Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-12-20 / 24. szám
24 szám ’ ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal. nál fogva felakasztják és napokig koplaltalják. — Ez kimondott állatkínzás! A mai baromfitenyésztőnek egészen más, sokkal emberségesebb, biztosabb és radikálisabb eszköz áll rendelkezésére a kotlási láz megszüntetésénél. Ezen eszköz az u. n. kotlási hajlamok megszüntethető ketrec, mely nem egyéb, mint egy közönséges, 40—50 cm. magas, ugyanolyan hosz- szu láda szerű ketrec, melynek feneke durva lécekből van öszeróva, úgy, hogy a kotlósnak igen kényelmetlen helyet ad s ezen kényelmetlen helyzetében rövidesen elmúlik kotlási láza. Sokszor más környezetbe való puszta áthe- helyezés is segit, vagy egy élénkebb kakassal való társítás, mely a kotlót folyton nyugtalanítja. — Szoktak a kotlás helyén vizestálat is elhelyezni, melyet szalmával fednek be. Ha a tyuk rá akar ülni, bele lép a vizbe, ismételt kísérletezések után végre is elhagyja a helyét s legtöbbször nem keres magának uj fészket. Hatásos eszköz az is, ha a kotló szárnyai alá kis szalmacsóvákat teszünk, mely ugyan ártalmatlan, de szokatlanságánál fogva kellemetlen érzést vált ki s miáltal az állat állandó nyugtalanságban van. A nagyobb tojáshozam és tenyészképesség biztosítására figyelemmel kell lennünk az állatok egészségére és tisztaságára is amit legkönnyebben az által érhetüjük el, ha a baromfiak óljait ellátjuk mindazokkal az eszközökkel, melyek egyrészt állományunk kényelmét biztositják, másrészt ezek alkalmazásával a bajt megelőző egészségügyi kivánalmaknak is eleget tehetünk. — Ilyen eszközök: a célszerű ülőrudak, sárdeszkák, etető és itató asztalok, porfürdő stb. Általában a szakszeiütlenül űzött baromfitenyésztés legnagyobb hibája, hogy ezen eszközök helyes alkalmazására nem fektet súlyt s az ilyen tenyésztők abban a téves meggyőződésben vannak, hogyha a baromfiaknak valamilyen védőhelyet biz- tosittottak s abban bizonyos lécszerü, egyenetlen vastagságú rudakból ülőrudakat összetákoltak, már is megoldották az ól berendezésének kérdését. — Pedig legtöbbször ezen lényegtelen csekélységeknek tetsző dolgok helyes betartásán vagy mellőzésén múlik a baromfi állomány egészségi állapota, ellenálló képessége, de sok esetben még a tojáshozama is. Fontos berendezési eszköz a helyesen megcsi nált ülőrud, melyen a baromfi lábujjai elsimulnak, nem kell kapaszkodnia s igy azon kényelmesen megpihenhet. Az ilyen alkalmas ülőrudak legcélszerűbben 5—7 cm. lécekből készíthetők, melyeknek felső éleit le kell gömbölyíteni. A vastag gömbölyű rúdon ugyanis nem tudja a tyuk magát jól tartani, a vékonyon pedig görcsösen kell lábaujjait ösz- szehuzni, ha biztosan akar ülni. A legömbölyített lécekből alkotott ülőrudakat azonban ne falhoz támasztva létraszerü módon helyezzük el, mert a tyuk-félék ösztönszerüleg a legmagasabb helyen szerelnének elhelyezkedni, ily módon tehát magasabb helyekért közöttük állandó veszekedés folyna. Az iilőrudat egy magasságba tegyük úgy, hogy az első iilőrudat a faltól 20 cm.-re, a következők pedig 30—30 cm. távolságra feküdjenek egymástól. Tulmagasra azonban ne csináljuk azokat, mert az állatoknak erőlködni kellene a rúdra való felrepülésnél, amely erőlködés — főkép növendékkorban — a mellcsont elgörbülését okozza. A hosszúságra vonatkozólag ped g azt kell figyelembe vennünk, hogy egy tyuk 15—20 cm. területen bőven elfér. Nagy megfontolást igényel az ülőrudak végeinek a falhoz való odaerősitése az élősdiek ellen való védekezés miatt. A baromfiélősdiek ugyanis a tetvek, kullancsok stb. az éj leple alatt jönnek elő rejtekhelyeikből s az ülőrudak közvetítésével másznak rá a baromfiak testére. Ennek megakadályozására olajtartályos ülőrudtartó vasakat szoktak alkalmazni, mely nem egyéb, mint egy öntöttvas csésze, melyet olajjal töltünk meg, erre jön egy vasfedő, úgy azonban, hogy a fedő és tartály között köz marad, ezen a fedőn nyugszik az ülőrud vége. A falról előbuvó élősdiek az íilőrudra akarván mászni, ezen olajos csészébe potyognak s ott elpusztulnak. A vastartályba azért öntünk olajat és nem vizet, mert az olaj a férgekre a legnagyobb méreg Jó védekezési mód az is, ha az ülörudakkal a menyezetről lelógó vaspálcákhoz erősítjük. Az ülőrudaknak mintegy kiegészítő s szinte nélkülözhetetlen részét képezik az u. n. sárdeszkák, illetve ürülék felfogó deszkák, melyeknek célja, mint a név is mutntja, a baromfiak trágyáját felfogni, hogy azt az állatok szét ne hurcolják vagy tapossák, mert majd minden betegség vagy fertőzés a bélsár révén indul fejlődésnek. E sárdeszkákat az ülőrudak alá helyezzük a földszinttől 40—50 cm. magasságban. A sárdeszkákat mészporral vagy homokkal hintjük be s igy az ott összegyülemlett ürüléket naponkint köny- nyen lesöpörhetjük. Néhol a sárdeszkák alkalmazására oly nagy
