Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-12-05 / 23. szám
6. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 23 szám. 100 cm. átmérőjű négyzet alakú gödröket, ahol több tőkehiány van, ott összefüggő árkot ásunk, igy a talajunk mintegy uj forgatást kap és ezekbe a gödrökbe tavasszal 2 éves gyökeres fásojtványo- kat ültetünk bőséges trágya mellett, Ezek a pótlások teljesen úgy gondozandók, mint az uj telepítések és körülöttük az erős fáju tőkéket bokornak nevelve műveljük, hogy a napfény, levegő minél jobban érhessék a zsenge hajtásokat, hogy azok egy év alatt megerősödhessenek. Gyökeres amerikaival is pótolhatunk ugyanígy, de ennek hátránya, hogy az utóbbi években a zöldojtások nem igen sikerülnek és kedvezőtlen idő esetén évekig tart, míg szőlőnk ismét rendbe jön. Következő teendőnk a felújításra kerülő táblákon — nehogy az első telepítésnél elkövetett hibákba újból beleessünk — megállapítjuk, szőlő- területünk talaja milyen alanynak alkalmas. Tokajhegyalján mint alanyfajta, számításba jöhet a Ripária Portalis, a Berlandieri Ripária keresztezések és a tulnedves, hideg talajba a Ripária x Solonis. A Ripária Portalis jó alany, a mély termő- rétegű, televényes, vastartalmú, nem túl száraz, üde, mészszegény talajokban. A talajban 10—12 o/o meszet tűr. Ha ennél több mész van a talajban, fellép rajta a chlorozis. Ez okozta főleg a Déi- hegyalja szőlőinek pusztulását. Ugyancsak hamar kipusztul, ha a talaj viz átnemeresztő, kötött agyag. Tehát ahol ilyen szőlőtalajunk van, semmi szin alatt ne próbálkozzunk Ripária alanyu telepítéssel. Száraz és kevés termőréteggel biró talajokat, ha abban mész nincs is, szintén ne telepítsünk Ripáriával, mert a Ripária telepítések elengedhetetlen feltétele a tápanyagokban gazdag talaj. A másik úgyszólván minden talajra alkalmas kitűnő alanyfajtánk, kivéve a túl nedves és a már 45—50%-on felüli mésztartalmú talajokat: a Berlandieri Ripária Teleki 8 B. és 5 A. Bár nem hinném, hogy a Tokajhegyaljának — kivéve a tokaj —tarcali lösztalajokat — lenne 40% mésztarta- lomnál meszesebb szőlőtalaja, igy minden olyan talajban, amelyik nem kimondottan Ripáriának való — bár a kimondott Ripáriás talajban is jobb jobb miut a Ripára — ezzel telepítsünk. Tőkéi életerősek, bőven teremnek és a száraz, kőtörmelékes, meszes talajokban is szépen diszlenek. Nagy előnye, hogy a rája oltott tőkék korán, már a 3— 4. években teljes termésbe jönnek és a bőtermő- hozamuk dacára magas cukortartalmú mustot adnak. Továbbá, éppen erőteljes növekedésük miatt pótlásokra nagyon alkalmasak. Termését ugyanakkor, vagy valmivel hamarább érleli be, mint a Ripáriára ojtottak. Bár a két Berlandieri Ripária szelekción kívül még több más jó szelekció is van, de mivel ez a kettő a legjobb, azért ezeket emeltem ki. Ott, ahol igen kötött, hideg és kimondottan nedves talajunk van és ezt akarjuk sikerrel felújítani, a legmegfelelőbb alanyfajta a Solonis Ripária keresztezés. E fajtának a túlságos nedvességgel szemben is nagy ellenállóképessége van, vesszőjét és termését korán érleli. Az ilyen kötött, hidegvizes talajokban a Ripária Portalis chlorosisba esik, mig a Solonis x Ripáriának ez az alkalmas talaj. Az általános rekonstrukciónál ezt a körülményt sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert sok szőlőnk pusztulását éppen a talaj túl nedvessége okozta. Az ojtványszőlőkön kívül a tokaji hegy lösztalaján még számításba jöhet az európai szőlővel való telepítés, ahol esetleg a talaj tulmagas mész- tartalma miatt a Berlandieri x Ripária sem menne. De itt is számításba kell venni, hogy a szénké- neggel fenntartott szőlő bő trágyázást kiván a szénkénegezés elmulasztása esetén pedig szőlőnk ki van téve a pusztulásnak és a hazai szőlőfagy ellen is kevésbé ellenálló, mint az amerikaira ojtott. Ha az újonnan telepítendő területek már évek óta parlagok, azokat a forgatás után minden további nélkül azonnal beültethetjük szőlővel, mig a most kiirtott szőlőterületeket ajánlatos a telepítés előtt 1—2 évig pillangós növényekkel bevetni. Tudjuk, hogy a talaj nitrogén tartalma a hosszú szőlőkultura alatt kimerült, a pillangós növények pedig nitrogént gyűjtők és egyébként is a talajnak szüksége van némileg a pihenésre. Újabb tapasztalatok szerint egy erős szénkénegezés igen jó hatással van a betelepítés előtt és, ha erősen meg- szénkénegezzük a talajt, elmaradhat az 1—2 évi pihentetés is. A telepítés előtti erős talajszénkénegezésnek jó hatása abban nyilvánul, hogy a szétáramló szén- kéneg gázok a talajban levő baktériumokat megsemmisítik és ezzel megszüntetik a baktériumok által okozott úgynevezett talajuntságot. A meddő talajt oly mélyen forgatjuk, hogy 60— 70 cm. tiszta sziklamentes földet kapjunk. A telepítésnél csakis jól beérett, tökéletes forradásu és erőteljes gyökérzetü, I. osztályú fás- ojtványt használjunk. Az ojtványokat legjobb, ha saját magunk készítjük, de ha ez nem áll módunkban, úgy azokat minden bírálatot kiálló, megbízható helyről szerezzük be, még ha egyébként
