Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-12-30 / 24. szám
6. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 24 szám. 11. Kimondja a gyűlés, hogy jelen határozatát küldöttségileg fogja a magas kormány színe elé juttatni és hogy a jelen határozatban körvonalazott kívánságát mindaddig napirenden fogja tartani és annak kivitelét mindaddig fogja a mindenkori magas kormányzattól szorgalmazni, amig csak kérelme méltányos elintézést nem nyer. 12. Kimondja a gyűlés, hogy tiz pontban foglalt jelen határozatát megküldi a csonkaország valamennyi törvényhatóságában lévő társ Gazdasági Egyesületnek azzal a céllal, hogy a végpusztulás előtt álló magyar mezőgazdaság és életmegmentésére irányuló ezen mozgalmát kiterjessze az egész magyar hazára. A határozati javaslat elfogadása után Illés- házy Endre egy. titkár reflektált azon észrevételekre, amelyek a felszólalók részéről a Gazdasági Egyesület működésére vonatkozólag elhangzottak. A többiek között előadja, hogy a Gazdasági Egyesület ezideig azért nem alakíthatta meg a Gazdaköröket, mert a kormány az eddig beterjesztett alapszabályokat nem hagyta jóvá. így kilenc éve vár 16 zemplénmegyei község Gazdaköre a belügyminiszteri jóváhagyásra. Most azonban ezen a téren is lényeges változás ált be, igy nincs akadálya annak, hogy a Gazdakörök a vármegye minden községében megalakulhassanak. A tárgysorozat ezzel kimerittetvén, elnök a gyűlést berekeszti. Kmf. jegyzetté: Illésházy Endre dr. báró Waldbott Frigyes kir. gazd. tanácsos, egy. e. alelnök a közgyűlés egy. titkár. elnöke. Hitelesítik: Cornidesz Albert sk. Andrássy János sk. A ZEMPLÉNI GAZDA HIRDETÉSI DIJAI. Általában: egy □ cm. 4 fillér. Egy egész oldal 400 □ cm. P. 16 Egy fél 200 □ cm. P. 8 Egy negyed 100 □ cm. P. 4 Egy nyolcad „ 50 □ cm. P. 2 Egy tizenhatod „ 25 □ cm. P. 1.20 Keskeny, szalaghirdetés legfölebb 3 X 23 = 69 Q cm. á P. 3.00 Állandó, legalább hatszor egymásután feladott hirdetéseknél 30% engedmény. Szőlőgazdasági rovat. A borfogyasztási adónak megszűnt a létjogosultsága. Irta: Moskovics Miksa. Egy olyan külföldnek, mely bort importál, egyik olyan szaklapja, mely a borkereskedelmet képviseli, tehát kétszeresen feltétlenül érdeke, hogy a magyar termelési piac olcsó konveniáló felesleggel rendelkezzék, mégis komoly megértéssel regisztrálja azon lesújtó véleményt, miszerint az egy „nonsens“, hogy nálunk a fogyasztási adó gyakran annyit tesz ki, mint a bor vételára. Ha a helyzet nem volna olyan szomorú, azt vetném közbe tréfásan: de még sem üti meg a termelést költséget! mert Trianon óta elég gyakran azon alól is kénytelen a termelő túladni rajta Azt hiszem, talán érdemes és időszerű ezen alkalommal az akcizák és egyéb terhek történetét a borral kapcsolatban feljegyezni és fejtegetni. A régi magyar földesur teljhatalmulag rendelkezett a földdel és annak összes termelésével s ezért a borvidéken, ha bárki és bárhol szőlőt telepitett, természetbeni dézmát — tizedet — kellett adnia a földesurnak Ezt az állam beváltotta és a filoxerás időszakban elengedte, vagyis teljesen felszabadította a bortermelést. De a kisebb királyi jogok alapján jogot gyakorolt a földesur az italmérési (regale), vásári, vizi, hidvám, malom stb. jogok fölött is. Ezek által módjában állott a magyar nép fogyasztását, kereskedelmét, iparát a saját javára kihasználni. Mindezeket az állam nagyrészben szintén beváltotta és mint jogutód tovább élvezte. A fogyasztási adót kivéve, a modern kereskedelem és kifejlesztett technika, a többi jogokat annyira túlszárnyalta, hogy azok maradványai alig érezhetők. Az italmérést azonban és vele együtt a borfogyasztási adót mélyítve és szélesítve, nagyon alaposan építette ki az állam. Amig a kettős monarchiában a közös véd- vám piacot biztosított a magyar bornak, az akciza tényleg csakis a belföldi fogyasztót terhelte. A termelőt csak alig érintette, hiszen nagy Magyar- országnak mindenfelé szabad volt a kivitele, ahol más bor vámmentesen nem versenyezhetett vele. Itthon pedig megfizette a fogyasztó, a szállítási költséget, ugyanazt a paritásu árt, mint Lemberg- ben, vagy Wienben s ezenfelül a fogyasztási adót,
