Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-04-05 / 7. szám
2. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 7. szarr. Gaál Gaszlonlioz hasonlóan én is a „Magyar Gazda Szövetség'‘-ben látom azt a tényezőt, mely a magyar gazdatársadalom boldogulását munkálni hivatva van, e szövetségben van a mi helyünk : lépjen be tehát minden zempléni gazda a „Magyar Gazda Szövetség“-be. IUésházy Endre egy titkár. mezőgazdasági rovat Rovatvezető•• dr. báró Waldbott Frigyes a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület mezőgazdasági osztályának elnöke. Az országos tenyészállatvásár. Az OMGE által Budapesten ezidén is, március 94-28 napokon rendezett Országos Tenyészállatvásár és Mezőgazdasági Kiállítás fényes sikert hozott. A kedvezőtlen, hűvös, sőt esős időjárás dacára is várakozáson felüli volt a kiállítás látogatottsága, amennyiben mintegy 70.000 látogató, köztük számos előkelőség és nagyszámn külföldi, kereste fel a tenyészkiállitást. Ez a szám a tavalyi látogatottságot kétszeresen felülmúlja. Vármegyénkből is oly nagy számban rán- dultak föl az érdeklődő gazdák, oly sokan maguk szemlélték a szebbnél-szebb állatokat, gépeket és egyéb gazdasági eszközöket, hogy azok részletesebb leírásától e helyen eltekintünk. A vásári forgalom eredménye szintén lényegesen túlszárnyalja a múlt esztendő forgalmát. Az adatok szerint összesen 645 eladás történt és 1215 állat cserélt gazdát a tavalyi 907 darabbal szemben. Eladtak 344 bikát (tavaly 257-et), tehenet és üszőt 33 darabot (tavaly 23), 214 kost (tavaly 191) és 623 tenyészsertést a tavalyi 435 el szemben. Az eladott állatok átlagára: Bika 1357 pengő, tehén 904 pengő, üsző 786 pengő, kos 271 pengő, juh 100 pengő, tenyészkan 274 pengő és tenyészkoca 210 peng . Az elért átlagos árak a tavalyi színvonalon mozogtak. A szarvasmarhák között sajnos, zempléni származásút ismét nem bírtunk fölfedezni. Tudó másunk szerint vásárlás sem történt a vármegye területére, ami igen sajnálatos megállapítás. Részben azonban megtalálja magyarázatát abban a körülményben, hogy a vármegyei kir. gazdasági felügyelőség közbenjöttével e tavaszon már sok köz- tenyésztésre szánt bika vásároltatott a megyebeli közlegelőségek részére, még pedig közvetlenül jó j nevű tenyésztőktől. Úgy értesülünk, hogy ezidén már 13 drb. szimmentáli jellegű és 17 drb. magyar fajtájú tenyészbika szereztetett be a vármegye területén fekvő községek részére. Feltűnően jó volt a Budapesten Jdállito.í tenyészjuhok minősége és igen nagy volt e csoportban a vásárlókedv is, ami viszont abban ta- | lálja magyarázatát hogy ezidén szokatlanul ma- í gasak a gyapjuárak, ami nagyon helyesen, arra készteti a juhtartó gazdaságokat, hogy nyájuk I gyapjubeli minőségének följavitására némi áldozatot is hozzanak, jó minőségű kosok beszerzésé- ; vei. Úgy tudjuk, hogy ily módon néhány prirra ! minőségű mezöhegyesi és dunántúli tenyészkos J került vármegyénk területére. A hússertések csoportjában ismét megjelent Gazdasági Egyesületünk elnökének, báró Maillel Nándornak, szép yorkshire tenyészete, melynek j sikerült az összes fölhajott tenyészanyagot értéke - I siteni. Viszont a gazdaság, yorkshire tenyészetének I továbbfejlesztése céljából, igen jó hírnevű dunán- í túli törzsből remek uj kant vásárolt. A mangalica sertések állásaiban szinte szenzációként hatott a Csobaji Gyula-féle tömegkiállitás, mely kévé; hijján betöltött egy egész épületet. Amióta Csobaji Gyula tarcali földbirtokos, kedves megyebeli gazdatársunk, átvette szegény boldogult bátyjának, az orvul meggyilkolt Csobaji Józsefnek hires tenyésztörzsét is, és ezt egyesítette saját gazdaságának sokszor díjazott tenyészetével, azóta oly hatalmas tényezője lett a hazai mangalica tenyésztésnek, hogy nézetünk szerint országunkba ma a legelső helyet foglalja el. Összesen 70 drb. fölnőtt seriést állított ki az idén, melyek közül csakis a „nem eladó“ 10 drb. hasas koca került vissza gazdájukhoz, az eladóvá telt 60 drb. kant és kocát az utotsó darabig elvitték az ország minden részéből odasereglő vevők. Csak úgy piroslott a Csobaji-féle istálló a kiállító gazdák által oly szívesen látott és az eladást jelző vörös céduláktól. Sajnos azonban arról értesültünk, hogy az egész eladott anyagból egyetlen egy állat sem került vissza vármegyénk területére, ami szü- kebb hazánk sertéstenyésztése szempontjából mélyen elszomorító tény. Csak azt remélhetjük, hogy ezek után a megyebeli gazdák és községek igyekezni fognak a szinte közkincset jelentő tarcali tenyészetből közvetlen utón beszerezni a szükséges kanokat. Az idei fényes sikere alkalmából néhány szóval ki akarunk terjeszkedni a Csobaji féle mangalica tenyészet eredetére. Ezt a tenyészetet a jelen-
