konjukturában könnyen fennmaradt pénzösszegeket. Uj számításokat kell csinálni. Talán ruhánkban és cipőnkben le kell rongyolódnunk, de gazdaságunkban nem! És már látom az időt, amikor ipari cikkeink árai is rövidesen kégytelenek hozzánk idomulni, tehát az igazságos arány rövidesen helyreáll. De addig is — szőlősgazdák! — ne engedjük a dekonjunktúra nehéz verejtékét az elkeseredés improduktív munkájával felcserélni! A szőlő megkívánja a maga munkáját — első kötelességünk, hogy ezt megadjuk neki! És itten, távolabbi jövőre gondolva, többek között és elsősorban a szőlő trágyázására gondolok a szüret küszöbén! Mert egy általános ipari és mezőgazdasági olcsóbbodás esetén, ami föltétlenül bekövetkezik, újból a többtermelés jelszava fog előtérbe kerülni. Ezt pedig elsősorben is a trágyázásnak nálunk sohasem hallott nagyságával lehet csak elérni, annálinkább, mivel a bő trágyázás nemcsak a termésmennyiségét emeli, hanem — különösen a műtrágyázás — a minőséget is javítja.
