Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-10-05 / 19. szám
19. szám. ZEMPÉN1 GAZDA 5. oldal. Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető : gróf Széchenyí-Wolkenstein Ernöné. Tassonyi Dániel tarcali földbirtokos őszibarack-telepítése és Osváth István tarcali kisgazda faiskolája A tarcali gyümölcskertészeti tanítói tanfolyamokon, amelyek gróf Széchenyi-Wolkenstein Er- nőné kezdeményezésére 1925 nyarán és 1926 tavaszán tartattak, a gyömölcsészet iránt érdeklődő rendkívüli hallgatók is résztvettek. Hajlamaik s a kitűnő előadók vonzották őket oda, akik közül első helyen gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőnét kell megneveznünk. A Nagyasszony neve programot jelent a gyümölcstermelés terén. A gyümölcsfák ültetése és gondozása cimii, a Kir. Magyar Természettudományi Társulat által kiadott szakmunkájával és szakcikkeinek nagy tömegével országos névre tett szert s előDb bélatanyai, most bodrogkereszturi gyümölcsösével és mintaszerű faiskolájával pedig követendő példát állított fel a zempléni gyümölcs- termelők és a gyümölcstermelés iránt érdeklődők számára. Az ő hire, neve, az ő szaktudása vonzotta a tanfolyamra a hallgatókat, akik között az 1925. évi tanfolyamon mindennap ott láttuk Tassonyi Dánielt és Osváth Istvánt. Telt az idő, három év is elmúlt azóta . . . s a dolgok rendje úgy hozta magával, hogy a f. év augusztusában újból tanítói tanfolyamot tartottunk Tarcalon. Egy gyakorlati tanfolyam elmaradhatatlan tartozékai a gazdasági irányú kirándulások. Így pl. soha el nem mulasztottuk megtekinteni gr. Széchenyi-Wolkenstein Ernőné bodrogkereszturi gyümölcsösét s faiskoláját és idők jele: a folyó évben már a bodrogkereszturi községi faiskolát is bemutathattuk a tanítói karnak, még pedig követendő példaképen! De nem erről akarok én most írni, hanem a Tárcái község határában tett tanulmányi kirándulásokról. A látnivalókra Hegedűs Sándor szőlészeti és borászati főfelügyelő hívta fel a tanfolyam gyü- mölcsészeti előadójának a figyelmét s ennek folytán az egyik nap tanulmányi rendjébe Tassonyi Dániel fiatal őszibarackfa telepének és Osváth István faiskolájának a megtekintése vétetett fel. Milyen gyors fejlődés! 1925-ben még figyelmes tanítványok s 1928-ban már példával tanító mesterek! Először Tassonyi Dániel barack-telepét néztük meg. Délnyugati fekvésű, nagy terjedelmű, lankás domboldalon, burgonyával bevetett területen ezer meg ezer dúsan fejlődő, bokoraiaku fiatal őszibarackfát láttunk ott. Mind egészséges fa, szabályszerűen megmetszve s permetezve; mind egyformán fejlett; a sorok teljesek, egy bokor sem hiányzik. Némelyiken 2—3 őszibarack mosolyog. A tulajdonos folyton magyaráz. A kérdések zuha- tagára alig győz felelni s a látogatók egyikét- másikát meg is kínálja az első termésből. Az Amsden korai már teljesen érett. A legnagyobb elismeréssel adóztunk a tulajdonos hozzáértő szorgalmának, akaraterős kitartásának. Innen Osváth István faiskolájába mentünk. Szabad mezőn, szántóföldek között, kerítés nélküli kis területen, összesen mintegy 200 — 250 □-ölön van e faiskola. Csekélység az egész. De ezen a kis területen 2000—2500 ideálisan szép, egy éves gyümölcsoltvány van. A sorok teljesek, az oltványok makkegészségesek, egy részök már törpeszárnyasnak alakítva. Az embernek kedve volna ezt a kis mintatelepet egy darabban, földestől kivágni a nagy mezőből s kiállításra elküldeni. Biztosan az első dijat nyerné! Osváth a faiskola oltványait nem eladásra szánta ; ő akar gyümölcsöst telepíteni. Tanulságos kirándulás volt! De nem elégedtem meg az itt hallottakkal, minden részletet tudni akartam, ezért úgy Tassonyi Dánielt, mint Osváth Istvánt a lakásán is felkerestem. Tassonyi a legnagyobb készséggel állt rendelkezésemre, amidőn előadtam, hogy közérdekből, példaadás céljából óhajtom megismerni merész kezdésének részleteit. Azzal kezdte, hogy a gyü- mölcsészet állandó érdeklődése tárgyát képezte, de szándékainak nem tudott konkrét irányt adni. 'Az őszibarack-telep létesítéséhez az 1925 augusztusában Tarcalon tartott tanítói gyümölcskertészeti tanfolyamon nyerte az inspirációt gróf Széchenyi- Wolkenstein Ernőné előadásaiból. — Mint katona több éven át hadifogoly volt, hazajött, dolgozni akar. Meggyőződése az, hogy a Hegyalján a gyümölcstermelési gazdasági ágat kel! felkarolni, mert a Hegyalja termi a legzamatosabb gyümölcsöt. — Mielőtt belefogott a telepítési munkába, először alapvető tanulmányokat végzett. A tanulásra minden alkalmat felhasznált s ezért vett részt az 1925. évi tanítói tanfolyamon is. Majd levelezésbe lépett Horn Jánossal és Mahács Mátyással s más szak-
