Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1927-04-20 / 8. szám

8. szám ZEMPLÉNI GAZDA 3. oldal. tekintenünk azt is, hogy ma már a mangalica tenyésztők is tömörülnek és ha a mangalica te nyésztésben a közel jövőben hasonló fellendülés lesz észlelhető, abban bizonyos fokig része lesz a hussertéstenyésztőknek is. Aki látta a széptestü yorkshireket, vagy aki már nevelt ilyeneket és gyönyörködhetett a napról- napra gyarapodó, úgyszólván szabályos négyszöggé hizó sertéseiben, az rajongó szeretettel karolja fel azok tenyészetét, mint azt már Tállya lakóinál ész­lelhetjük és nagyon szeretném, ha a legszegényebb ember udvarán is legalább egy csupasz angol malacka turkálna, amely nemcsak a szemet gyö­nyörködteti, hanem kielégíti a zseb kívánságait is. Komlótermelési kísérlet. A Z. G. E mezőgazdaság i osztályának ezév február 18-án tartott gyűlésén dr. Nowy Ferdinánd kir. gazd. felügyelő indítványt tett aziránt, hogy Zemplén megyében komlótermeléssel kellene kísér­letezni, amely üzemág, ha beválna, a borkrizís által annyira sújtott vidékünkön szép jövedelemhez juttatná a földbirtokos osztályt és bőséges kere­sethez a munkanélküliségről panaszkodó szőlő­munkásokat. A mezőgazdasági osztály 59/1927. szám alatt az indítványt további lépések megtétele alapjául elfogadta és e gondolat fölkarolására, va­lamint kísérletek beállítására fölszólította az Egye­sület vezetőségét. Az idő előrehaladottsága miatt a folyó esz­tendőben már nagyobbmérvü kísérleti telepek beállítása nem volt lehetséges, annál kevésbbé, mivel egy komlótelep létesítése igen nagy befekte­téssel jár. Azonban Egyesületünk elnöke, báró Maillot Nándor, tállyai birtokán első kísérlet gya­nánt beállított egy 3 kát. holdnyi komlóskertet, mely jelenleg ültetés alatt áll. A hozott határozat értelmében kötelességünknek tartjuk ezt az érdek­lődőknek bejelenteni és a dologról még a követ­kezőkben referálni: Elnökünk érintkezésbe lépett dr. Csérer gazd. tanácsos, komlóügyi főfelügyelővel, a komlóter­mesztés elsőrangú, országos szakértőjével, aki kinn járt Tállyán és az ottani, valamint egyáltaljában a Tokajhegyaljai talaj- és éghajlati viszonyokat jó- minőségü komló termelésére igen alkalmasnak találta. A Komlótermelők Országos Szövetsége, melynek elnöke gróf Zichy Aladár, igazgatója Koós Jenő ny. államtitkár, szintén meleg érdek- I lődést mutat az ügy iránt, és amint hallottuk, szi- I vesen hajlandó uj termelőket igen előnyös köl­csönnel átsegíteni az első telepítés nagy kiadásain. A komló értékesítési lehetőségei állandóan igen kedvezőek. Jövőre talán módunkban lesz egy nagyobb- szabásu állami kísérleti telep létesítését kieszkö­zölni, ami nagy mértékben könnyítené ezen ter­melési ágazat sikeres fölkarolását a magángazda­ságok részére. A tállyai első komlókért további fejlődéséről majd annak idején ismét referálni fo­gunk a Z. G. hasábjain. Mezőgazdasági osztály. A mételykor elleni küzdelem vármegyénkben. A Z. G. folyó évi 1. számában már foglal­koztunk a mételykor föllépésével, a földmiv. mi­niszter urnák e betegség erélyes leküzdésére irá­nyuló 113.151/1927. sz. rendeletével és alispánunk azon intézkedésével, mely szerint a törvényható­ságtól 25 milliót kért és kapott oly célra, hogy a szegénysorsu állattartó gazdáknak a gyógykezelés költségének felét ezen alapból megtérítse. A mételykórt tudvalevőleg apró élősdiek okozzák, melyek kiváltképen vizenyős, ártéri lege­lőkön tenyésznek és a takarmánnyal kerülnek a szarvasmarhák és juhok gyomrába. Innét a májba vándorolnak, ott befészkelik magukat és oly kóros elváltozásokat okoznak, melyek előbb az állat fo­kozatos lesoványodását, majd annak elpusztulását vonják maguk után. Amint előrelátható volt, a járvány december óta terjedt és az egész országban, de vármegyénk­ben is, komoly veszéllyé nőtte ki magát. A dolog fontosságánál fogva szükségesnek tartottuk kérdés­sel fordulni Róth Lajos törvényhatósági m. kir: állatorvos úrhoz, aki volt szives nekünk a követ­kező adatokat rendelkezésünkre bocsájtani: A kór fészke nyilvánvalóan a Hegyköz, ahol a legerősebben lépett föl Vily, Vitány és Regmec községekben. Újabban Golopon, Szerencsen és környékén is mutatkozott, valamint a vármegye egyes más községeiben is, de itt csak elszórtan egy-egy esetben, úgy hogy nyilvánvaló, hogy itt a Hegyközből történt behurcolásról van szó. Meg­állapítást nyert, hogy a hegyközi falvak lakói a sarjukaszálás után szarvasmarháikat a faluk alatt I elfolyó Bozsva patak melletti rétre hajtják, amely I rét minden kisebb esőzés alkalmával e patak ára­

Next

/
Oldalképek
Tartalom