Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-12-30 / 24. szám
4. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 24. szám foglalni és a határozati javaslator magasabb fórumok elé terjeszteni kívánják. Arra azonban bizonyára nem igen gondol senki, hogy ezt a határozati javaslatot és ezt a jegyzőkönyvet írásba is kell foglalni és több példányban lemásolni, hogy a gyülésf megelőzően rengeteg levelet, meghívót kellett írni, hogy mindehhez papír, boríték, bélyeg, Írógép kell, az írógép mellé irodai személyzet: hogy kell egyesületi titkár, aki mindezt megírja és elvégezze, el- küldje és expediálja, hogy mindehhez iroda, fűtés és világítás is kell, — szóval hogy egy gazdasági érdekképviseleti szervnek működéséhez bizonyos. — bármilyen szerény, — anyagi költségek elkerülhetetlenek. Ha pedig mi ezen költségek fedezésére azt a néhány pengő évi tagdijat kérjük, vagy ha megkívánjuk, hogy tagjaink az egymással és a központtal való összeköttetés fönntartása céljából, évi 4 pengőért járassák a „Zempléni Gazdát“, úgy sajnos, a legtöbb esetben zárt ajtókra, siket fülekre találunk. Állítom, hogy az a körülmény, hogy a Z. G. E. az utóbbi évek alatt tönkre nem ment, hogy ez a szerv ma még itt áll Önök előtt és szervezetét készséggel, örömmel bocsájta a gazdaközönség rendelkezésére, — az nem ennek a gazdaközönségnek, hanem annak a néhány lelkes, kitartó férfiúnak az érdeme, akik éveken át keserves kínlódással és önzetlen munkájukkal fönntartották az Egyesületet és szinte összekoldulták az ehhez szükséges anyagi eszközöket. Engedjék meg, hogy mindezt ily őszintén megmondtam. De én az őszinte szónak vagyok a barátja, én azt mondom akkor is, ha nem kellemes amit mondok. Engem nem fütenek politikai ambíciók és nem szeretek szerepelni, örülök ha engem békében hagynak. De szívesen teljesítem azt a feladatot, amelyet a vármegyei mezőgazda- sági érdekképviseletek vezetésével magamra vállaltam. Viszont azonban joggal elvárom, hogy engem a vármegye gazdaközönsége ne hagyjon magamra, hanem a maga részéről is teljesítse azt a csekély kötelességet, melyet az agrárszellem ápolása és a kellő összetartás tekintetében tőle megkövetelhetünk. Ezek előrebocsájtásával áttérünk a mai gyűlésünk tárgysorozatára. Arra kérem az igen tisztelt fölszólalókat, ne méltoztassanak túlságosan kiterjeszkedni a panaszkodásra, mert hiszen a bajainkat úgy is ismerjük és érezzük mindnyájan, hanem szíveskedjenek inkább rámutatni azokra az eszközökre és teendőkre, melyekkel a bajokat orvo solni lehetne. Végül fölhívom szives figyelmüket arra, ne terjeszkedjünk ki a politikára, mert Egyesületünk és mai gyűlésünk is nem politikai, hanem kizárólag gazdasági jellegű. Ezek után Isten áldását kérve mai tanácskozásunkra, áttérünk a tárgysorozatra. Kerekes József uradalmi főintéző szólott ezután. Szükségesnek látták a gazdák megszervezését, ez okból kérték e gyűlés összehívását és hogy a gazdaközönség lássa, hogy vele az arra hivatott intézmények szeretettel foglalkoznak. Csáky Dániel kisgazda szólott elsőnek a napirendhez. Feltárta az eladósodott kisgazda helyzetét, kérte a kormány intézkedését az iránt, nehogy a föld kicsússzék a kisgazda kezei közül. A magyar gazda mai szomorú helyzetét a bankuzsora idézte elő. Arra kéri a Gazdasági Egyesületet, hasson oda, hogy a gazda olcsó hosszúlejáratú hitelhez jusson. Fedák Miklós gör. kát. esperes a bankuzsora fojtogató veszedelmére mutatotl rá és kemény szavakkal mutatott rá a rendszerre, mely ezt tűri. A mai bankok nem töltik be hivatásukat. Eddig mindenki úgy tudta, hogy a bank egy Üzlet, ahol pénzt lehet felevnni. Ma már nem úgy van, mert a bankok a tőkét nem a gazdasági élet megsegítésére fordítják, hanem saját üzemeik, gazdaságaik, gyáraik fejlesztésére. Indítványozza, hogy a kormány vonja a bankokat szigorú ellenőrzés alá és bűntettessé az uzsorát kíméletlenül. Adjon az állam ólcsó pénzt a gazdának, mert ha a gazda tönkremegy, tönkremegy maga állam is. Tantó János ref. lelkész azon különbözeiről beszélt, amely a gazda által termelt nyerstermény ára és az abból előállított iparcikk ára közölt van. A kartellek visszaélésének terhére Írja ezt, ez ellen kér orvoslást. Id. Körömi Gábor a vidéken dúló gabonauzsora ellen szólott. Tantó János a súlyos adóterhek: az adó, — a vámrendszer, a vasúti tarifa tarthatatlanságáról beszél. Czagány László kisgazda a fővárosi és vidéki gabonaárak közötti indokolatlan különbözetekről beszélt. Hibáztatja a kisgazdatársadalmat, hogy szervezetlensége miatt idáig fejlődni engedte a dolgokat. Figyelmeztette a magyar társadalmat,
