Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1927-05-20 / 10. szám

10. szám

ZEMPLÉNI GAZDA

3. oldal.

Ha ezen két táblázat adatait összevetjük, észre j venni kényszerülünk, hogy szarvasmarháink ez évi | apadása összesen 2716 db, mely 6%-os veszteség járásonkénti megoszlását egyedül a második táblázat mutatja.

De fenti számok közlésének nem az az egyedüli célja, hogy további veszteség %-kat számit- gassunk, s minden mutatkozó szaporulat fölött gaudeámust, az apadások fölött pedig jeremiádokat énekeljünk, hanem keressük ezen apadás okát és szűrjük le a számok nyújtotta sok igen érdekes tanulságot. Jóllehet az egész vármegye területére kiszámított depecoracio csak 6°/o-ra rúg, úgy semmi lényeges körülményre rá nem terelné figyelmünket, 1 ha nem állana ott a tokaji járás 45%-os s a bodrogközi járás ll°/o-os vesztesége, mely rohamos visszafejlődés fölött, az azt előidéző okok keresése nélkül, egyszerűen napirendre térnünk nem lehet.

A tokaji járás fenti 1928 db. marhát kitevő 540.000 pengő értékű veszteségét a múlt esztendő szőlőművelése és a Canadába való kivándorlás költsége vitte el, mig a bodrogközi járás 887 marhájának

250.000 pengős eladási ára az aszály rovására írandó. De nemcsak az emlitett darabszám és ösz- szeggel fogyott meg ezen két járás állománya, hanem ugyanilyen arányú a minőségbeli visszafejlődés is, amit megint a fokozott elidegenítés magyaráz meg. Minőségben a sárospataki, majd a szerencsi járás mutatnak lényegesebb emelkedést, mig általános visszaesést mutat a fenti két járáson kívül a saujhelyi járás és maga Saujhely r. t. város.

Az emlitett nagy kilengésektől eltekintve vármegyénk szarvasmarha állománya megállandósult- nak, hogy úgy nevezzük szilárdnak tekinthető, miután az egyes járások a múlthoz viszonyítva csaknem egyforma számokat mutatnak. A háborús éveket követő u. n. conjunctura marhák eltűntek, s most már ezen állandó létszám mellett kell kö- I vetkeznie a tenyésztői célkitűzésnek, mely munká- j nak mikéntjét megint csak a számok alapján kell megállapítanunk. Mielőtt azonban a magán- és | köztenyésztés részletes bírálatába fognánk, örvendetes tényként k 11 leszögeznünk, hogy uradalmi pirostarka tenyészeteink örvendetes minőségbeli fejlődést mutatnak, mig éppen az ellenkező mondható a magyar marhatenyésztőkről.

Az első kimutatás szerint a magántenyésztők birtokában 416 magyar fajtájú tehén és 233 üsző (2 éven felüli) van, mely létszám továbbszaporitá- sára 24 bikát használnak; esik tehát 1 bikára 27 anya. Ez az állomány volna arra hivatva, hogy a köztenyésztésben álló 8103 tehén és 1371 két éven

felüli üsző, összesen 9474 anyára szükséges 190 db. bikát kitermelje, mely tenyésztevékenységet ma 211 db. magyar bika végzi a köztenyésztésben. A köztenyésztést szolgáló emlitett apaállat létszámából elhullás, elromlás stb. következtében ezidő- szerint évenként 17%, tehát 35 db. esik ki, mig kiöregedés és tenyészképtelenség következtében kiáll 35%, az 73 db. úgy, hogy az évenként pótlandó magyar bikák száma 108 darabot tesz ki.

De mert a köztenyésztést apaállatokkal ellátni elsősorban a vármegye magántenyésztői vannak hivatva, azért a constans jellegű magántenyésztők a bika neveléssel, ha az évenkénti szükséglet csak az emlitett 108 db-ban vesszük is, s a bikák árát 800 pengőben számítjuk darabonként, úgy 86.400 pengő, azaz tehenenként, a 416 törzsre vonatkoztatva, kereken 208 pengő bevételre tehetnének szert. De ha ezen tehenenként kimutatott bevételből levonjuk a bikák 2 évi tartási és nevelési költ ségét, évenként 117 5 pengőt, úgy a tehenenként mutatkozó jövedelem még mindig 905 pengő évenként.

A 416 tehénnek azonban — az üszők a tehén állomány fenti létszám állandó biztosítása miatt figyelmen kívül hagyatván — csak 70% fog minden évben borjut felnevelni, miután 25% üresen marad, 5% pedig elvetél, mely borjú termelvény 50%, tehát 145 db. lesz a bikaborjuk szama, s ezen létszám mellett bőségesen is fedezve lenne a köztenyésztés ebbeli szükséglete, ha még a legjobb tenyészetekből is nem esne ki ezidőszerint 50%, mint a köztenyésztés számára teljesen alkalmatlan. Miután a magántenyészet a köztenyésztés magyar bikaszükségletének éppen csak 69%-1 tudja fedezni, mig 31% nagy utánjárással és keresgéléssel más vármegyék területéről szerzendő be, ez évben 1250 pengő db-kénti átlagáron, úgy könnyű belátni, hogy az ez évben idegenből hozott 37 bika árától, 46.250 pengőtől esett el, s esik el a jövőben is a magántenyésztés. Ezek a számok igazolják azt, hogy a magántenyészetek fenti keretek közt való fenntartására a vármegyének szüksége van, s a magántenyésztők magyar marha tenyésztése még a bikanevelésből is kihozza a maga jövedelmét, de szükséges, hogy a tenyészetekben a folytonos se- lectio és a modern állattenyésztés elvei érvényesüljenek, miután ma már nem elég csupán havon elletni s az anyát és borját sorsára bízni, hanem törekedni kell mindig a legtökéletesebbet produkálni, amikor úgy az egyes közületekben, mint az államban is megvan a szív és akarat ahoz, hogy a jó bikáért magas árakat adjon.