Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-05-20 / 10. szám
IX. évfol' Sátoraljaújhely, 1929 május 20. 10. szám. Szerkesztő kiadóim.. Sátoraljaujhe. Vármegyeház II. udvar, 1. emelet. 4» UU idPLÉHI GAZDA MEZŐ- ÉS SZÖLÖGAZD AS ÁGI SZAKLAP Megjelenik minden hó 5. és 20-án Előfizetési ár : Egy évre 4 pengő. Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő; Dr báró WALDBOTT FRIGYES alelnök. Egyesületi élet. Állatdijazás. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület mezőgazdasági osztálya, folytatva a 4 éve követett tevékenységét, ezidén is fog rendezi szarvasmarha- és lódijazást. Ezen díjazások fontosságát itt külön hangoztatnunk fölösleges, mert mindenki, aki látja állattenyésztésünk elmaradottságát, tisztában lesz avval, mily célszerű egy gazdasági körzetben a legjobb és tenyésztésre legalkalmasabb állatoknak hozzáértő szakemberek általi kiválasztása és dijakkal vagy oklevéllel való kitüntetése. Korábbi határozat alapján az idei állatdíjazást a vármegye székhelyén, Sátoraljaújhelyen fogjuk megtartani, még pedig junius legvégén vagy julius elején, még később meghatározandó napon. Azért kell ezidén a szokottnál későbbi terminust választani, mert a kedvezőtlen, zord tavaszi időjárás miatt későn kerültek az állatok legelőre és még későbben juthatnak csak zöld takarmányhoz, így célszerűnek látszik bevárni amig a hosszú, kemény tél folyamán és a takarmányhiány miatt sok esetben leromlott állatok ismét jó kondícióba jutnak. A díjazás napját és részletes programmját a „Zempléni Gazdá“-ban kellő időben fogjuk közölni. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület elnöksége. €gy ötlámpás rádió tölcséres hangszóróval, telepekkel együtt 295 p-ért eladó. Cim : Jarasovics Sándor Sátoraljaújhely, Tompa ucca 15. Felelős szerkesztő: ILLÉSHÁZY ENDRE ügyvezető titkár mezőgazdasági rovat Rovatvezető.' dr báró Waldbott Frigyes a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület mezőgazdaság osztályának elnöke. Kisgazdák védelme. Irta: Kerekes József urad. intéző. A .Zempléni Gazda“ f. évi 5-ik számában felvetettem azon legvégső eszközök alkalmazásának kérdését, amellyekkel kisgazdáinknál úgy magán, mint nemzetgazdasági okoknál fogva ki lehetne kényszeríteni a többtermelést. Főként a katasztrófális fagykárok miatt ismét aktuálissá vált ez a fontos kérdés és tudjuk, valamint a napilapokból is olvashatjuk, hogy kisgazdáink nagy része, az elviselhetetlen gazdasági terhek súlya alatt teljesen eladósodott és nem birja a horribilis uzsorakamatokat. E kétségbeejtő körülményre már a hatóságok figyelme is felhivatott, mert az eladósodott kisgazdák, hogy legalább kamatjaikat tudják fizetni, a búzájukat 16—20 P-ős árban előre eladják. Ilyen körülmények között önként felvetődik, mi célja van tehát a 16—20 P-ős búzaárak mellett a többtermelésnek ? Mindezekből azon szomorú tapasztalatokat vonhatjuk le, hogy nem azé a haszon, aki erre verejtékes munkájával rászorult, aki hajnaltól késő estig dolgozik, küzd a lehetetlennel, harcban áll az elemi csapásokkal és a korai kártevők légiójával és a vége az, hogy fáradtságos munkája dacára nem hogy gyarapodna, de tönkre megy. A „Köztelekében a f. év elején egy cikkíró számszerű és pontos adatokkal kimutatta, mibe kerül a búza termelési költsége uradalmi kezelésben és 8 q búzát véve kát. holdanként, kihozott q-ként 28 pengőt. Elég bajunk, hogy legalább ilyen árban nem tudjuk értékesíteni búzatermésünket, hanem a fent jelzett — világpiacon soha nem jegyzett — árakon kénytelen a kisgazda búzáját A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye.
