Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-08-05 / 15. szám
8 oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 15. szám. A földmivelésügyi minisztérium a hegyközségi tanács előterjesztésének helyt adott s 20.029/1930. II. 2. szám alatt a következőleg rendelkezett. .A szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló 1929: XII. te. végrehajtása tárgyában 3600/ 1929. II. számú rendeletem 20. §-át a következő- kép változtatom meg: Zemplén és Abauj Torna vármegyék egyesített hegyközségi tanácsa helyébe „Tokajhegyalja zártterületének hegyközségi tanácsa“ lép 8544 hold szőlővel, Sátoraljaújhely székhellyel. Zemplén vármegyének Tokajhegyalja zártterületéhez nem tartozó községei kb. 406 h szőlővel Hajdú, Szabolcs, Ung, Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyék egyesitett hegyközségi tanácsa területéhez csatoltatnak, mig Abauj Torna vármegyének Tokajhegyalja zártterületéhez nem tartozó községei kb. 1738 h. szőlővel Heves, Nógrád, Hont, Borsod, Gömör és Kishont vármegyék egyesitett hegyközségi tanácsa területéhez csatoltatnak. Mayer sk.“ Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető : dr. Szén József esperes-plébános. A lábgyürükről. Irta: Bedő Árpád mérnök, Szeged. Ha tyuktartó asszonyainktól megkérdezzük, hogyan tojnak tyúkjai, száz közül kilencvenkilenc ilyen forma választ ad : az a bóbitás ott minden második nap tojik, az a sárgagatyás már 7-ik napja minden nap tojt stb. Ezekben a válaszokban benne van mindaz a nemtörődömség, amellyel baromfitartóink „foglalkoznak“ a baromfival és benne van a magyar baromfitenyésztés mai siralmasnak mondható állapota is. Mert nézzük csak meg közelebbről, mi rejlik az előbb idézett hangzatos válaszok mögött. A gazdasszony tavasszal, mikor a tyúkok elkezdenek tojni (télen nem is gondol tojásra gazd- asszonyunk), minden reggel megtojózza vagy to- józtatja tyúkjait s a tojókat bezárja valami ólba, hogy el ne tojjanak valami ismeretlen helyre. A gondosabb gazdasszony eleséggel és vízzel is ellátja az igy bezárt tyúkokat, de hány és hány helyen, egészen megfeledkeznek arról, ho y a tojós lyuknak is kell enni és inni. Néha délig minden lyuk megtojik, néha azonban délután 2—3 óra is van, mire annyi tojást talál a gazdasszony a tojófészekben, ahány tojóstyuk volt. Előbb-utóbb azonban együtt van a kívánt számú tojás s akkor szabaddá válnak a fogoly tyúkok. Minél szorgalmasabb tojó valamelyik tyuk, annál gyakrabban részesül ebben az ártatlan fogságban, ahol nem lévén elég mozgás — ha még bőven kap is ele- séget — szervezete ellustul s bizony azután hosszú hetekig elkerüli a tojásrakással járó fogságot. Sonkái szerencsésebbek azok a tyúkok, melyeket tojózás után szabadon engedik. Ezek elkerülik a fogságot s igy van alkalmuk eleséget is keresni és szervezetük a sok mozgás segítségével feltudja dolgozni az elfogyasztott eleséget. Amikor tojózás után a tyúkok letojtak s szabadon lettek engedve, akkor a gazdasszony fejben megjegyzi magának, hogy az a »búbos“ minden második nap tojik, vagy az a „sárgagatyás“ megszakítás nélkül már hetedik napja tojik. Arról nem is beszélek, hogy a minden Különösebb ismer tetőjel nélküli tyúkokról hiába kérdezzük meg gazdasszonyunkat, annyi azonban bizonyos, hogy ez a csak néhány tyúkra kiterjedő Jejbeli tojás- napló" legfeljebb néhány hétig vezethető pontosan s igy bizony évvégén csak gondolhatjuk, de biztosan megállapítani nem tudjuk, hogy az az agyondicsért „búbos“ vagy „sárgagatyás“ — szégyen ide, szégyen oda, — csak kb. 90 tojással ajándékozta meg rájuk büszke gazdasszonyát. Ebből az a tanulság, hogy a tyúknak nem kell hinni s nem fejben kell számontartani, hogy melyik tyuk mikor mennyit tojt, hanem napról- napra pontos tojásnaplót kell vezetni. Hogy a tojásnapló milyen legyen, az teljesen egyéni dolog. Vagy a függőleges sorokba kerülnek a tyukszámok (minden tyúkot számmal látnak el) és a vízszintesbe a napok, vagy fordítva. Különben minden szakegyesület árul ilyen nyomtatványt, vagy készséggel küld egy mintát. A fontos az, hogy ez a tojásnapló pontosan legyen vezetve, úgy hogy annak minden adatjára nyugodt lélekkel megesküdhessen annak vezetője. Tulajdonképen előbb kellett volna írnom a lábjelzögyürükről, azután a csapófészekről és csak utoljára a tojásnaplóról, de ha már az utolsónál kezdtem el, megtartom a fordított sorrendet s most röviden megemlitem a sokak szemében még ma is ördöngősnek kinéző csapófészek tulajdonképeni célját és rendeltetését. Magát a csapófészket most szerkezetileg nem ismertetem sokféleségük miatt, majd máskor ezekre is sor kerül. A csapófészek célja az, hogy lehetővé tegye a tojótyúkok pontos ellenőrzését és a tojásnapló pontos vezetését. Ezen célnak akkor felel meg, ha
