Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-05-05 / 9. szám
9. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal 100 liter permedéhez, mint az l°/o-os permedé j készítésénél. Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető : dr Szén József plébános Hogyan kezdjük? Irta: rovatvezető. Nemzetünk szívós élniakarásának, elvitathatatlan életképességének fényes tanúbizonysága az j az egyre fokozódó erőkifejtés, melyet az iparban, | kereskedelemben, kultúrintézményekben egyaránt tapasztalhatunk. De talán egy téren sem nyilvánul meg oly nagy fokban a nagyobb eredmények elérésére való törekvés mint mezőgazdaságunk egyes ágazataiban, ahol a „többet, jobbat, olcsóbbat" jelszóval oly erőteljes munka indult meg, mely nemcsak azt célozza, hogy a nemzetek nagy konkurenciájában megálljuk helyünket, hanem hogy területi megcsonkitottságunk dacára is némileg vezető szerephez jussunk. Ennek a szívós munkának természetes követ kezménye lett elsősorban a magyar állattenyésztés hatalmas fellendülése, melynek a nemreméltnél is kedvezőbb fejlődését eléggé bizonyítja a mostani tavaszi tenyészállatvásár, illetve az ott bemutatott j anyag minőségbeli elsőrendüsége. Már a háború előtti időkben is állattenyésztésünk egyik erős oszlopa volt az aprójószág tenyésztés, az utóbbi években azonban a fokozott tevékenység hatása alatt ez oly lendületet vett, hogy az e téren elért, szinte tüneményszerünek látszó eredmények folytán az egyébként közömbös nagyközönség is nemcsak tudomást vett erről a jelentős jövedelmi forrásról, hanem fokozottabb mértékben is érdeklődik iránta. A köztudatba ment már át egészen, hogy ez a terület az, ahol a többtermelést és jobbtermelést a legrövidebb időn belül el lehet érni s melynek jövedelmi lehetőségei egyelőre meg sem állapítható mértékben fokozhatók, miután a baromfi és tojás- fogyasztás egyre nagyobb arányokat ölt. A nagyközönségnek a baromfitenyésztés iránt megnyilvánult általános érdeklődését bizonyítja az a sok levél és szóbeli kérdezősködés is, mely a Z. G. egyes olvasóitól a közel hónapokban hozzám érkezett s mely érdeklődések mind abban a lázas kérdezősködésben csúcsosodnak ki: hogyan, mi módon lehetne egy sokat jövedelmező baromfitenyészetet megkezdeni ? Jelen cikkemben a legjobb tudásom szerint próbálok valamennyi kérdezőködőnek közös választ adni s eddigi tapasztalataim alapján sorba veszem azokat a főbb pontokat, melyek egy jól megalapozott s kellő jövedelmet biztositó baromfiteny^szet létesítésénél alapul szolgálhatnak. Előre bocsátom, hogy akit e foglalkozás iránt kizárólagosan a jövedelem utáni sivár vágyódás hajt s a tenyésztést nem maga irányítja, hanem annak vezetését fizetett alkalmazottra bízza, azt nagy csalódás fogja érni, mert nem elég pusztán vérmes reményekkel ábrándozni, még kevésbé a hiányzó szakértelmet s a tenyésztés iránti kedvet és szeretetet pénzzel akarni pótolni 1. A magyar közmondás azt tartja: aki sokat markol, keveset fog. Akárhány kezdő tenyésztő felbuzdulva a fajbaromfi jövedelmezőségéről szóló újságcikkeken, a gyors meggazdagodás reményében nagy méretekben kezd neki a tenyésztésnek, a kezdet kezdetén költséges és hiábavaló befektetéseket eszközöl (talán legelső dolga 2—300-as keltetőgépet beszerezni), előtte teljesen ismeretlen telepekről nagy tömegű, olcsó, de haszon szempontjából teljesen értéktelen tenyészanyagokat rendel stb., mikor aztán eljön az első évi zárszámadás, keservesen látja, hogy az eredmény — alapos ráfizetés. így aztán nemcsak önmaga veszíti el kedvét a további tenyésztéstől, de másokat is lebeszél arról a köztenyésztés kárára. A kiindulás pontja legyen az az elv, hogy ne akarjunk egyszerre gazdagok lenni s ne akarjuk a befektetett tőkét már az első évben tízszeresen visszakapni, mert aki előbb kellő gyakorlatot és tapasztalatot nem szerzett, főképen aki még nem szerezte meg a baromfitenyésztésnek egyéb titkai mellett azt a tudást, hogy miképen lehet nagy jövedelmet minél kevesebb költséggel elérni; az csak kicsiben kezdheti a tenyésztést s szerzett tapasztalatainak arányában s a helyi viszonyoknak megfelelően fejlesztheti fokozatosan azt nagyobb arányúvá. 2. A tenyésztés megkezdése előtt tisztában kell lennünk azzal is, hogy mit akarunk. Ma a tenyésztők két csoportba oszthatók: a sport vagy kedvteléses tenyésztőknek első és legfőbb törekvésük olyan ideál egyedek előállítása, melyek a standard által megállapított fajtajellegnek legjobban megfelelnek vagy legalább is megközelítik azt. Ezek csupán a külsőre, a szépségre fektetik a fő- sulyt, tekintet nélkül az állatok gazdasági értékére és teljesítő képességére. Ezzel szemben a haszonbaromfitenyésztők előtt mindig a tojóképesség
