Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-07-20 / 14. szám
15. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal lemes reményeket ébresztettek Hegyaljánkon, azonban akkor hirtelen beszüntették a további kivitelt. Megjelentem tehát Belitska Sándor magyar követ és meghatalmazott miniszter urnái, aki any- nyira szivén hordja az egész Magyarország, de különösen a Tokajhegyalja érdekét, hogy a legnagyobb készséggel adta meg a felvilágosításokat a borszőlő exportja tárgyában. Sajnos éppen a vámtételek tanulmányozása közben jöttünk rá a kereskedelmi szerződésnek egy kellemetlen klauzulájára, amely a nyersszőlőnek bevitelét minimális vámtétel mellett — mely a bor vámjának cca negyedrésze — engedélyezi ugyan, de a behozható szőlőmennyiség megállapítása a lengyel pénzügyminisztől függ. Itten van a kutya elásva! Tehát azért maradt olyan hirtelen abba a pár év előtt szépen megin- | dúlt borszőlő export, mert a lengyel pér.zügymi- j niszter — bizonyára cseh-francia információk alapján — elégnek találta a bevitt szőlőmennyiséget. : Kérésemre Belitska követ ur őnagyméltósága igazán a legnagyobb előzékenységgel járt közbe a j lengyel pénzügyminiszternél, ahol én 500 vaggon j nyersszőlő bevitelének engedélyezését kértem, melyre a követ urnák hozzám intézett levele szerint már j 150 vaggon engedélyeztetvén és kilátásba helyezi még további 200 vaggonnak beviteli engedélyezését. Ezen Lengyelországba bevinni szándékolt | nyersszőlőre a beviteli engedélyt csakis lengyel- j országi kereskedők kaphatják, miért is érdekünkben ! áll, hogy lengyel üzletfeleink figyelmét felhívjuk | ezen nyersszőlő beviteli engedélyek kellő időben való elnyerésére, hogy amint a Campagne megindul, az már kéznél legyen. Sárospatak, 1928 julius hó Csajka Endre. I Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető : dr. Szén József plébános. Levél Mosonmegyéből. Mindnyájan, akik előszeretettel foglalkozunk a nemesebb baromfi tenyésztésével, örömmel tapasztaljuk, hogy a legutóbbi néhány esztendő alatt az állattenyésztésnek ez a legmodernebb ágazata nálunk is rohamosan tért hódit. Így van ez Magyarország sok vidékén, amiről tanúskodik az itt közölt levél. A levél írója Szécsényi István, magyaróvári postafőnök, az ottani vármegyei barom- fitenyésztési egyesület elnöke, országunknak egyik legkitűnőbb baromfitenyésztője. Magyaróvár, 1928. julius 20. . . Egyesületünk hatalmas lépésekkel halad előre. Hála Istennek már oda jutottunk, hogy nagymennyiségű, mintegy 12.000 darab tenyésztojás kiosztásáról számolhatok be. Ezenkívül nagyszámú tenyészkakast, főleg Rhode islan- dit, is kiosztottunk mérsékelt áron s most folyik a tenyészgácsérok kiosztása. Veszünk két 200 tojásos keltetőgépet és négy müanyát s azokat ki fogjuk adni két arra érdemes községnek, hogy a gazdákkal megismertessük és megked- veltessük a mesterséges csibekeltetést és ne velést. Kiosztottunk tagjaink között ingyen oktató füzeteket, hogy tenyésztési tudásukat emeljük. Elértük már azt a nagy eredményt, hogy az egyik törekvő községünk képviselőtestületi határozatot hozott, miszerint minden parlagi kakast kiirtatnak és kizárólag Rhode islandi fajkakasokat állíttatnak be a gazdákkal. Ez legnagyobbrészt már keresztül is van vive. Jövőre ilyenkor már büszkén mondhatjuk, hogy lesz egy községünk, ahol tisztán és kizárólag egytípusú, modern és jó fajtájú baromfi lesz csupán. Nagy munka ez, igazán fáraszt, de látva az eredményt, nem riadok vissza a nehézségek elől ..." Annyira megörültem ennek a levélnek és az abból kitűnő szép eredménynek, hogy azt gondoltam, megkérem a „Zempléni Gazda“ főszerkesztőjét, tegye azt közzé, hátha buzditólag hat a zemplénmegyei baromfitenyésztőkre is és talán jó eszmét ad az e téren követendő eljárást illetőleg. Nagyon kívánatosnak tartanám, ha akadna, aki ehhez a gondolathoz hozzászólna. Nem szabad engedni, hogy Zemplénmegye lemaradjon a manapság oly szédületesen fejlődő baromfitenyészet terén, sőt azt kívánnám, hogy ezen hasznos és szép foglalkozás körül éppen Zemplénmegye, ahol megvan annak minden előföltétele, vezetőszerepet vigyen. W.-né. Hirdessünk a ,Zempléni gazdádban
